Február 21-én 125 éve született HONTHY HANNA operettprimadonna.

Hügel Hajnalka egy nyomdász gyermeke volt, aki azonban korán elhagyta a családját, sejthető, hogy Hajnalkának nehéz gyermekkora volt, a Csikágónak nevezett rosszhírű környéken nőtt fel, nagy szegénységben. Szerencsére azonban hamar kiderült tehetsége, alig múlt tízéves, amikor már statisztált az Operaházban, s még nem volt húsz, amikor szerződést kapott a Népoperában. Ahol Hajnal Hajnalka néven rögtön első fellépése hatalmas bukás lett, ami azonban nem vette el a kedvét, szorgalmasan tanulta a mesterség rejtelmeit, s Pozsonyban aztán - immár Honthy Hannaként - megkapta első pozitív kritikáját. Nemsokára Pestre jött, és csakhamar az operettek ünnepelt csillaga lett belőle.

Hosszú pályafutásának részletes ismertetésétől ezúttal eltekintünk, sikereinek felsorolása pedig szinte lehetetlen. A közönség imádta, a kritika pedig nem győzte dícsérni, az egyik ítész például emígyen összegzett: "Ö a grande dame, Öfelsége, az operettkirálynő". A Csárdáskirálynő előadásait ma is az ő egykori produkciójához mérjük. Minden műfajban otthonosan mozgott, s bár szerette megnevettetni a nagyérdeműt, ha kellett, megríkatta az egész nézőteret. Emlékezetes dala "Az én mamám / Nem hordott bubifrizurát, / Nem hordott párizsi ruhát, / És mégis szép volt." Ezt úgy tudta előadni, hogy megesett, a színpadon sírva fakadtak a kollégái, a zenekari árokban a karmester, a zenekar tagjai, a függöny mögött a díszletmunkások, az ügyelő, alig lehetett megmenteni az előadást.

Nagyon vigyázott magára, művészileg és fizikailag egyaránt, mindennap masszőr, tánc- és énektanár járt hozzá, vigyázott az étkezésére, és pár korty pezsgőnél többet sosem ivott. Nyolcvanévesen még fellépett.