2026. május 12-én 60 éves STEPHEN BALDWIN amerikai színész
Baldwinokkal el van látva a filmvilág, három testvére is erre a pályára adta a fejét, úgyhogy figyelni kell, ha nem akarjuk összekeverni őket. Stephen a fiúk között a legkisebb, és időbe telt, amíg rámosolygott a szerencse.
Pedig igazán vászonra termett srác volt, nem az a lányosan jóképű, inkább amolyan vad tinilánykedvenc, így azután bár a rendezők nem érdeklődtek utána, felfigyelt rá a befolyásos divatdiktátor, Calvin Klein, aki modellként foglalkoztatta az akkor éppen pincérként dolgozó ifjút. Divatfotói aztán Oliver Stone kezébe kerültek, s mivel akkor már Stephen bátyja, William filmezett, úgy gondolta, talán az öcskös sincs tehetség nélkül. Másik két testvére mellé leszerződtette tehát őt is a 
Született július 4-én című filmjébe, s ezzel el is indította a pályán. Minden jól alakult, nemsokára azonban az Édes hármas című filmben megkapta első "erős és buta" szerepét, és a figura jó időre ráragadt. Szinte felüdülés volt számára, amikor a Flintstone-család című filmben Bénit alakíthatta, mert akkor csak butának kellett lennie. Híres filmje a Halálos összeesküvés, az Édes hármas, a Szökevények, a Bűnbeesés ideje és a Közönséges bűnözők.
Ő maga inkább szolid kispolgár, a csillogó Hollywood helyett egy vadnyugati farmon lakik, ahol szívesen olvasgat, sőt ő maga is farag verseket. Feleségét sem valami puccos fogadáson, hanem a new york-i metróban ismerte meg, pedig megismerhette volna a legelőkelőbb partin is, az asszony ugyanis Brazília leghíresebb kortárs zeneművészének, Eumir Deodatónak a lánya.
Kennya és a Stephen több mint három és fél évtizede vannak együtt, felesége két lánnyal is megajándékozta. Akik csodaszép felnőtté értek, egyikük pár éve a világhírű énekes, Justin Bieber felesége lett. (Kalendárium Press)
Ha tetszik, amit csinálunk, szerény hozzájárulásával segítsen lehetővé tenni, hogy folytathassuk. Köszönjük, ha támogat bennünket! Ha szeretne segíteni, itt teheti meg: https://www.donably.com/napi-evforduloink
Édesanyja is színésznő, aki kislányát már háromévesen reklámszerephez juttatta, úgyhogy sima pályakezdés lehetősége állt előtte. Annál is inkább, mert Jamie nem csak szülői segítséget kapott, de igazi tehetséget is örökölt édesanyjától, 15 évesen egy monológgal már díjat nyert egy Shakespeare-fesztiválon.
Aaron Spelling producer. Aki leszerződtette a magyar képernyőkön is nagy népszerűséget szerzett Savannah című filmsorozatba, amely óriási siker lett, s az undok, de gyönyörű Payton Richards megformálásával Jamie is befutott. Igazi sztár pedig akkor lett, amikor Spelling beleíratta a Melrose Place című sorozatba, amely nem csak Amerikában aratott szédületes sikert, de meghódította az egész világot, természetesen Magyarországot is.
A kamera előtt a dögös vörös figuráját alakító Jamie a magánéletben sem Lexi Sterlinghez, sem Payton Richardshoz nem hasonlít, inkább békés háziasszony, semmint intrikus boszorkány. Átlagnőként öltözködik, nem vetkőzik le a Playboynak, ennek ellenére egy férfimagazin olvasói a 88. helyen beválasztották a világ 100 legszexisebb nője közé. Szabadidejében sokat kirándul, titokban festeget, és szívesen főzőcskézik. Elvégre szakácsnő... (Kalendárium Press)
Az amerikai könnyűzene egyik nagy egyénisége olasz származású volt, és ne, cáfolt rá a taljánokról elterjedt legendákra: nem elég, hogy behízelgő hangján érzelmes balladákat énekelt nagy átéléssel, de valóban fodrász volt fiatalkorában.
Csak viszonylag későn lett sztár, első milliós példányszámot túllépő kislemezét 1945-ben énekelte fel, de az évtized végén már a rádióból is dőltek a slágerei. Kiválóan érezte meg a televízióban rejlő lehetőségeket, az elsők között lett önálló tévéműsora. Dalai közül a legismertebb a Catch A Falling Star és a Papa Loves Mambo. Fénykorában Frank Sinatra és Bing Crosby vetélytársának számított, lemez- és dollármilliomos volt.
A rock- és a beathullám azonban őt is elsöpörte, de visszakapaszkodott, a lágyabb dallamok kedvelőire és az idősebb korosztályra építette újabb karrierjét. 1994-ben három lemezen jelentek meg legnagyobb slágerei, s ennek eladási adatai miatt sem kellett szégyenkeznie. Sokan és gyakran viccelődtek stílusán, őt azonban ez nem zavarta különösebben. (Kalendárium Press)
Korának iskola- teremtő virtuózai közé tartozott, akiről még az egy ideig zenekritikusként dolgozó Bernard Shaw is elismeréssel írt. Igaz, hogy a maga ironikus módján, de ez is nagy szó. A világjáró művész hazánkba is eljutott, a Vigadóban mutatkozott be a magyar közönségnek 1883. december 7-én. 1902-ben szintén Budapesten adott koncertet, 1903-ban pedig három Beethoven szonátaestet tartott a Royal Szállóban. Ekkor írta művészetéről a híres író és zenekritikus, Csáth Géza, hogy: "Valami kontemplatív bölcsességet és egyszersmind férfias energiát találtunk a játékában". Népszerűségére és tekintélyére jellemző, hogy sok kiváló zeneszerző ajánlotta neki műveit, például César Franck az A-dúr hegedűszonátát, Debussy pedig a g-moll vonósnégyest. (KalPress)
Talán még a könnyűzene iránt kevésbé érdeklődők is ismerték, ha másról nem is, a frizurájáról bizonyosan. Ahogy mondani szokás; jellegzetesen karibira vette a figurát, pedig valójában az Egyesült Államokban nevelkedett, s csak az anyja révén, félig volt jamaicai, igaz ennek később nagy hasznát vette. Amikor ugyanis behívták az amerikai hadseregbe, hogy Vietnamba küldjék, inkább visszatért Jamaicába. Sokáig kellett várnia, amíg felfedezték, de 
akkor hamar nemzetközi hírnévre tett szert. A reggae koronázatlan királyaként járta a világot, ezt a stílusú zenét tulajdonképpen ő terjesztette el mindenhol. Egészen pontosan fogalmazva zenéje nem is hagyományos reggae, hanem az ún. rasta volt. A rastafarian tulajdonképpen egy vallás, amely a kopt kereszténységben gyökerezik, maga a szó pedig az egykori etióp császár, Hailé Szelasszié amhara nevéből, a Ras Tafariból ered, s a hit tanítása egy fekete király eljövetelét jósolja. Bob Marley ennek a hitnek volt a legnagyobb művésze, aki a rastafarianizmust egész életével hirdette. Ezért fonta félméteres fürtökbe a haját, s öltözete is kultikus jegyeket jelképezett. Világhíres dala a No Woman No 
Cry, a Buffalo Soldier, a Redemption Song és Three Little Bird, s együttese a Wailers is remek csapatnak számított, egy ideig tagja volt Peter Tosh, a reggae másik, már szintén halott klasszikusa. Jamaicában valóságos nemzeti hős volt, akitől a politikusok is rettegtek. Még merényletet is elkövettek ellene, de túlélte. Végül a rák végzett vele 36 évesen. Halálos ágyán megkapta a legmagasabb jamaicai kitüntetést, halála után pedig utcát neveztek el róla. (Kalendárium Press)
A rockszakma igazi nagy öregje ő, gyengébbek és fiatalok kedvéért: a legendás Animals együttes énekeséről van szó. Nem égimeszelő, de tudjuk, hogy ennek nincs köze a képességekhez. Művészeti iskolát járt, rajzoló volt, de már fiatalon imádta a feketék muzsikáját. A hatvanas évek elején Newcastle városában megismerkedett Alan Price billentyűssel, és csatlakozott is együtteséhez, amelyből kinőtt az Animals. Az együttes nevét A felkelő Nap háza című dalhoz szokás kapcsolni, amely a pop- és rocktörténelem gyöngyszeme, egyben az Animals egyetlen listavezető dala volt. Persze volt még ezen kívül számtalan remek számuk, emellett remek feldolgozásokat is készítettek. Az It's My Life, a Don't Let Me Be Misundertood, a We've Gotta Get Out Of This Place egy nemzedék kedvence volt. Price távozása után még egy ideig maradt ez a stílus, ennek a kornak az Inside Looking Out volt a nagy sikere. Burdon többször átszervezte a 
társulatot, és teljesen újfajta, pszichedelikus zenébe fogott velük. Fellépett Monterey-ben, őt is elragadta a drog - csak egy időre -, e korszakának emléke a Monterey, a When I Was Young és a San Franciscan Night. Az Animals megszűnése után Amerikába költözött, és hadat üzent; azaz jött a War együttes, csupa fekete zenésszel. Végül a szóló korszak, rockkal-blues-zal. Most megint egy Animals nevű bandával zenél, de nem a régiekkel. Mi is ismerhetjük, nem csak hírből, hiszen többször is koncertezett Budapesten. (Kalendárium Press)
A skót trubadúr, teljes és hivatalos nevén Donovan Philip Leitch Glasgow közelében látta meg a napvilágot, s azóta egyfolytában énekel zenét szerez, szöveget ír és gitározik. A brit Bob Dylanként tartják, de még inkább tartották számon, igaz, rossznyelvek csak a szegény ember Bob Dylan-jeként emlegették a hatvanas években, pályája csúcspontján. Tizennyolc éves korában szerződtette a Pye kiadó, és úgy is reklámozta, mint Dylan brit vetélytársát. Ez azonban csak részben volt igaz, hiszen az tény, hogy a hatvanas évek közepétől a legkedveltebb angliai előadók egyike, de az is tény, hogy Amerikában nem fogadták el. Mi azért nyugodtan emlékezhetünk néhány nagy sikerére: Catch The Wind, Universal Soldier, Mellow Yellow, Sunshine Superman és Atlantis. Volt még több is, de ezek a legsikeresebbek. 
Filmekhez is írt zenét, például a nálunk is vetített Napfivér, Holdnővér című Bertolucci-filmben is hallhatók dalai. Fia különben sikeres filmszínész lett Hollywoodban. Donovan neve pár éve is felbukkant a sajtóban, igaz, nem zene kapcsán: egy szigetet kínált eladásra az Északi-tengeren. A földdarabot még fiatal korában vette és hippi-kolóniát akart ott létrehozni, csak azt felejtette el, hogy arrafelé hideg az idő, és a pucérkodás közben befagy az ember feneke. (Kalendárium Press)
Fiatalon lett a magashegyi szállításokra szakosodott hordár, s a harmincas évektől a Mount Everest meghódítására indított expedíciók keresett segítője lett. Többször járt a csúcs közelében, mint bárki más, de a Csomolungma tetejére először 1953-ban, Edmund Hillary társaként jutott fel. A világraszóló dicsőséget persze Hillary aratta le, pedig nem lehetetlen, hogy valójában ő jutott fel elsőként a világ tetejére. Sőt, inkább ez a valószínű, még maga Hillary is kétértelműen fogalmazott, amikor rákérdeztek. Akárhogy is, a bátor serpát Indiában és Nepálban nemzeti hősként ünnepelték, szobrot emeltek neki, még hivatalt is kapott. A dicsőséget azonban nem tudta feldolgozni, rákapott az italra, s végül tüdőrák vitte el.
Az 1900-as évek elején nagyszabású kutatásokat végzett a Kongó-medencében, amelyek során úttörő jelentőségű embertani és nyelvészeti felméréseket folytatott a Kongó déli mellékfolyóinak vidékén. Néprajzi megfigyelései mellett az általa gyűjtött tárgyi anyag is igen értékes, többszáz darabból álló néprajzi gyűjteményt adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az 1910-es évektől Londonban élt, és a világhírű British Museumban dolgozott. 
Afrikai gyűjtőútjairól könyvei is megjelentek, kétkötetes monográfiája az afrikai néprajz egyik legfontosabb kézikönyve ma is.
Cambridge-ben tanult, majd egy tankönyvkiadónál dolgozott, miközben elvégezte a BBC egyik műsorkészítői tanfolyamát. 1952-ben került a tekintélyes angol állami televízióhoz, s egy állatkerti sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Igaz, akkor még más témákkal is foglalkoznia kellett, ő volt a producere például a magyar képernyőkre is elkerült A Forsythe-saga című filmsorozatnak. Aztán 1973-ban otthagyta az állását, hogy szabadúszóként csak kedvenc foglalatosságának, a természetfilmezésnek szentelhesse idejét.
Már első filmjeit kivételes gondossággal készítette, így csak 1979-ben köszöntött rá a siker, amikor Élet a Földön című sorozata keltett nagy feltűnést. Az 1984-ben készült Az élő bolygó szintén ismert nálunk is, csakúgy mint talán legnépszerűbb filmsorozata, Az élet erőpróbái. Nálunk szinte elképzelhetetlen alapossággal - tegyük hozzá -, hiszen a filmet féltucatnyi operatőr vette fel a világ legtávolibb zugaiban, egy húszmásodperces felvételért gyakran hónapokig forgatott akár egy kisebb stáb is. A költségek sem a magyar filmgyártást idézik, a természetfilmjeinek egy-egy epizódjára fordított pénzből kitelne az éves magyar filmtermés.
A világ számos országába eljutott filmjeivel egy sor díjat nyert, megkapta a legjobb tévéprodukcióknak járó Emmy-díjat, de kitüntette már az UNESCO, az Encyclopaedia Britannica és a brit Királyi Földrajzi Társaság is, legértékesebb kitüntetése persze a közönség nem múló szeretete. (Kalendárium Press)
Bár természetesen képezte a hangját, nem lehetett észrevenni rajta, őstehetség volt. Jó példa erre New York-i esete, amikor meghallgatásra hívták a világhíres Metropolitanbe. A próbaéneklés az ő esetében igencsak rövidre sikerült. A meghallgatás vezetője ugyanis lezseren felszólt neki a színpadra, hogy énekeljen valamit a Szöktetés a szerájból című operából, ám Székely Mihály szabadkozott, hogy csak magyarul tudja. Mindegy, legyintettek lentről, mikor azonban belekezdett, megálltak a karok a levegőben. 
Azon nyomban leszerződtették, s két hét múlva már a Metropolitanben énekelt. Meghódította Amerikát, Saljapin óta nem ünnepeltek úgy basszistát mint őt, így kedvező ajánlatok sora közül válogathatott, ő azonban hű maradt a budapesti Operaházhoz, amelynek közel négy évtizeden át volt tagja.
presszókban múlatta az időt. Korának egyik legnagyobb sztárja volt, Bartók Béla például, aki a legritkább esetben változtatott valamit művein a könnyebb előadás miatt, a kedvéért mélyebbre írta A kékszakállú herceg várát. (Kalendárium Press)
Apjának hatalmas farmja volt, a kis Gary a lovak között nőtt fel, s elsőrangú lovas lett. Sosem akart színész lenni, egyszer azonban meglátogatta apját Los Angelesben, s véletlenül bekerült a filmes statiszták közé. Hatalmas termetű ember volt, messze kimagaslott társai közül, így leszerződtették az akkoriban szériában készült vadnyugati filmekhez.
Ezért aztán egyre vadabb mutatványokra kényszerítették, még ő maga is megrémült, s tulajdonképpen azért lett színész, nehogy kitörje a nyakát. A rendkívül jóképű ifjút Clara Bow fedezte fel, nem teljesen a filmművészet iránti önzetlen segítség vágyától hajtva. Kezdetben persze csak olyan western-filmekben játszott, amelyekben szinte le sem kellett szállnia nyeregből, a baj akkor kezdődött, amikor beszélni kezdett. "Már gyermekkoromban hozzászoktam - nyilatkozta később -, hogy kiabáljak, amikor összetereltem a disznókat meg a marhákat, úgy üvöltöttem hát, hogy a hangtechnikusok füléből kiugrott a fülhallgató". Lassan azonban 
hozzászokott filmezéshez, sőt annyira belejött, hogy két Oscar-díjat is kiérdemelt.
Vérbeli vidéki nemesember volt, nem nélkülözte "egy magyar nábob" némely vonásait sem. Irtózatos ereje volt például, amint harmincévesen nem kis büszkeséggel írta Kazinczynak: "Én egykorúim közt legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt átugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németet megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim közt elalélt."
együgyű leányt vett feleségül - nem utolsósorban birtokaiért -, akit tervszerű kíméletlenséggel zárt el minden felemelkedéstől. Ő maga azonban rendszeres olvasással művelte magát, bár így is harminchét éves lett, mire első kötete megjelent.
nevezte. Szegény Berzsenyi teljesen összeomlott, attól fogva alig-alig írt valamit, keserű, magánakvaló embert csinált belőle Kölcsey meggondolatlan bírálata.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Jelentős tudományos munkásságot folytatott, s egyike volt azon kevés orvosnak, akinek a tudományos kutatásai a nagyközönség számára is izgalmat nyújtottak. Az átlagembereket persze főleg Freud azon felfedezése izgatta, hogy az elfojtott szexuális vágyak mentális betegségeket okoznak. Hogy ezen betegségeket az emberek elkerüljék, Freud síkraszállt az "összehasonlíthatatlanul szabadabb szexuális élet" mellett, s ezzel aztán óriási vitákat robbantott ki.
Freudot sokan egyszerűen paranoiás pszichopatának tartották, s voltak olyanok is, akik a felszabadultabb szexualitástól a civilizáció létét féltették. A német neurológusok 1910-es hamburgi kongresszusán egy bizonyos Weygandt professzor a freudi gondolatok említésekor felpattant, az öklével verte asztalt, s azt kiáltozta: "Ez nem egy tudományos tanácskozás témája, ez rendőrségi ügy!" Ellenfelei Freudot egyenesen gonosztevőnek tartották, több tudós kollégája még azt is javasolta, hogy börtönözzék be. Az átlagpolgárt persze rendkívül érdekelték a botrányos nézetek, s miután Amerikában nyilvánosságra került az 
ottani Neurológiai Társaság véleménye, miszerint Freud előadásai nem egyebek mint "tiszta szüzekről szóló pornográf történetek", kitört a Freud-láz. Soha annyi laikus nem érdeklődött tudományos kérdések iránt, mint akkortájt.
Az évfordulóra a Kalendárium Press Freud művészeti írásait és a Freud, a lélek biológusa című monográfiát kínálja, mindkettőt antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Amikor egy mindenre elszánt producer leszerződtette a Vészhelyzet című filmsorozat egyik főszereplőjének, a kezdő színész joggal gondolhatta, hogy megfogta az Isten lábát. Korábban ugyanis éppencsak tengődött, cipőbolti eladóként és sofőrként kereste a kenyerét, amire kaviár akkoriban még nem jutott. De hamar beleszokott a jóba, s mivel Rossi doki megformálásával népszerűséget szerzett, az egykori szakadt nadrágos segédszínész már nem volt megelégedve a 200 ezer dolláros óradíjával, és valósággal kikönyörgte magát a sorozatból.
Ám jól spekulált, mert pár év alatt a világ egyik legfelkapottabb színésze lett. Híres filmjeit felsorolni is lehetetlen, éppen csak szemezgetve a címek közül említsük meg a Batman és Robin, az Alkonyattól pirkadatig, a Sivatagi cápák, a Viharzóna, az Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi, az Egy veszedelmes elme vallomásai, a Kegyetlen bánásmód és a Sziriana című mozikat. A Good Night And Good Luck című film kapcsán pedig íróként és rendezőként is véleményt alkothatunk sokoldalú tehetségéről. Amit nem csak a rajongó közönség, 
hanem a szakértő zsűri is elismer, ünnepeltünk három Golden Globe-díja mellett két Oscar-szobrocskát is őrizget a vitrinjében.
kapcsán emel szót, máskor meg a világ zsarnokait ostorozza. Így azután a diktátorok és azok mihaszna propagandistái nem nagyon kedvelik. (Kalendárium Press)
Hét utazást tett a sarkvidéken, s közkeletű felfogás szerint 1909. április 6-án a világon elsőként ő érte el az Északi-sarkot. Azért a bizonytalan fogalmazás, mert újabb kutatások szerint Peary valójában tévedés áldozata, vagyis inkább "kedvezményezettje" lett.
de valószínűbb, hogy nem ment el az Északi-sarkig, gondolván, úgysem tudja utólag ellenőrizni senki a cél elérését. A washingtoni törvényhozás egyébként már 1909-ben vizsgálatot folytatott, hogy a nagy versenyfutásban nem csalt-e a felfedező, s bár a vizsgálat felmentette Pearyt, a kételyek nem múltak el.
megmintázni a szerénység szobrát - egyetlen szóval sem említi, hogy elérte volna az Északi-sarkot. S amint egy mai tudós szellemesen megjegyezte: "Persze sok minden fogható az embertelen hidegre, ám annyira csak nem gémberedhettek el Peary ujjai, hogy - ha kesztyűi miatt nem éppen gyöngybetűkkel, de - azonnal beírja noteszébe tettét, melynek tisztelegve a világ történelmébe beírta Peary nevét". (Kalendárium Press)
Élete során több lapnál is megfordult, a hatvanas évek második felében például az akkoriban nagyon színvonalas Élet és Irodalom szerkesztőségében dolgozott. De ő persze nem zsurnaliszta volt, hanem szépíró, állásait is aszerint ítélte meg mindig, hogy mennyire engedte dolgozni, azaz könyvet írni. Írt is vagy kéttucatnyit, s bízvást állíthatjuk, egyik jobb mint a másik.
a virágillaton élő kutya, Violin, a fülrepesztő zenész és a tejkedvelő Szőrénszőr Tejbajszán. A Kossuth-díjat már pusztán ezen gyönyörűséges leleményeiért kiérdemelte volna, de persze, amikor odaítélték neki, rendes hivatalos indoklást is kapott. Művei természetesen nem pusztán gyermek-könyvek, a felnőttek éppúgy élvezhetik, mint a kicsik, talán még jobban is. Történetei nagyon olvasmányosak, ahhoz az elvhez tartotta magát ugyanis, hogy úgy kell megírni egy történetet, ahogy a kocsisok mesélnék az istállóban.
A 2006-ban elhunyt Lázár Ervin saját elmondása szerint sok ötletet kapott gyermekeitől, két lánya és egy fia született, s tudvalévőleg felesége is szakmabeli, Vathy Zsuzsa volt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a négyszögletű kerekerdő a valóságban is létezik, ám akik tudják, hogy létezik, azok is azt hiszik, hogy gyermekkorának helyszínének közelében, Alsó-Rácegrespusztán van. Nos, nem ott van. A négyszögletű kerekerdő Pécel és Gödöllő között található. Bizony ám! (Kalendárium Press)
Egészen fiatalon lett katona, s bámulatos karriert futott be. 1795-ben már tábornokként ő verte le a monarchisták felkelését, majd messzi tájakon vezetett nagyszabású hadjáratokat, járt Egyiptomban is. 1799-ben tért haza, s csakhamar egyeduralkodója lett Franciaországnak. 1804-ben koronázták császárrá, s eltökélte, hogy meghódítja Európát. Csak a hatalmas Oroszország és a kegyetlen orosz tél tudta megállítani, majd 1813-ban elvesztette a lipcsei "népek csatáját", s ezzel végeszakadt hatalmának. Elba szigeti száműzetéséből ugyan még sikerült visszatérnie, 
de a waterloo-i csatában ismét vereséget szenvedett, s a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezére végül Szent Ilona szigetén halt meg.
feleségül Joséphine-t, de mozgalmas életében nem sok ideje maradt arra, hogy szívügyeivel bíbelődjék, így a nászéjszaka utáni napon szépen el is búcsúzott az ifjú asszonytól - aki különben hat évvel idősebb volt nála -, s mint aki jól végezte dolgát elindult a csatába.
Bár Napoleon a császári cím felvételekor Joséphine-t is császárnévá koronáztatta, később nehéz szívvel ugyan, de elvált tőle. A császár ugyanis azt tartotta, hogy a nő vakon vesse alá magát a férfi akaratának, s ha ezt nem tette meg, félretolta az útjából, mert mint mondotta: "a politikában ismeretlen fogalom a szív, csak a fej számít". Így aztán Napoleon és Joséphine 1809-ben elváltak, pedig a császár szenvedélyesen szerette feleségét, a rettegett hadvezér még azt is megbocsátotta neki, hogy rendszeresen megcsalta. (Kalendárium Press)
Miskolcon kezdte a pályát, s már egészen fiatalon jelentős feladatokat kapott, első sikerét a Lila ákácban aratta, de szerepelt a Lear királyban, a Romeo és Júliában, a Luluban is. Valódi sztár volt már, amikor Ascher Tamás Kaposvárra csábította, ám a váltás nem nagyon sikerült, a társulat sem fogadta be, s ő sem tudott megfelelőképp alkalmazkodni, így három év után a Vígszínházba szerződött. Első szerepét a Csókos asszonyban kapta, s Rica Macaként óriási sikert aratott, úgyhogy nem bánta meg döntését. Mivel sokoldalú színésznő, a Vígben a legváltozatosabb hangulatú darabokban bíztak rá szerepeket, játszott A padlásban, a Mesél a bécsi erdőben és a Pillantás a hídról című Arthur Miller-drámában. Évtizedek óta filmezik, a Hazudós Jakab című filmben még Robin Williamsszel is 
forgatott, s alakításai a kamera előtt is figyelmet érdemelnek, 1994-ben például két filmben is játszott, s mind az Esti Kornélban, mind a Törvénytelenben remekelt, így az akkori filmszemlén ő kapta a legjobb epizódalakítás díját. Híres mozija még a Tangó, a Franciska vasárnapjai és a Csinibaba. Egyszóval sikeres művész és megelégedett ember, manapság is több darabban tapsolhat neki a Vígszínház közönsége. (Kalendárium Press)
Pályafutása ezer szállal kötődik a rádióhoz, 1957-ben lett a Magyar Rádió gyakornoka, s már korán megmutatta, hogy erős egyénisége, formabontó stílusa szép reményekre jogosítja. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - 1961-ben eltanácsolták a mikrofon mellől, évekig az írott sajtóban dolgozott vidéken, a veszprémi Napló és a győri Kisalföld újságírója volt. 1967-ben lett ismét a Rádió munkatársa, s csakhamar országos népszerűséget szerzett. Köszönhetően előbb a Táskarádió, de méginkább a Kettesben című műsorának, mely utóbbi azelőtt 
sosem látott - pontosabban hallott - sikerrel ment éveken át, jellemző erre, hogy legérdekesebb beszélgetéseit könyv alakban is ki kellett adni. Hasonló sorsra jutott Halló, itt vagyok című műsora is, amelynek anyagaiból szintén kitelt egy könyv, sőt, átültette a képernyőre is. A Kettesben is folytatódott a kamerák előtt, és beszélgetései a Magyar Televízió egyik legnézettebb műsorai lettek. Különösen nagy feltűnést keltett Zámbó Jimmyvel nem sokkal tragikus halála előtt készült interjúja, amit a nagy érdeklődésre tekintettel meg is kellett ismételni. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Kissrácként tehetséges úszónak számított, versenyzett is, ám egy orrmandula műtét után sportágat kellett váltania, így kajakozni kezdett. Nemsokára már versenyt nyert, úgyhogy talán a jövendő nagy bajnoka lehetett volna, ha fel nem veszik a Rádió Gyermekkórusába. Azt követően a zene szeretete határozta meg a sorsát, s mivel a hangszerek kezelése nem nagyon ment neki, énekelni kezdett, aminek a szomszédok is nagyon örültek.
Első nyilvános fellépése során egy szilveszteri bulin szegény Michael Jackson egyik dalát adta elő, fehér zokniban, kalapban, nagy sikere volt. Barátaival saját együttest alapított Styx néven, aztán Toldy Mária iskolájában tanult, utána pedig felvették a Színiakadémia operett-musical szakára. Így került a pályára, s lett hamar egyike legnépszerűbb énekes-színészeinknek. Számos zenés darabban aratott sikert, a Rómeó és Júlia című musicalben Mercutio volt, 2006-ban pedig ő lett az Év musical színésze. Saját lemezei is vannak, és gyakran láthatjuk a tévében, rendszeres fellépője volt a Csináljuk a fesztivált! dalversenynek - 2007-ben meg is nyerte -, mint ahogyan 2013-ban a Sztárban sztárban győzött, s így ő lett "Magyarország legsokoldalúbb 
előadóművésze”. Sikere nyomán persze nem érdemtelenül lett a műsor következő évadainak zsűritagja.
A magyar irodalom egyik legműveltebb alkotója volt, óriási tudásán mindenki elképedt, aki találkozott vele. Ennek ellenére nem volt magányos szobatudós, megközelíthetetlen cédulázó, sőt. Ő volt a társaság központja, szellemes csevegő és gáláns világfi. Minden írásán átsüt jellegzetesen finom humora és páratlan intelligenciája. Ezért nemcsak A Pendragon legenda, az Utas és holdvilág, vagy A királyné nyaklánca című szépirodalmi műveit nem lehet letenni, de még a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című tudós munkái is lebilincselő olvasmányok.
Talán mert állandóan kísérletezgetett, ő maga szinte irtózott a szokványos mindennapiságtól, amint egyik regényhősével ki is mondatta: "Sohsem sikerült kinövekednem abból a kamaszkori állapotból, amikor az ember szinte kísérletezve ölti magára a különböző személyiségeket. Magam is megdöbbenek olykor, ha végignézem lelki gardrobom gazdagságát." Szerette az élet szépségeit, nem véletlenül írta az Utas és holdvilág utolsó soraiban, hogy "Életben kell maradni.... És ha az ember él, még mindig történhetik valami". Neki nem sikerült megúsznia. Pedig szinte mindenki szerette, kevés rokonszenvesebb embert ismer a magyar kultúrtörténet. A balfi 
munkatáborban mégis puskatussal verte agyon egy továbbszolgáló magyar őrmester.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Az Eötvös-kollégium tagjaként magyar-német szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929- től 1936-ig a berlini egyetem magyar lektora, 1936 és 1945 között az Eötvös-kollégium tanára, majd három éven át igazgatója, később a Pester Lloyd kulturális rovatának szerkesztője volt. 1945-ben részt vett az Írószövetség megalapításában. 1945 és 1947 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként dolgozott. A magyar kultúra mindenese volt, hiszen szerteágazó munkásságának fő állomásait, 
érdeklődési körének tárgyait még felsorolni is lehetetlenség. Amint egy kritikusa írta: "Aligha van a magyar művelődésnek akár csak középszintjén is olyan ember, aki ne tudná személyéhez a különböző tevékenységek egész sorát kapcsolni". (KalPress)