2024. január 22-én 35 éve hunyt el WEÖRES SÁNDOR költő, író, műfordító

Egészen kis korától irodalmárnak készült, gyerekként már verselt, így aztán hamar megalkotta "életművét"; "Én már pályám bevégezém, menjetek ifjak a nyomdokomon!" - írta agg bölcsességgel tizenkétévesen. Egyszóval csodagyerek volt, tizenötévesen már Babits és Kosztolányi olvasgatta verseit, s tizennyolc évesen elérte, amit sok költő soha; verset közölt tőle a Nyugat. Amilyen korán lett felnőtt költőként, olyan későn nőtt ki a gyerekkorból mint ember - egyesek szerint soha -, alapvetően derűs természetét élete végéig megőrizte. Talán ezért is írt olyan sokat a kicsiknek, Bóbita című műve alighanem a legismertebb magyar gyermekverskötet.

Az élet úgymond komoly, "felnőtt" dolgai nem nagyon érdekelték, teljesen hidegen hagyta például a politika, ezért aztán az ötvenes években formalistának bélyegezték, és nem engedték publikálni. Ekkor műfordítással kezdett foglalkozni, de azt is oly műgonddal készítette, mint gyermekverseit, bár munkáját megkönnyítette, hogy nyelvzseni volt, természetesen tudott a klasszikus és világnyelveken, de az óind szövegek tolmácsolásához szanszkritül is megtanult, a Nibelung énekek olvasásához pedig elsajátította az ófelnémetet. Híres verses regénye a Psyché, amiből Bódy Gábor csodálatos filmet készített. Az erotika egyébként is nagyon érdekelte, bár a nőkkel nem nagyon volt szerencséje, viszont végül nagyszerű társra talált. Felesége, Károlyi Amy is remek lírikus volt, Weöres több gyermekkönyvét tulajdonképpen ketten alkották meg, de abban is remekül kiegészítették egymást, hogy amit a rendkívül rendetlen Weöres szétszórt, azt bölcs derűvel Amy asszony szépen összerendezgette. (Kalendárium Press)