2024. július 2-án 130 éve született ANDRÉ KERTÉSZ magyar származású francia fotóművész

"Bármi újba fogtunk is, biztos volt, hogy Kertész már előttünk kipróbálta azt" - mondta róla barátja, Henri Cartier-Bresson, nem véletlen hát, hogy halálakor a világsajtó a fotóművészet XX. századi legnagyobb megújítójaként búcsúzott tőle.

Budapesten született, s kezdetben tőzsdei hivatalnokként kereste kenyerét. Kevéske fizetéséből vette első fényképezőgépét, amellyel - miután bevonult katonának - az első világháború harcterein fényképezte bajtársait, azok legnagyobb megrökönyödésére. A háború után az Érdekes Újság ugyan közölt harctéri képei közül, de ez a megélhetéshez kevés volt, így visszament a tőzsdére. 1925-ben költözött Párizsba, s hamar feltünést keltett, mint a francia főváros művész- és csavargóvilágának megörökítője. Már ekkor készült képein betartotta az általa támasztott feltételt, miszerint "legyen a fotó valósághű", így azután felvételei igencsak megdöbbentették a közönséget, s már első kiállítása elismerő kritikákat kapott.

Csakhamar a leghíresebb fotósok egyike lett, képeiért szinte versengtek a korabeli lapok. Később saját albumot is kiadott, amelynek előszavát Paul Dermée dadaista költő írta, egyebek mellett ily szavakkal: "A vakok ispotályában / Kertész a látnok pap". Művészetének Magyarországi elismerése azonban váratott magára, a haza, amelynek annyi dicsőséget szerzett, sokáig nem vett róla tudomást. 90 évesen, 1984-ben a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt itthon.

Pedig magyarságát mindvégig féltőn őrizte, hat évtizednyi távollét után is hibátlan kiejtéssel beszélt magyarul. Noha némely fogalom jelentésével nem volt tisztában; a tanácsi előadó meghatározást egyszerűen képtelen volt felfogni. (Kalendárium Press)