Július 16-án 205 éve született Szegeden RÓZSA SÁNDOR alföldi betyárvezér

Életrajza körül sok a bizonytalanság, még olyan nagyságok is egymásnak ellentmondó tényeket közölnek vele kapcsolatban, mint Krúdy, Mikszáth, Móricz és Jókai. Még az sem bizonyos, mikor kezdte a betyárkodást, de az biztos, hogy huszonévesen már börtönben ült. Ám megszökött, 1848-ban részt vett a szabadságharcban, de az általa vezetett csapatok többet raboltak, mint harcoltak, ezért a hadvezetés feloszlatta az öntörvényű alakulatot. A szabadságharc bukása után végleg betyárnak állt, és legendás akciók sorát hajtotta végre, 1868-ban még egy postavonatot is kisiklattak.

Hihetetlen történetek keringtek róla, Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című regényével valóságos nemzeti hőst faragott belőle, de történeteinek persze a fele sem igaz. Hasonló a helyzet Móra Ferenccel, aki szerint fiatalon úgy készült fel a betyáréletre, hogy "egy áldott állapotba került kocsmárosné hasát felvágatta, hogy a meg nem született csecsemő kisujjához hozzájusson, mivel az ő társadalmi köreiben elterjedt hit szerint a golyó nem fogja azt, aki ilyennek a birtokában van." A híres betyár különben kalandos élete során tényleg nem kapott egyetlen lőtt sebet sem, igaz, a szegény parasztnép ott segítette - a többi betyárral együtt -, ahol tudta. Az állandóan menekülők részére kis elemózsiás batyut  akasztottak például a tanya végibe, ez volt az ún. "betyártarisznya".

Rózsa Sándor - akiről annak idején népdalok, később regények születtek, a múlt század közepén pedig nagysikerű filmsorozat készült róla - végül a szamosújvári börtönben halt meg. Halála előtt két évvel Jókai még meglátogatta a börtönben, és igen meglepődött; a puszták réme békés szabólegény lett, éppen "blúznak való vásznat szabott nagy ollóval". 

Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza két életrajzi könyvet kínál antikvár példányban. Az egyik Móricz Zsigmond híres könyve, a másik pedig egy japán történész tudós munkája.