2023. január 30-án 45 éve hunyt el NAGY LÁSZLÓ költő

Halkszavú lírikus volt, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a XX. század magyar költészetének legragyogóbb képviselőjeként tiszteljük emlékét.

Életét és művészetét ezer szál kötötte a hithez és népi gyökereihez - Iszkázon született -, e két elkötelezettsége befolyásolta minden cselekedetét és valamennyi irodalmi megnyilvánulását. Első versét még gyerekként írta, s bizony a "Réce, réce, kanréce, / Nem kell nekem ebédre!" szellemes kis kétsorosa nem aratott valami nagy sikert. Amint Nagy László később be is vallotta: " Ez az első versem. Azért emlékezetes, mert nagyon megvert érte az apám. Azon a vasárnapon ugyanis, mivel én büdösnek találtam a tollát, a testvéreim sem ették meg a kacsát".

Nagy Lászlót később az élet is sokszor megverte őszinte verseiért, de zokszó nélkül viselte sorsát. Talán mert a falusi élet megtanította rá; az erősebb természeti (és társadalmi) hatalmakkal kár mindenáron küzdeni. S bár becsülte a szavak erejét, igazán a két kezével végzett munkában bízott. "Ajándékkal ért fel, ha nézhettem, hogyan dolgozik a kovács, a bognár, az asztalos vagy a szíjgyártó" - vallotta be később, s ő maga is aranykezű ezermester volt. S a versen kívül csak a munka volt szent előtte, sokszor a lantot is letette miatta.

Gondolkodását legjobban talán az jellemezte, amikor egyszer a versfaragás megszakításának okát firtató kérdésre tiszta őszinteséggel válaszolta: "Hazamegyek Iszkázra. Meg kell már csinálnom a fészer tetejét". (Kalendárium Press)

A költő Csodafiu-szarvas című kötete 25% kedvezménnyel, Vasy Géza kismonográfiája pedig antikvár példányban rendelhető.  Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu