Március 27-én 55 éves QUENTIN TARANTINO Oscar-díjas amerikai filmrendező

Nem sokáig kínlódott elméjének iskolai keretek közötti pallérozásával, a filmen kívül ugyanis más nem érdekelte. Ráadásul a viselkedését  sem lehet annyival elintézni, hogy mozgékony gyerek, ennél komolyabb volt a baj, a pszichológus idegnyugtatót írt fel neki. Tizenévesen már a film közelében dolgozott; egy pornómoziban volt jegyszedő, majd egy videótékában eladó, és hamar leforgatta első filmjét is: a haverjai főszereplésével a szülői házban. 

1992-ben a Kutyaszorítóban című filmjével tűnt fel, amelyet ő írt, ő rendezett és játszott is benne, sokoldalúságával pedig sokak elismerését kívívta. Így aztán adtak neki nyolcmillió dollárt a következő filmjére, ami ugyan aprópénznek számít, de valahogy mégis sztárok sorát győzte meg, hogy szerepeljenek benne - és beígérte nekik a bevétel 1 százalékát. Bruce Willis, John Travolta és Harvey Keitel csak mosolygott rajta, de vállalták, aztán ők voltak a legjobban meglepve, hogy dől a pénz, a Ponyvaregény ugyanis hozott vagy 150 millió dollárt. A film egyébként hatalmas botrányt kavart, de egyben óriási sikert is aratott, a forgatókönyvéért még az Oscar-díjat is megkapta - később kapott még egy Oscart, 2013-ban a Django elszabadul forgatókönyvéért.

A Ponyvaregény óta ő a világ filmgyártásának fenegyereke, aki felrúg minden dramaturgiai szabályt, és legalább annyian gyűlölik, mint amennyien szeretik. Öt azonban mindez nem érdekli, mint említettük, egy dolog érdekli csupán: a film, és amíg olyan teltházas mozikat biztosító filmeket csinál, mint a két részt megért Kill Bill vagy a Sin City, a Becstelen brigantyk, az Aljas nyolcas és a Django elszabadul, Hollywoodban is kénytelenek megsüvegelni.

(Naomi Toth életrajzi könyve 25% kedvezménnyel kapható a Kalendárium Press webáruházában, illetve egy ide írt vagy egy üzenetben küldött rendeléssel.)