2025. február 13-án 160 éve született CSÓK ISTVÁN festő

"Molnár fiának születtem, mint Rembrandt" - mondogatta később, szülei persze nem művésznek, sokkal inkább iparosnak szánták. Mivel azonban sokat betegeskedő gyerek volt, mindenki kényeztette, a munkától is megóvták, sőt, a különböző csínyekért is mindig pajtásait verték el. A vézna legényke naphosszat heverészett a mezőn, nem csoda, hogy képzelete indiai hercegkisasszonyok, semmint libát legeltető parasztlányok körül forgott. S mivel a szép nőkhöz festőként inkább közelebb lehet kerülni, mint molnárként, nem volt kétséges pályaválasztása.

Pedig kezdetben nem tűnt szerencsésnek a döntése, első képeit sok bírálat érte, de többel ő maga sem volt megelégedve, ezért mérgében széthasogatta festményeit. Nehezítette művészetének elfogadását "az erotika beteges elhajlásai iránt érzett érdeklődése" is, a millenniumi pályázatra például Báthori Erzsébet címmel festett képet, s amikor a zsűri tagjai Munkácsy Honfoglalása és Benczur Gyula Budavár visszavétele című patetikus művei után meglátták a mezítelen cselédlányok vergődését ábrázoló festményt, nem akarták még átvenni sem. Hasonlóan megdöbbentő képe a Vámpírok is, amin nekivadult meztelen lányok szívják egy férfi vérét. Vannak persze úgymond "normális" képei is szép számmal, csinos feleségét is gyakran megfestette, legszívesebben azonban bájos kislányát ábrázolta, Züzü-képei külön fejezetet alkotnak életművében.

Idősebb korára korábban "szexuál-patologikus"-nak nevezett témáit is felváltották tájképei, a siker sem maradt el, s ma már a magyar plein-air legkiválóbb képviselőjeként őrizzük emlékét. (Kalendárium Press)