Június 19-én 120 éve született EISEMANN MIHÁLY zeneszerző

Nagy tehetség volt, így természetesen nem tudott megélni, ezért aztán kávéházakban zongorázott, ahol alkalomadtán saját szerzeményeit is előadta, s időközben beleszeretett Budába. A vén budai hársfák című slágerét már ez a szerelem ihlette, s követte a többi, Budát csodáló népszerű dala, valamint az örök slágerek, a Szeret-e még, vagy a Lesz maga juszt is az enyém.

Alig múlt harmincéves, amikor bemutatták első operettjét, a Miss Amerikát, amely igazi hollywoodi ihletésű revü volt, és óriási siker lett. A látványosság uralt mindent, egyes kritikusok meg is jegyezték, hogy "a főszereplők úgyszólván teljesen eltűnnek a görlök sokadalmában", pedig az egyik főszereplő Kabos Gyula volt, s ő igazán nem szokott elveszni.

Több mint harminc operettet komponált, köztük az Én és a kisöcsémet, a Fiatalság - bolondságot, a Fekete Pétert, a Füredi Annabált. Egyik jobb mint a másik, sokat közülük a világ több nagyvárosában is bemutattak. Számos filmzenét írt, az ő dalait énekelték például a Hyppolit, a lakájban, valamint az Egy csók és más semmiben. 1944-ig szinte minden évben volt Eisemann-bemutató Pesten, de előfordult, hogy egy évadban több is.

Pedig a kritikusok már akkor sem szerették a könnyedebb műfajokat, a zenével még csak-csak megbékéltek, de a szerintük csacska szövegkönyveket ki nem állhatták, amint Eisemann operettjeiről is írta valaki: "E librettóknak nincs más szabálya, mint a gyermetegség, de ezt aztán száz százalékig betartják."