Június 17-én 65 éves PONGOR ILDIKÓ balettművész

Nagyon mozgalmas, izgalmas és nem utolsósorban sikeres az eddigi élete, ha mai kerek szülinapján az ünnepi torta mellett visszatekint, van miről mesélnie.

Kilencévesen került be a balettintézetbe, háromezer háromszáz jelentkezőből harminchármat vettek fel, s őt később még az a megtiszteltetés is érte, hogy az akkori Leningrádban tanulhatott, s bárhogy is vélekedjünk mai fejjel erről, a szovjet-orosz klasszikus balettművészet mindig is a világ élvonalába tartozott. S csakhamar odakerült ő maga is, ami azért is méltánylandó, mert fiatal lányként még nem tudott a mesterség megkövetelte szigor szerint élni, nem vigyázott eléggé a lábára, úgyhogy csontrepedések, ínszalag-szakadások akadályozták felhőtlen szakmai fejlődését.

Ennek ellenére szinte berobbant a művészeti életbe, már pályakezdődként főszerepeket táncolt az Operaházban, s azóta a balerinák minden szerepálmát eltáncolhatta. Bejárta az egész világot, éveken át rendszeresen fellépett a bécsi Staatsoperben, s a Kossuth-díjasoknak járó speciális útlevelével már akkor eljutott Izraelbe, amikor még diplomáciai kapcsolat sem volt a két ország között -  a Kossuth-díjat különben 1985-ben kapta.

S mindeközben férjhez ment, s élte a "normális" nők mindennapi életét, szült három gyermeket. Egyébként az első férje Nagy Gábor színművész, a második pedig a sajnos már elhunyt László Péter táncművész, koreográfus volt.