Március 28-án 60 éve hunyt el RÁCZ ALADÁR cimbalomművész

Cigányember volt, és valóságos zenei zseni, hiszen nemhogy zenét nem tanult soha - legalábbis szervezett formában -, de iskolába is alig járt, négy elemivel indult el a világhírnév felé. Huszonévesen egyszerre tanulta a helyes magyar beszédet és a francia nyelvet, és már körülrajongott sztár volt, amikor még összetévesztette a Földközi-tengert az Atlanti-óceánnal.

Pedig személyesen is járt ott, hiszen kivételes tehetsége hamar külföldre juttatta, ahol játékával mindenkit elbűvölt, Saint-Saëns "a cimbalom Lisztjé"-nek nevezte, Igor Stravinskyt pedig annyira lenyűgözte, hogy nem nyugodott, amíg nem szerzett magának egy saját cimbalmot, amin aztán csak azért tanult meg egy kicsit játszani, hogy újdonsült barátjának cimbalomműveket komponálhasson. Nem csak tiszteletét vívta ki kora legnagyobb művészeinek, de sokuk barátságát is élvezte, ha külföldön marad, alighanem a legnagyobb zenészek között őrizné emlékét a világ. De ő sikerei csúcsán is hazavágyott az övéihez, akiket nem tagadott meg soha, közvetlen, rokonszenves, egyszerű cigányember maradt élete végéig.

Nem is érezte igazán jól magát idegenben, nagysikerű európai hangversenykörútja közepette így panaszkodott egyik levelében: "a magyar disznó másképpen van táplálva, mint ezek a rossz, vörösbőrű svájczi disznók, amiknek ha a szalonnáját itt kisütjük, olyan büdös lesz a konyhában, hogy nem lehet bent maradni".