Julius Tomasovce barátom vasárnap reggelre ezzel a kis versikével lepett meg.
Fejed gyűrt, nedves párnádról fel ne vesd,
Mit neked a kelő nap, csúf óra se csörög,
Álmos reggelen tunyán bámulsz ki fejedből,
Ne gondolj gondra, aludj még vissza édesen.
Tátott szájad sarkából a nyál…