Február 17-én 70 éves CSERHALMI GYÖRGY színész

Jókötésű, sportos gyerek volt, s mivel Varga Magda operaénekesnő fia, így mire felnőtt, megszerette a színpad világát  és a komolyzenét is. Az sem csoda, hogy nem filmsztárnak, hanem színművésznek készült.

A színészet közelébe statisztaként került, majd elvégezte a Színiakadémiát és sportos alkatából fakadó sajátos mozgáskultúrájával új színt hozott a hazai színművészetbe - s keltett egyben nagy szenzációt. A legjobb példa erre talán a debreceni Csokonai Színházban eljátszott Hamletje, amikor az előadás során hatalmas fa asztalokon ugrándozott át, a leghíresebb monológot pedig egy kötéllétráról fejjel lefelé csüngve mondta el.

A filmesek is hamar felfigyeltek rá, s Jancsó Miklós filmjeiben is azonnal felismerni, még akkor is, ha hátulról sétál el - jellegzetes mozgásával - a kamera előtt. Kalandos történetekhez is szívesen szerződtették, ha egy filmben lovagolni kellett, biztos, hogy a rendező őt is felkérte, s ő volt a főszereplője a magyar mozitörténet első akciófilmjének, a Dögkeselyűnek.

De minden filmjét nem lehet felsorolni, hiszen bőven kétszáz felett jár. Köztük olyan örökbecsű filmek vannak, mint az említett Jancsó Miklós legendás alkotásai, a Még kér a nép, a Szerelmem, Elektra, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro, vagy a 80 huszár, az Egy erkölcsös éjszaka, a Mephisto, az említett Dögkeselyű és a Psyché. Ez utóbbi kivált bravúros teljesítménye, mert az általa megformált szereplő Garas Dezső hangján szólt, ő pedig a másik főszereplő, a német Udo Kier magyar hangját kölcsönözte.

Egykoron nem használt dublőrt, minden veszélyes produkciót maga csinált meg, sőt, gyakran inkább kaszkadőrnek szerződtették egy-egy filmhez, semmint színésznek. Ötvenegynéhány évesen még leugrott egy hídról az örvénylő Dunába, de később bevallotta, bátorsága már megkopott, meglegyintette a halál szele. Ha egyetlen filmet sem forgatott volna, akkor is a legjobb színészeink közt lenne a helye, színpadi alakításai ugyanis egészen elsőrangúak. A drámairodalom számos klasszikus főszerepét eljátszotta, megformálta Cyrano, Mercutio, Claudius, Faust, Coriolanus és Oresztész alakját, s többször volt Hamlet.

Valódi sztár lehetne, ám ő nem akar az lenni, nem nyüzsög mindenféle show-műsorban, sőt, nem is nagyon él Pesten, inkább vidéki házában kertészkedik, és klasszikus zenét hallgat. Dolga végeztével rögvest visszamenekül a csendbe, kedvenc virágai, a dáliák közé.

A Nemzet Színésze felől sajnos az utóbbi időben rossz hírek is érkeztek, egészsége már nem a régi, tavaly térd- és gerincműtéten is átesett.