2024. november 14-én 70 éves YANNI görög zeneszerző, zongorista, énekes
A nálunk szinte ismeretlen, de Amerikában szupersztár zeneszerző és billentyűs Görögországban született valami egészen elképesztő és kimondhatatlan néven, így aztán Amerikában gyorsan átkeresztelkedett. Popelemekkel árnyalt, érzelmes szimfonikus zenéje, nagyívű billentyűs játéka hallatlanul népszerűvé tette a tengerentúlon, zenéje reklámokban, tévéműsorokban csendül fel, sőt még az atlantai olimpia közvetítésekor is hallhattuk. Teljesítménye még inkább elismerésre méltó, ha számításba vesszük, hogy fiatalkori sikereit a vízben érte el: tagja volt a görög úszóválogatottnak, és 14 évesen ő tartotta hazájában a gyorsúszás korosztályos országos csúcsát.
Egyetemistaként került az Egyesült Államokba, ahol hamar bedolgozta magát a zenébe: először csak stúdiózenészként foglalkoztatták, később reklámzenéket írt, majd producerkedni kezdett. Mára már az instrumentális zene legkedveltebb alakja. Nem kevés publicitást biztosított neki, hogy egyik időben az élettársa volt a Dinasztia című sorozatból nálunk is ismert színésznő - a nála több mint egy évtizeddel idősebb - Linda Evans. Yanni amerikai népszerűségéhez adalékként legyen elég annyi, hogy amikor 
pár éve nagyszabású koncertkörutat tett az Államokban, akkor a Rolling Stones, a U2 és Elton John mögött a negyedik lett a legjövedelmezőbb turnék rangsorában, Eric Clapton és Celine Dion a nyomába sem ért. Yannit ma már szülőhazájában is megbecsülik, pár éve az Akropolisz tövében többszáz fős zenekar adta elő szerzeményeit. (Kalendárium Press)
Ő maga sem volt tehetség híján, komponált néhány sikerült szimfóniát, és a szakemberek értékesnek tartják hegedűiskoláját, legjelentősebb "tette" mégis az, hogy ő nemzette minden idők egyik legnagyobb zenei zsenijét, Wolfgang Amadeus Mozartot. Egyébként konszolidált polgári jólétben élt feleségével, s ennek is köszönhető, hogy hat gyermekük közül ötnek az elvesztése után vállalkoztak egy hetedikre is, aki - mint a népmesék legkisebb, hetedik fia - messzeföldön híres lett. Leopold Mozart elévülhetetlen érdeme az is, hogy időben felfigyelt fia tehetségére, és amolyan korabeli menedzserként mindent meg is tett, hogy fiából sikeres zenészt neveljen. 
Sokszor Wolfgang ellenében is, akit szeretetteljes szigorral cipelt végig Európán, hogy megismertesse tehetségét a világgal. Wolfgang persze ahogy idősebb lett, egyre nyűgösebbnek érezte apja pártfogását, szegény Leopold egy levélben kedvesen emlékeztette is a fiát: "gyerekkorodban... megcsókoltál az orrom hegyén, s azt mondtad, hogy ha öreg leszek, üvegtartóban fogsz őrizni, a levegőtől is óvsz, s mindig magadnál tartasz nagy becsben." (Kalendárium Press)
Vidéken kezdte pályafutását, majd a Vígszínházhoz került, ahol csak kudarc érte. Ennek oka jórészt a Víg sokat kritizált akkori stílusa volt, amelybe Pethes nem tudott beilleszkedni. Szerencsére a Nemzeti Színház igazgatója felfedezte benne a szunnyadó tehetséget, leszerződtette, s Pethes meghálálta a bizalmat; a Nemzeti történetének egyik legnagyobb drámai színésze lett. 115 éve, 1904 őszén aratta első fergeteges sikerét a Cyrano címszerepében, majd három Ibsen-darab után eljátszotta első Shakespeare-szerepét a Nemzetiben, s az értő szem már ekkor felfedezte: új Shakespeare-színész született Magyarországon. A nagy angol drámaíró 
számos művében szerepelt, volt a Sok hűhó semmiért Benedekje és a Makrancos hölgy Petruchiója, többször is megformálta Hamletet, művészetének csúcsára pedig a Lear király címszerepében ért fel. Amint egy kritikusa írta: "Veszélyes szerep - nagy művészeket is túlzásra csábít... Pethes Learjéről tulajdonképpen elég ennyit mondani: átélte." (Kalendárium Press)
“Az államférfiúi bölcsességet ritkán sorolták erényeim közé” – írta magáról -, de valójában hazája történetének legnagyobb politikusa volt, Gandhi társaságában ő vezette az angol gyarmatosítás elleni harcot.
Európai ember számára felfoghatatlan az az őszinte szeretet, amit az indiaik éreztek Nehru iránt. Mifelénk teljesen elképzelhetetlen például az az eset, amikor az 1962-es választásokon még az ellene, illetve pártja ellen induló politikai pártok is az ő képét tették a plakátjaikra, az ő nevét festették transzparenseikre, különben esélyük sem volt arra, hogy 
bárki meghallgassa őket. Nehru igyekezett is megszolgálni a bizalmat. Mivel egyidőben miniszterelnök, külügyminiszter, pártvezető és parlamenti képviselő is volt, három irodát tartott fenn, s valamennyi feladatát el is látta. (Kalendárium Press)
Pusztán színészként is sokra vitte volna, hiszen humora és drámai ereje a legváltozatosabb figurák megformálására tette alkalmassá. Tekintélyét mi sem jelzi jobban, mint Carlo Lizzani megjegyzése, miszerint: "a producerek térden állva kérlelték, hogy egy filmben tíznapos, öt, három, egynapos, vagy legalább háromórás szerepet vállaljon, csakhogy neve a főcímre kerülhessen". Megbecsülése ellenére a negyvenes évek elején mégis elkezdett rendezni, s a neorealizmus egyik legjobb mestere lett belőle. Világhírű filmek sorát forgatta; a Csoda Milánóban, a Kenyér, szerelem, féltékenység, az Egy asszony meg a lánya és A sorompók lezárulnak című 
műve is halhatatlan alkotás - ez utóbbiért megkapta az Oscar-díjat is -, de még e remekművek közül is kiemelkedik a Biciklitolvajok című filmje, amelyet a híres 1958-as brüsszeli szavazáson "minden idők legjobb hangosfilmjé"-nek választottak. (Kalendárium Press)
Aurelius Augustinus a korai kereszténység legnagyobb gondolkodója volt, remekművek sorát alkotta, és méltán avatták szentté. Pedig csak 33 évesen keresztelkedett meg, és addig nemhogy keresztényi életet nem élt, de súlyos bűnök terhelték a lelkét. Megtérése után ő is őszintén vallott fiatalkori tévelygéseiről, később pedig a keresztény történetírás sem hallgatta el erkölcstelen múltját.
sikerült szakítania bűnös életével, s amilyen lelkesen habzsolta korábban az élet örömeit, oly buzgón törekedett később a keresztényi erények megtartására.
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
Szinte egész életében szemben állt a hivatalos irodalompolitikával, nem ritkán magával a rendszerrel is. Már első regényét elkobozták 1938-ban, 1943-ban pedig ötéves fegyházbüntetést kapott. 1945-től újra publikálhatott, de ismét szembekerült a hatalommal, s 1950-ben be-börtönözték. 1956-ban emigrált, s 1957 óta Londonban élt. Művei sokáig nem is jelenhettek meg hazánkban, ezt a hiányt csak a rendszerváltozás után kezdte pótolni könyvkiadásunk. Pedig kiváló könyvek egész sorát írta, s színművei is a legjobbak közül valók. Munkásságának elismerésére is csak későn nyílt lehetőség, de 1991-ben végre megkapta a Kossuth-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést pedig maga Göncz Árpád nyújtotta át neki. Szülővárosa, Gyomaendrőd sem felejtette el nagy fiát, a városban mellszobra is áll. A nagyszerű irodalmár különben 2006-ban hunyt el. (Kalendárium Press)
Romantikus sorsa olyannyira filmre kívánkozik, hogy halála után meg is csinálták, bár Cheryl Ladd kissé eszményített alakot formált belőle. A csodálatos szépségű Grace ugyanis kora ifjúságától a nagy Ő megérkezésének reményében élt, szülei pedig szinte alkudoztak kérőivel, hogy megtalálják a legjobb partit. Lovagban nem volt hiány, a fiatal színésznőt olyan hírességek kerülgették - nem mindig eredménytelenül - mint Clark Gable, William Holden, Ray Milland és a perzsa sah.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza a 
Szlovák származású volt, a pozsonyi operaházban debütált Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként. 1963-ban Herbert von Karajan a bécsi Állami Operaházhoz szerződtette, amelynek haláláig tagja maradt. Ugyancsak 1963-ban lépett fel először későbbi kedvenc helyén, Salzburgban, s szintén a Varázsfuvolában. Ezután énekelt a világ csaknem minden nagy operaszínpadán - a londoni Covent Gardenben, Hamburgban, a milánói Scalában, Kölnben, Párizsban, Münchenben és a New York-i Metropolitanban. 
A legkiválóbb lírai szopránok egyike volt, legnagyobb sikerei közé tartozott Beethoven Fiedeliójának Marzellina szerepe, három Mozart opera (a Varázsfuvola Éj királynője, a Szöktetés Constanzája és a Figaro házasságának Susannája), de mindenekelőtt Richard Strauss Rózsalovagjának Sophie-ja. Bécs teljesen befogadta, 1993-as halálakor az egész város mélyen meggyászolta. (Kalendárium Press)
Élete az emberi akaraterő diadala, példája örök biztatás sorstársainak. Súlyosan beteg fekete kislány volt, a fajüldözéstől akkoriban még korántsem mentes déli Tennessee államban született, szülei vele együtt 17 gyereket neveltek, nagy szegénységben. Ha akkor valaki azt mondja az anyjának, hogy egyszer még a lányát ünnepli a világ, alighanem elmeorvost hív hozzá.
A római olimpián három aranyérmet nyert, mindkét sprintszámban ő lett legjobb, s ő vezérelte győzelemre a váltót is, s ezzel ő lett az első amerikai nő, aki egy olimpián három aranyérmet szerzett. Egyébként a 100 méteres távon csak a szerencsének köszönhette sikerét, a verseny előtt ugyanis elaludt, az utolsó pillanatban ébresztették fel, hogy időben odaérjen. Talán mondani sem kell, hogy akkoriban ő tartotta mindkét sprintszám világcsúcsát is. Az olimpiáról való hazatérésekor szinte nemzeti hősként ünnepelték, Kennedy elnök is fogadta, sőt, az elnök öccse, Robert állítólag az ágyába is meghívta, de a Fekete Gazella persze nemet mondott.
Akkor már egyébként anya volt, első gyerekét még gyereklányként szülte egy híres kosárlabdázónak, de persze titokban, hiszen ez akkoriban még nagy szégyennek számított. Később még három gyermeket szült, őket nevelgette nagy tisztességben, visszavonultan. Teljesen elfeledve hunyt el, de halála után születésnapját Tennessee állam kormányzója ünnepnapnak nyilvánította. (Kalendárium Press)
Kiváló író volt, sok művére lehetett volna büszke, világhírnevét mégis egyetlen munkájának köszönheti: ő írta a Végtelen történet című könyvet, amelyből híres film készült, a magyar mozik is vetítették. Egyébként az ő műve az Ármányos puncs-pancs című gyerekdarab is, amelyet a Budapest Bábszínház mutatott be. (KalPress)
Mint neve is mutatja, édesapja révén olasz származású, de ő Los Angelesben született, ahol már gyerekként felfigyeltek rá, kislányos arcvonásaival reklámfilmek közreműködője volt. Azután különböző tévésorozatok gyerekszereplőjeként lett népszerű, első valódi filmszerepét 1993-ban kapta az Ez a fiúk sorsa című filmben, amelyben egészen kiválóan játszott, még Oscar-díjra is jelölték érte.
Mindenesetre fel lett fedezve, azóta megszakítás nélkül forgat, nálunk is ismert filmje a Gyorsabb a halálnál, a Teljes napfogyatkozás, a Rómeó és Júlia, a Titanic, a Vasálarcos, A part, az Aviátor, A tégla, A Nagy Gatsby, a Volt egyszer egy Hollywood és a Megfojtott virágok. A visszatérő című filmjét azért kell külön kiemelni, mert alakítását Oscar-díjjal jutalmazták.
Leo egyébként is tesz is róla, hogy neve ne kerüljön le a lapok címoldaláról, sztárallűrök tekintetében felveszi a versenyt a legvagányabb öreg hollywoodi rókákkal is. A part című filmjének thaiföldi forgatásán kishíján az egész stáb sztrájkba lépett, nehezen viselték ugyanis a kölyökképű szívtipró lehetetlen viselkedését. (Kalendárium Press)
Egy lelkész fia volt, s eredetileg építészetet tanult. Egy szerencsés afrikai utazás során ismerte és szerette meg a természetet, az állatok világát, s elhatározta, életet az ismeretek továbbadásának szenteli. Ő tekinthető a tudományos ismeretterjesztés megalapítójának. Alaposan tanulmányozta az állatvilágot, s elődeitől eltérően nagy gondot fordított az állatok viselkedésének vizsgálatára. Még a kávéházba is kedvenc csimpánzával, Mollival járt, óriási feltűnést keltve persze.
Egyre jobban elmélyedve az etológiában, elhatározta, hogy összefoglaló szakkönyvben teszi közzé ismereteit, mert amint mondotta: "... az állattani művek sajátos módon szinte teljesen elhanyagolják az állatok életét. Szerzőik megelégednek a test pontos leírásával..." Nos, ő pótolta a korábbi könyvek ezen hiányosságait, s Az állatok világa című munkája óriási közönségsiker lett. A tudományos körök persze már akkortájt is azt a téves nézetet vallották, hogy ami sikeres, az nem lehet komoly, így Brehm könyvét élesen bírálták. Szemére vetették például közérthető nyelvezetét, szemléletes leírásait, mondván: "embereket csinál az állatokból". Az olvasók azonban mit sem törődtek a tudósok véleményével, s Az állatok világa sok generáció kedvelt olvasmánya volt.
Személyesen is népszerűsítette művét, előadókörútjai során bejárta a világot, Magyarországon is háromszor fordult meg. (Kalendárium Press)
Fiatalon katonaorvos volt, a württembergi királyi seregben szolgált, szabadidejében pedig irodalommal foglalkozott. Amikor első darabját, a Haramiákat bemutatták Szászországban, a király maga elé rendelte, és szépen elmagyarázta neki; az ő hadseregében szolgáló katonatiszt ne írogasson mindenféle színdarabokat, mert szégyent hoz a komoly testületre.
Meg sem állt Weimarig, hisz szeretett volna megismerkedni a korszak elismert lángelméjével, a nála tíz évvel idősebb Goethével. Nagy nehezen sikerült is neki, s attól fogva szinte barátként élt a két német zseni.
Édesapja klasszis vízipólós volt, természetesen hát, hogy a fiát is kedvenc sportja felé terelgette. Egy baj volt csak, az ifjabb Szívós irtózott a víztől. Hogyan miként győzte le víziszonyát, azt bajos lenne itt előadni, legyen elég annyi, hogy idővel megszokta a nedves közeget, s ebben az is szerepet játszott, hogy nem úszni kellett benne, hanem labdával játszani.
Eredménylistáját helyhiány miatt nem lehet ismertetni, érjük be annyival, hogy minden világversenyről származó minden színű érme van a vitrinjében, nyert világ- és Európa-bajnoki aranyat is, és társaival az 1976-os montreali olimpián felállhatott a dobogó legfelső fokára.
Afrika térképén szerette volna eltüntetni az akkor még meglévő fehér foltokat, és sok siker koronázta erőfeszítéseit. Expedíciói során számos addig ismeretlen területre jutott el, ő fedezte fel a Kongó és a Zambézi folyók közötti vízválasztót, ő volt az első európai ember, aki meglátta a Ngami tavat. Nyolc afrikai nyelvet beszélt, és vakmerő természetének érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy nagy bátran feleségül vette az egyik néger fejedelem leányát, elért eredményei nagyszerűségének bizonyítására pedig az, hogy féltékeny volt rá még David Livingstone is.
Magyar Lászlónak azonban nem csak a neve volt magyar, hanem a sorsa is. Kutatásai folytatásához pénzért folyamodott a Magyar Tudományos Akadémiához, mert amint írta: "Kötelességem, mint hazafinak mindenekelőtt honi segélyért folyamodni. Ha portugál segítséget akarok kérni a gyarmatok főkormányzójától, bizonyos vagyok benne, hogy azt hamar megnyerem, de akkor, fájdalom, munkám már nem magyar." Magyarországról azonban nem kapott egy vasat se, így azután "a magyar Livingstone" egyszerűen éhen halt. (Kalendárium Press)
Születésének is kerek évfordulója van az idén, 170 éve, 1854-ben látta meg ugyanis a napvilágot Genfben. Aztán Saint-Étienne-ben nyitott cukrászdát, és vígan éldegélt talán anélkül, hogy tudta volna, merre van Magyarország, aztán mégis hozzánk vezérelte a sors.
Szakmai pályafutása csúcsán messze ő volt a leghíresebb magyar cukrász, számos díj és kitüntetés mellett ő volt a cukrászok ipartestületének elnöke, még a francia Becsületrendet is megkapta. A Gerbeaud Cukrászda fogalom volt annak idején, vendégkönyvében olyan hírességek neve olvasható, mint Erzsébet királyné - a népszerű Sissi -, két angol király, György és Edward, Deák Ferenc és Liszt Ferenc.
Gerbeaud sikerének titkát nehéz megfejteni, annyi bizonyos, hogy a magas minőségből jottányit sem engedett, igazi művésze volt a szakmának, ha a minyon bevonatának színárnyalata csak kicsit is eltért az általa megálmodottól, saját kezűleg nyomkodta szét az összeset. Az ő találmánya a lúdláb nevezetű sütemény is, amit azonban már nem lehet úgy elkészíteni, ahogy ő tette, mert a krémbe kevert likőr aroma receptjét féltve őrizte, és magával vitte a sírba. (Kalendárium Press)
Mivel ő az egyetlen magyar Nobel-díjas író, remélhetőleg mindenki tudja, hogy 2002-ben Nobel-díjjal jutalmazott remekműve, a Sorstalanság 1975-ben jelent meg. A tragikus élményt, amelyből írta, három évtizedig érlelte, 1945-ben szabadult ki ugyanis a buchenwaldi koncentrációs táborból. Egyébként nem Buchenwaldba, hanem Auschwitzba deportálták, s a szörnyű kalandot nem sokan élték túl.
A Sorstalanság "természetesen" megjelenésekor teljesen visszhangtalan maradt - erről szólt később Kudarc című regénye -, s műveinek értékeit, a szerző irodalmi nagyságát se itthon, hanem külföldön fedezték fel, és ismerték el először. Németországban kapott díjai, kitüntetései már egy szekrényben sem igen fértek, amikor szülőhazája is méltányolni kezdte érdemeit, de talán igazuk van azoknak, akik úgy vélik, Nobel-díját is inkább köszönhette külföldi tisztelőinek. Sajnos jellemző hazai viszonyainkra, hogy a magyar irodalom első Nobel-díja sem okozott osztatlan örömöt, de ezt inkább hagyjuk.
Inkább arról végezetül, hogy Nobel-díja után a buchenwaldi emlékhely igazgatója egy dokumentumot küldött neki, amiben a fogyaték rovatban az ő neve is szerepelt, vagyis papíron már 1945-ben meghalt. A valóságban szerencsére ez csak 2016-ban következett. Így a nagyszerű író 86 évet élt. (Kalendárium Press)
Pogány köszöntő című első kötete a leghíresebb, s persze a munkatáborokban írt versei, köztük a csodaszép Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez. Magyar keretlegények lőtték agyon Abda mellett, utolsó verseit később holttestével együtt egy tömegsírban találták meg.
Hazája egyik legnagyobb költője volt, művészetét ma Shakespeare-ével emlegetik egy sorban, műveltség tekintetében pedig szinte páratlan. Tucatnyi nyelven beszélt hibátlanul, s amibe fogott, azt rendkívül magas szinten művelte. Amikor 17 évig külügyminiszter volt, remek közéleti vitairatokat írt - ellenben egyetlen sor verset sem -, ha azonban a költészettel való foglalkozás ideje jött el, halhatatlan remekművekkel ajándékozta meg a világirodalmat, Elveszett paradicsom című műve volt Madách Imre példaképe.
lelki közösség meglétét - szemére vetették ugyanis, hogy miközben éveken át válni akar, felesége három gyereket is szült neki. Végül elérte célját, de következő két házassága sem sikerült valami jól, így aztán öregségére egyedül maradt, ráadásul megvakult, az Elveszett paradicsomot is vakon, nyomorogva diktálta le egyedül mellette maradt lányának - amint azt Munkácsy Mihály csodálatos festményén meg is örökítette. (Kalendárium Press)
A kortárs világirodalom legkülönlegesebb alkotója, mert bár teljesen japán származású - Nagaszakiban született -, mégis ő írja a legautentikusabb, "legangolabb" angol regényeket. Jó példa erre leghíresebb könyve, a Napok romjai, amelyből világsikerű, nyolc Oscar-díjra jelölt film is készült Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével. Szintén nagy siker aratott Ne engedj el… című regénye is. Az egész világon, mert műveit félszáz nyelvre fordították le, természetesen magyarra is. (KalPress)
Szenes Béla író leánya volt, s az érettségi után Párizsba utazott rokonlátogatóba, ahol végleg elhatározta, hogy megvalósítja régi tervét: elmegy Palesztinába. Kezdetben egy kibucban dolgozott, majd 1944-ben önként jelentkezett az angol hadseregbe, ejtőernyős kiképzést kapott, s nő létére hadnagyi rendfokozatot szerzett. Nemsokára elindult híres bevetésére; ledobták a jugoszláviai partizánok közé, hogy Magyarországra jőve segítse a deportálástól megmenteni a zsidókat. A magyar csendőrök azonban elfogták, s hosszú kínvallatások után a Margit körúti fegyházban kivégezték. Huszonhárom évesen, hősiesen halt meg; kegyelmet nem kért, még a szemét sem engedte bekötni. 
Később összegyűjtött írásait Versek és tanulmányok címmel adták ki Jeruzsálemben, s fennmaradt naplója is, amely szintén megjelent Izraelben. Magyarországon sokáig nem ápolták emlékét, Izraelnek viszont nemzeti hőse, a zsidó államban számos utca és tér viseli a nevét. (Kalendárium Press)
Fiatalon nagyon csinos lány volt, amikor vőlegénye, burgundi Szép Fülöp az esküvő előtt először pillantotta meg, rögvest beleszeretett. Olyan vágy tört rá, hogy nem bírta kivárni a két napra rá kitűzött esküvőt sem, azonnal papot hívatott, egybekeltek, aztán irány a nászi ágy. Johanna is rajongott férjéért, aki azonban nem véletlenül kapta a Szép jelzőt, a nők bomlottak utána. Johanna joggal volt féltékeny, de sokszor túllőtt a célon, udvarhölgyeinek az arcát rendre összekarmolta féltékenységében, ekkor kezdték először suttogni róla, hogy nincs ki minden kereke. Aztán megörökölte Kasztília és Aragónia trónját, ám egyre aggasztóbb egészségi állapota miatt nem engedték uralkodni.
Családja persze szégyellte Johanna viselt dolgait, ezért apja bezáratta, és fogságát később fia, V. Károly császár is fenntartotta. Szegény Johanna élete végéig élt rabságban, jórészt teljes elszigeteltségben, szörnyű körülmények között, ebbe egy egészséges ember is belebolondult volna, nem egy gyengeelméjű. Johanna állapota is sokat romlott, folytonos apátiáját heves dühkitörések tarkították, ha valamely kérését nem teljesítették rabtartói, éhségsztrájkolt, vagy bojkottálta az egyébként sem sűrű fehérneműcserét.
Miskolcon született, egy katonatiszt lánya volt, így amikor családja megtudta, hogy színésznő akar lenni, kishíján kitagadták. Elutasításuk nem hirtelen dühkitörésnek bizonyult, amint Makay Margit később szomorúan, de tényszerűen megállapította: "Amikor már nagy nevet szereztem, akkor megbocsátottak, de különben nem akartak megismerni".
később pedig kivált Makk Károly filmjeiben remekelt; a Macskajáték Paulájaként, vagy az Egy erkölcsös éjszaka Kelepei mamájaként ma is találkozhatunk vele valamelyik tévéadón. Egész életét a színháznak szentelte, kilencvenkét évesen még színpadon játszott, de nem azért, mert féltékeny volt a fiatalabbakra. Sőt, amellett, hogy tanított az Akadémián, saját kis színiiskolát is nyitott lakásának nagyszobájában. Az oktatás színvonaláról legyen elég annyi, hogy nála tanult többek között Ruttkai Éva.
díszbemutatóján például nem ment ki a nézőtér elé meghajolni. No, nem nagyképűségből, hanem mert előtte elesett, s beütötte a fejét, amelyet bekötöztek. Turbánnal a fején pedig nem akart mutatkozni, nehogy csalódást okozzon szeretve tisztelt közönségének. (Kalendárium Press)
Vasöntőmester volt, első kis műhelyét 1844-ben nyitotta meg Budán. Üzemében öntöttvas tárgyakat készített, s nagy szorgalommal lassanként tekintélyt vívott ki magának. A Lánchíd vastartóit már ő készítette. Vállalata fejlődésében a szabadságharc hozott némi megtorpanást, ágyukat öntött ugyanis a honvédseregnek, s ezért Világos után elítélték. 1854-ben azonban már újabb fordulóponthoz érkezett üzeme, saját fejlesztése eredményeként kéregöntésű vasúti kerekeket kezdett gyártani. Eljárását 
szabadalmaztatta, s kerekeivel európai hírnevet szerzett. Időközben profilját kibővítve malomipari berendezések készítését is elkezdte, s árui sok ipari kiállításon nyertek díjakat. Hét segéddel nyitott pici műhelye alig két évtized alatt a magyar nehézipar egyik legnagyobb üzeme lett, a svájci származású egykori öntőmestert pedig Pest városa 1863-ban díszpolgárává választotta. Ganz Ábrahám végül öngyilkos lett, de a Ganz-vállalatok megőrizték a nevét. Első műhelyének helyén jött létre az Öntödei Múzeum, neki pedig szobrot állítottak Kispesten, Kovács Imre bronzból öntött alkotását. (Kalendárium Press)