2025. március 23-án 470 éve hunyt el III. GYULA pápa

Ritka ellenszenves ember volt, rátarti és gőgös, pökhendi viselkedése miatt utálta mindenki. A zsinati atyák is gyűlölték, s hogy 1550-ben mégis őt választották pápává, annak kizárólag politikai okai voltak. Gyula hatvanhárom évesen került Szent Péter trónusára, s ha már oly sokáig várt rá, gyorsan be akarta pótolni az elmulasztottakat. Hamarjában öt rokonából csinált bíborost, s így biztosítva hátországát, átadta magát az élvezeteknek.

Az egyházi ügyek kevéssé foglalkoztatták, szívesebben járt vadászni mint gyónni, kis túlzással, több időt töltött színházban mint templomban. A keresztényi önmegtartóztatás sem volt jellemző rá, igen kedvelte a fényes lakomákat. Viselt dolgaival persze nem nagyon rítt ki a bíborosok közül, akik csupán akkor adtak hangot felháborodásuknak, amikor a pápa balkézről született fia után bíborossá tette azt a tizenötéves fiút is, akit nem sokkal korábban csípett fel az utcán. Ő persze durván visszautasította a kérdőrevonást, egyébként is legendásan csúnya szája volt, dühében úgy káromkodott, hogy a külvárosi kocsmákban is feltűnt volna, nem a Vatikánban.

És a mogorva Gyula gyakran volt dühös, egyszer például kihült a vacsorára felszolgált sült páva, mire olyan botrányt csapott, hogy már asztaltársasága sem hagyhatta szó nélkül. Örjöngése csillapultával meg is kérdezték tőle, hogy lehet ilyen semmiség miatt ekkora patáliát rendezni. Mire Gyula elmagyarázta nekik; ha az Úristen kiűzhette Ádámot és Évát a Paradicsomból egyetlen szem alma miatt, akkor ő is joggal haragudhat, ha hideg a pávasült. (Kalendárium Press)