Március 26-án 95 éve hunyt el SARAH BERNHARDT francia színésznő

A híres Comédie francaise-ben kezdte pályafutását, és később is volt a társulat tagja. Hamar népszerűséget szerzett, s korának legnagyobb tragikája lett. Nemcsak klasszikus darabokban játszott, de modern drámák női főszerepeiben is szép sikereket aratott. Sardou egyenesen a háziszerzőjének számított; Fedora, Theodora és A boszorkány című darabjait direkt neki írta, de felejthetetlen alakítást nyújtott A kaméliás hölgy, a Hamlet és Phaedra női főszerepében is. Bejárta a világot, fellépett Amerikában, hazánkban ötször tapsolhatott neki a közönség. Filmezett is, így játékát az utókor is megismerheti.

A századfordulón érdekes művészi párbaj egyik főszereplője volt; Bernhardt színészi játéka ugyanis a hagyományos stílust követte, amelyet túlzott teatralitás jellemzett, míg a kor másik nagy színésznője, Eleonore Duse a realista szerepformálást próbálta elterjeszteni. Az utókor megítélése szerint Dusénak lett igaza, de ezt Sarah Bernhardt már nem érte meg.

Egyébként a modern szépségideálnak tökéletesen megfelelne, akkoriban azonban 78-as mellbőségével kórosan soványnak számított, ezért rafinált öltözködéssel leplezte "testi fogyatékosságát", ruhakölteményeinek csodájára járt mindenki. De egyébként sem lehetett nem észrevenni, a mai filmcsillagok sztárallűrjei meg sem közelítik azokat a bolondériákat, amiket pályája csúcsán ő talált ki, hogy kellő publicitáshoz jusson. Vörös léghajón repkedett, gyakran férfiruhában járt, morbid ötletként koporsóban aludt, s míg más rendes úriasszony pincsit sétáltatott, ő a Bois de Boulogne-ban egy párducot vezetgetett pórázon - a frászt hozva ezzel a békés járókelőkre.

Sokoldalú tehetség volt, festett, szobrokat mintázott és írt is - amint azt barátjától, Justh Zsigmondtól is tudhatjuk. Mint említettük, a szinte háziszerzőjének számító Rostand neki írta A sasfiókot, amelyet közel ezerszer játszott el, s amint akkoriban írták: "késő öregségében is fantasztikus kozmetikai bravúrokkal és még csodálatosabb energiával játszotta az ifjú reichstadti herceget", aki ugyebár fiú volt. Megbecsültségét növelte, hogy három színházat is igazgatott, tekintélyét pedig jól mutatja, hogy már életében színházat neveztek el róla.

S bár ha rossz kritikát kapott, szó nélkül otthagyta a Comédie francaise-t, és elvonult duzzogni vidéki birtokára, a színpadhoz élete végéig hű maradt. Hivatását élete legtragikusabb korszakában sem hagyta abba, miután amputálni kellett a fél lábát, olyan szerepeket íratott magának, amelyekben ülve játszhatott.