2023. február 22-én 235 éve született ARTHUR SCHOPENHAUER német filozófus
"Kellemetlen és elviselhetetlen vagy, s úgy találom, hogy végtelenül nehéz veled együtt élni, fölényeskedő okosságod megrontja minden jó tulajdonságodat, s hasznavehetetlenné tesz a világ száma pusztán azért, mert nem tudsz erőt venni azon vágyadon, hogy mindent jobban tudj, mint más." Az anyja írta e sorokat Schopenhauernek, s el lehet képzelni: ha édes szüleje így vélekedett róla, mit gondoltak felőle mások.
Mire felnőtt, már rendelkezett a zsémbes öregemberek összes tulajdonságával. Gyanakvó, tényleg elviselhetetlen ember lett. Nem elég, hogy töltött pisztollyal a párnája alatt aludt, de gyilkosságtól tartva sosem borotváltatta magát a borbélynál, még 
pipáit is zár alatt tartotta, nehogy megmérgezzék. Anyja szeretetét elvesztette, nem volt felesége, gyereke és nem volt egyetlen barátja sem, teljesen egyedül élt a világban.
Így volt ideje rá, hogy A világ mint akarat és képzet címmel hamar megírja élete fő művét, amely azonban semmi visszhangot nem keltett. Ő maga persze meg volt győződve róla, hogy a filozófia ezeréves problémáit oldotta meg könyvében, így bár az értetlenség rettentően bántotta mértéktelen hiúságát, azzal vígasztalta magát, hogy a zseniket csak az utókor ismeri fel. Miután könyvét nem vásárolták, eltökélte, hogy tanítani fogja gondolatait. A berlini egyetemen próbálkozott, de előadásait üres padsorok előtt tartotta, így hamar lemondott katedrájáról. Ezután beköltözött egy kis panzióba, s ott élt évtizedekig kutyájával, a gúnyosan "ifjú Schopenhauer"-nek nevezett blökivel.
Vénséges aggastyán volt már, amikor végre felfedezték kétségtelen filozófiai nagyságát. Hetvenedik születésnapján szinte egyik napról a másikra a filozófia lángelméjeként ünnepelte a világ, ő pedig gyerekes örömmel fogadta a későn jött elismeréseket. Még két évet élt abban a boldog tudatban, hogy mégis adott valamit az embereknek, akiket pedig annyira utált világéletében. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban megpróbáljuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
Eredetileg hegedült, amikor azonban az utcán meghallotta egy flamengo-gitáros játékát, hangszert váltott. A gitárt minden húros hangszernél többre tartotta, s oly művészi magasságokba emelte a rajta való játékot, hogy Ibéria legjelesebb zeneszerzői - Manuel de Falla, Villa-Lobos vagy Joaquin de Rodrigo - direkt az ő számára kezdtek el gitárműveket komponálni. Az utóbbi például a gyönyörű Aranjuez-concertót, amelyet Segovia a világ egyik legismertebb dallamává tett. (KalPress)
Nem véletlen, hogy Anais néven egy buja illatú francia parfümöt is piacra dobtak, leghíresebb könyvét, a magyarul is megjelent Vénusz deltáját egy hajszál választja el a pornográfiától. Ez a hajszál az amerikai írónő tehetsége, írásának remek nyelvezete nélkül a regény nem lenne több a szokványos pornókönyvnél. Így viszont az irodalomtörténet is számon tartja, olyan hírességek sem átallották dícsérni, mint D.H. Lawrence, Charlie Chaplin, Max Ernst, Lawrence Durrell vagy Henry Miller.
Az erotikus könyvet különben eredetileg - a megrendelés szerint - ez utóbbinak kellett volna megírnia, akinek abban az időben éppen Anais volt az élettársa, s inkább rábízta a feladatot. Anais nem vette félvállról a dolgot, komoly könyvtári kutatásokba fogott, tanulmányozta az erotikus irodalom klasszikus alkotásait és a Kámaszutrát, s bár rendelkezett a témához szükséges alapos gyakorlati tapasztalatokkal, a könyv megírásához igénybe vette barátainak pajzán élményeit is. Amikor aztán ezekből is kifogytak, a népes baráti társaság - amelynek életéről Henry és June címmel, Uma Thurmannal a 
főszerepben híres film is készült - a fantáziáját is szabadjára engedte.
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Már kissrácként is kosaras akart lenni, de a sors nem volt kegyes hozzá, nem nőtt ugyanis a kellő mértékben. Míg iskolai csapattársai egyre nyúltak, ő éppcsak cseperedett. De nem mondott le álmairól, elhatározta, hogy amit a természet centiméterekben elvett tőle, azt technikai tudással kipótolja. Még éjszaka is edzett, kiváló dobójátékos lett belőle, ennek ellenére pályafutása elején többnyire a kispadon ült. S ekkor remek ötlete támadt; ha mindössze 198 centire nőtt - profi kosarasok között szinte törpe -, akkor súlyával fog tekintélyt szerezni, s szisztematikus hízásba fogott, ügyelve persze arra, hogy gyorsaságát is megtartsa. Jól számított, az ellenfelek egyre nehezebben tudták kilökni a palánk alól, miáltal
egyre nélkülözhetetlenebb lett saját csapatában. Amikor elérte a 140 kilót, a csúcsra is felért, az NBA egyik meghatározó játékosa lett, ekkortájt kapta Óriáscsecsemő bece-nevét is - különben Magic Johnsontól. Pályafutása során a Philadelphia 76ers, a Phoenix Suns és a Houston Rockets csapatát erősítette, s beválogatták a Dream Team-be is, kétszeres olimpiai bajnok. 2000-ben vonult vissza, s nagyon hiányzik a profi ligából, a szurkolók főként humorát szerették, emlékezetes beszólása volt, amikor azt fejtegette, hogy szakmailag az NBA valamennyi nagyképű edzőjénél felkészültebb az ő alabamai nagymamája. Szeretett bohóckodni, gyakran kergette székkel a nézőket, s mikor leültették a kispadra, sokszor "sértődötten" lefeküdt a széksor elé. (Kalendárium Press)
Hügel Hajnalka egy nyomdász gyermeke volt, aki azonban korán elhagyta a családját, sejthető, hogy Hajnalkának nehéz gyermekkora volt, a Csikágónak nevezett rosszhírű környéken nőtt fel, nagy szegénységben. Szerencsére azonban hamar kiderült tehetsége, alig múlt tízéves, amikor már statisztált az Operaházban, s még nem volt húsz, amikor szerződést kapott a Népoperába. Ahol Hajnal Hajnalka néven rögtön első fellépése hatalmas bukás lett, ami azonban nem vette el a kedvét, szorgalmasan tanulta a mesterség rejtelmeit, s Pozsonyban aztán - immár Honthy Hannaként - megkapta első pozitív kritikáját. Nemsokára Pestre jött, és csakhamar az operettek ünnepelt csillaga lett belőle.
Hosszú pályafutásának részletes ismertetésétől ezúttal eltekintünk, sikereinek felsorolása pedig szinte lehetetlen. A közönség imádta, a kritika pedig nem győzte dícsérni, az egyik ítész például emígyen összegzett: "Ő a grande dame, Őfelsége, az operettkirálynő". A Csárdáskirálynő előadásait ma is az ő egykori produkciójához mérjük. Minden műfajban otthonosan mozgott, s bár szerette megnevettetni a nagyérdeműt, ha kellett, megríkatta az egész nézőteret. Emlékezetes dala "Az én mamám / Nem hordott bubifrizurát, / Nem hordott párizsi ruhát, / És mégis szép volt."
Ezt úgy tudta előadni, hogy megesett, a színpadon sírva fakadtak a kollégái, a zenekari árokban a karmester, a zenekar tagjai, a függöny mögött a díszletmunkások, az ügyelő, alig lehetett megmenteni az előadást. Nagyon vigyázott magára, művészileg és fizikailag egyaránt, mindennap masszőr, tánc- és énektanár járt hozzá, vigyázott az étkezésére, és pár korty pezsgőnél többet sosem ivott. Nyolcvanévesen még fellépett. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza
Mikolaj Kopernik volt az eredeti neve, tízéves korában árvaságra jutott, nevelését anyai nagybátyja vállalta. Ő tette lehetővé, hogy Kopernikusz 33 éves koráig képezhette magát az orvostudományban, a matematikában, a csillagászatban, a jogtudományban és az ókori nyelvekben egyaránt, és igazi reneszánsz polihisztorrá válhatott. Már egyetemi éveiben rájött arra, hogy valamennyi olyan térkép, amelynek középpontjában a Föld van, pontatlan. Hosszú éjszakákat töltött a bolygók vizsgálatával, számításai pedig egyre inkább azt mutatták, hogy a jelenségek csak úgy 
magyarázhatók, ha a bolygórendszeren belül középponti helyzetbe a Napot tesszük. Ezzel megalapította a Napközéppontú, azaz a heliocentrikus világképet. A tudomány egyik legnagyobb alakja volt, nagyságát költők sora énekelte meg, például Hegedüs Géza vagy Juhász Gyula. Tudományos értékelést persze inkább tudósoktól várhatunk, de ők sem fukarkodtak a dicsérettel. A zseniális csillagász, Newcomb például azt mondta róla: "Nincs még egy olyan személy a csillagászat egész történetében, akinek több joga volna igényt tartani az emberiség bámulatára, mint Kopernikusznak." (Kalendárium Press)
2023. február 19-én 80 éves HOMER HICKAM amerikai író, egyebek mellett a világsikerű és népszerű filmen is feldolgozott Októberi égbolt című könyv szerzője.
Vigyük haza Albertet! című regénye 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
2023. február 19-én 60 éves LAURELL K. HAMILTON amerikai írónő, egyebek mellett a magyarul is olvasható Anita Blake, vámpírvadász sorozat könyveinek szerzője.
2023. február 19-én 65 éves HELEN FIELDING angol írónő, a világsikerű és magyarul is olvasható és filmen is feldolgozott Bridget Jones naplója, valamint a folytatásai szerzője.
Megrendelés esetén az itteni képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Zrínyi Péter horvát bán lánya, majd előbb I. Rákóczi Ferenc, később Thököly Imre felesége volt, úgyhogy sorsa ezer szállal kötődött a magyar történelemhez. Ráadásul sokszor neki kellett átvennie az éppen a távolban harcoló férjei helyett a családfő szerepét, szigorú, de szeretetteljes nevelésének nagy része volt abban, hogy fia, II. Rákóczi Ferenc egyik legnagyobb történelmi személyiségünkké fejlődött.
bátor és férfi módon termett asszony lévén, maga is a bástyákra kimegyen és a kisütögető ágyúkat maga igazgatja, irányozza vala, s sütögeti vala ki".
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Az Álmodozások kora című filmjével tűnt fel a hatvanas évek közepén, majd egymás után készítette nagyszerű alkotásait, legyen elég csak a Szerelmesfilm, a Tűzoltó utca 25., a Budapesti mesék, a Bizalom, a Redl ezredes, a Hanussen, a Találkozások Vénusszal vagy az Édes Emma, drága Böbe című filmjére emlékeztetni, nem érdemtelenül jelölték négyszer is az Oscar-díjra is. Egyszer haza is hozhatta a híres aranyszobrocskát, a Mephisto című filmjéért ítélték oda neki, amely több más díjat is nyert. Csakúgy mint ő maga, hiszen például Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, és megkapta a rendkívül tekintélyt parancsoló A Magyarság Hírnevéért Díjat. A legnagyobb kitüntetés persze a nézők elismerése, s ezt kiérdemelte későbbi filmjeiért is. Méltán, mind A napfény íze, a Szembesítés, a Csodálatos Júlia és mind a Rokonok remek alkotás. (Kalendárium Press)
A legnagyobb táncos-komikusok egyikeként marad meg emlékezetünkben, valamint a Csinn-bumm Cirkusz felejthetetlen Robi bohócaként, a Csárdáskirálynő utánozhatatlan Bónijaként, a közkedvelt konferansziéként, és folytathatnánk a sort. A filmen is sikere volt, a kabarétréfákban is, a prózai darabokban is, mindenben, amiben játszott. És sokat játszott, az élete volt a színház. 1992-es halálával nagy űrt hagyott maga után. (KalPress)
Egy lakatosmester fia volt, aki felnőve megörökölte apja műhelyét, és öszvérpatkolással kereste a kenyerét. A derék négylábúaknál azonban jobban érdekelték a négykerekűek, bekopogott hát munkáért a FIAT-céghez, de elzavarták. Végül az Alfa Romeó-nál kapott autószerelői állást, ám csakhamar versenyzőként is kipróbálhatta tehetségét, és bámulatos sikereket aratott; alig másfél évtizedes versenyzői pályafutása alatt 46 versenyt nyert. 
Egyik szenzációs győzelme után egy olasz hercegnő megajándékozta hősi halált halt vadászpilóta fiának kabalájával, egy ágaskodó fekete lovacskával, amelyet aztán Enzo a versenyzéstől visszavonulva a saját konstrukciójában készült autók hűtőrácsára tett, és a jelvénnyel díszített tűzpiros autók világ legnépszerűbb sportkocsijai lettek, főszereplői a Forma 1-es versenyeknek ma is. (Kalendárium Press)
Baloldali ember volt, a második világháború után egy ideig részt vett a kormány munkájában is, s ő volt a görög írószövetség elnöke. Leghíresebb regénye az Akinek meg kell halnia és a Zorbász, a görög, amelyekből, kivált az utóbbiból nagysikerű film is készült. 
Ő írta a forgatókönyvét a Krisztus utolsó megkísértése című Martin Scorsese-filmnek, amelyet a magyar katolikus egyház tiltakozására állandóan levesznek a televíziók műsoráról. (KalPress)
Jókötésű, sportos gyerek volt, s mivel Varga Magda operaénekesnő fia, így mire felnőtt, megszerette a színpad világát és a komolyzenét is. Az sem csoda, hogy nem filmsztárnak, hanem színművésznek készült.
hogy a rendező őt is felkérte, s ő volt a főszereplője a magyar mozitörténet első akciófilmjének, a Dögkeselyűnek.
Egykoron nem használt dublőrt, minden veszélyes produkciót maga csinált meg, sőt, gyakran inkább kaszkadőrnek szerződtették egy-egy filmhez, semmint színésznek. Ötvenegynéhány évesen még leugrott egy hídról az örvénylő Dunába, de később bevallotta, bátorsága már megkopott, meglegyintette a halál szele. Ha egyetlen filmet sem forgatott volna, akkor is a legjobb színészeink közt lenne a helye, színpadi alakításai ugyanis egészen elsőrangúak. A drámairodalom számos klasszikus főszerepét eljátszotta, megformálta Cyrano, Mercutio, Claudius, Faust, Coriolanus és Oresztész alakját, s többször volt Hamlet.
Valódi sztár lehetett volna, ám ő nem akart az lenni, nem nyüzsgött mindenféle show-műsorban, sőt, hosszú évek óta nem is nagyon él Pesten, inkább vidéki házában kertészkedik, és klasszikus zenét hallgat. Dolga végeztével rögvest visszamenekül a csendbe, kedvenc virágai, a dáliák közé.
A világirodalom egyik legnagyobb vígjátékírója egy derék kárpitos fia volt, és Poquelin mester nagy gonddal nevelte fiát, azt szerette volna ugyanis, ha jogász belőle. A kis Jean-Baptiste a legjobb iskolákba járt, s bár a legeszesebb tanulók közé tartozott, alacsony származása miatt nem becsülte senki, társai nem barátkoztak vele. Ennek ellenére elvégezte az egyetemet, ám a száraz jogászi hivatás nem nagyon vonzotta, annál inkább a színház, a komédia, a tánc világa.
Az már iskolás korában kiderült, hogy ügyesen táncol, kellemes énekhangja van, úgyhogy tekintélyes jogász létére elment egy párizsi színházba, s a jószemű direktor azonnal fel is vette színésznek. Ezt később azzal hálálta meg, hogy elszerette az igazgató feleségét, aki persze rögvest elkergette a társulattól, ám az asszony vele szökött. Moliére ekkor vette fel írói álnevét is, hogy szegény becsületes iparos apjának ne kelljen szégyenkeznie miatta. Pedig Moliére-t joggal gondolhatnánk az erény bajnokának, hiszen zseniális komédiáiban - mint A képzelt beteg, a Tartuffe, az Úrhatnám polgár, a Dandin György és a többi - oly vitriolosan figurázta ki az emberi gyengeségeket és jellemhibákat.
De közel sem volt hiba nélkül ő sem, nem állt tőle távol a nagyképű fennhéjázás és a gyarló hiúság sem, a nőkkel szemben pedig különösen csúnyán viselkedett. Természetesen gyakran megcsalta kedvesét – bár ezen akkoriban nem akadt fenn senki -, de amikor elcsábította a neveltlányát, kitört a botrány, kivált, hogy sokan arról suttogtak, a lány valójában az ő édes gyermeke. Ha így volt - amit máig nem tudni -, akkor az már nem Moliére-komédiába, de antik tragédiába illő történet. A lány anyja bánatában kolostorba vonult, Moliére-nek pedig sosem bocsátották meg honfitársai ezt a csúfságot, s bár végül feleségül vette a lányt, halálakor alig akarták méltó helyre temetni. Özvegyének pénzt kellett szórnia a tömeg közé, nehogy a felháborodott tisztességes emberek megzavarják a szertartást. (Kalendárium Press)
A legendás Hans Christoph Königsmarknak, "a svéd Hannibál" néven tisztelt tábornoknak a leánya volt, s rettegett apja rendkívül gondos nevelésben részesítette. Így amellett, hogy gyönyörű szép lánnyá serdült, kivételes műveltséget is szerzett. Az még hagyján, hogy folyékonyan beszélt négy nyelven, de tudott latinul is, az antik költőket eredetiben olvasgatta. Mi több, ő maga is faragott verseket, sőt színdarabokat is írt. Az nem volt meglepő, hogy tudott zongorázni - a grófkisasszonyok akkoriban mind tudtak kicsit pötyögni -, de ő zeneműveket is komponált, s emellett művészien táncolt. Azzal pedig teljesen elkápráztatott mindenkit, hogy jártas volt a történelemben és az aktuális politikai kérdésekben, hiszen akkoriban ezek a dolgok a férfiemberek hatáskörébe tartoztak.
Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy minden férfit elbűvölt, aki közel került hozzá, természetesen első pillantásra levette a lábáról Erős Ágost szász választófejedelmet is, akinek az udvarába különben azért érkezett, hogy meggyilkolt testvéréért elégtételt követeljen a későbbi I. György angol királlyal szemben. Az elégtételt persze nem kapta meg, elnyerte viszont a szász uralkodó szerelmét, aki már haza sem engedte. Aurora a herceg hivatalos metresze lett, s műveltségével komoly tekintélyt szerzett a hercegi szeretők között. Erős Ágost ugyanis igen nagytermészetű férfiú volt, bármennyire is 
szeretett valakit, nem érte be vele, Aurora mellett is tartott még két másik kedvest.
Arisztokrata családban született, jelentős földbirtokaik voltak, így külföldön tanult, jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott, de Reviczky Gyula biztatására szépirodalommal kezdett foglalkozni. Első elbeszélései 1887-ben jelentek meg, korai művei francia hatás alatt születtek. Hazatérése után érdeklődése a népélet felé fordult, témáit gyakran választotta a falu világából. Legjelentősebb könyve a Gányó Julcsa, A puszta könyve, valamint utolsó regénye, A pénz legendája. A hit című könyvét később színművé dolgozták át. Legértékesebb alkotása azonban kultúrhistóriai jelentőségű naplója és levelei. Naplójának Párizsban vezetett része különösen izgalmas olvasmány, hiszen olyan hírességek mindennapjairól szól, mint Munkácsy Mihály vagy Sarah Bernhardt. Élete vége felé súlyos tüdőbaja miatt délszaki vidékekre menekült, Itálián és Franciaországon kívül járt Egyiptomban és Indiában is, s alig múlt harminc éves, amikor végül Cannes-ban utolérte a halál. (KalPress)
Annak idején is megesett, hogy a miniszter félrelép, a pesti lapok többsége rövid hírben számolt be például egy szobalány esetéről, a Krónika emígyen: "1879. november 29-én délután egy szép fiatal lány, öngyilkossági szándékkal, a Dunába szándékozott ugrani, mert egy miniszteri titkár második kerületi lakására csalta, és megerőszakolta". Bár a lapok csak a lány monogramját közölték, később kiderült, hogy a póruljárt hajadont Bartos Rózának hívták.
Ám hamar kiderült, hogy nemigen illenek össze; Róza vibráló személyiség volt, állandó ideges feszültségben élt, be nem állt a szája, folyton fecsegett, ha pedig felbosszantották, kibírhatatlan hisztit csapott. Tetézte a bajt, hogy Vajda meg ritka erőszakos ember volt, s mivel szexuális érdeklődése is a durvaság - saját szavai szerint az "őskori vadon érzékiség" - felé hajtotta, szegény asszonyt sokszor helybenhagyta, aki még jól járt, ha vérmes ura csak a pendelyt tépte le róla, mert így - bár teljesen pucéran - néha 
elmenekülhetett előle.
Regényei nagyon népszerűek voltak, többet meg is filmesítettek, de ma is ismert közülük a Holtomiglan holtodiglan, a Májusi eső, a Hűség és a Lázadó szív. Különösen jól sikerültek életregényei, például a Lehár Ferencről írt Tragikus keringő vagy az Erkel Ferencről szóló A Sugár úti palota.
Rendkívül szemrevaló fiatal teremtés volt, így nem sok időt vesztegetett elméjének pallérozására, fotómodellnek ált, és éppen húszévesen figyeltek fel rá a filmesek, amikor egy hűtőgépgyár reklámkampányában elnyerte a rangos Miss Fagyasztóláda címet. Hamar megkapta első filmszerepét is, a szereptanulással sem kellett sokat bíbelődnie, elég volt, ha szépen kihúzta magát, beletúrt szőke hajába, és biztosítva volt a siker.
Pályafutását maga a Columbia Pictures félelmetes elnöke, Harry Cohn egyengette, aki ővele fenyegette a túl követelőző sztárokat, különösen a raplis Rita Hayworth-t. Első igazi filmszerepét 1958-ban Alfred Hitchcocktól kapta, s a Szédülés című filmben nyújtott alakításával ő is bejátszotta magát a hollywoodi sztárok közé. Nem volt könnyű dolga, a legnagyobb gondot az autós jelenetek okozták, nem érte el ugyanis a gázpedált, így végül csak kormányoznia kellett. Különben a film és ő maga is rengeteg bírálatot kapott, sok kritikus azt tanácsolta neki, ne próbálkozzon a színészi játékkal, érje be azzal, hogy szépen mutat a vásznon. De szegénynek attól is elment az önbizalma, akkoriban ugyanis mindenkit Marilyn 
Monroe-val hasonlítottak össze.
Gyerekkorától tanult zenélni, de nem nagyon haladt előre tanulmányaiban, ezért mérgében írt egy drámát, ám amikor családi körben előadta, a nővérei azt hitték, vígjáték, ezért kinevették. A csúfos kudarc után a kis Richard mégis inkább visszatért a zenetanuláshoz, de változatlanul igen gyengén muzsikált. Sikerben, elismerésben később sem volt sok része, operái manapság is próbára teszik még a komolyzenét szeretők nagy részét is, akkoriban pedig a legteljesebb értetlenséggel fogadták műveit.
Wagner persze remekműveket alkotott, kortársai éppen ezért nem értették meg új zenei törekvéseit, amint szellemesen fogalmazott valaki: "a fény vakította el őket, amely túl közelről tűzött a szemükbe". Műveiben szerves egészet alkot az irodalmilag és dramaturgilag igényes szöveg, a képzőművészeti alkotás színvonalára emelt díszlet a motívikus szerkesztésű zenével, amelyben a zenekar és az énekesek egyenrangú szerepet játszanak. Miután ilyen körültekintően építette fel operáit, azok szövegkönyvét is maga írta, sőt, ő tervezte a díszleteket és a kosztümöket is, ráadásul a bayreuthi előadásokat maga rendezte és vezényelte.
Operái a legjobb indulattal sem nevezhetők könnyen fogyasztható, léhán szórakoztató daraboknak, ezért zenéje a legszélsőségesebb megítélés alá esik azóta is; vagy rajong értük valaki, vagy ki nem állhatja. Ennek ellenére A bolygó hollandi, a Lohengrin, A Rajna kincse, A walkür, a Trisztán és Izolda, a Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok, A Nibelung gyűrűje és a Parsifal az operairodalom gyöngyszemei. (Kalendárium Press)
A világirodalom egyik legtermékenyebb és legtöbbet olvasott írója volt; pályafutása során vagy harminc különböző álnéven egészen pontosan 418 regényt írt. Egy réges régi felmérés szerint könyvei száz nyelvre lefordítva 500 millió példányban jelentek meg, művei alapján több mint félszáz játékfilm és több mint háromszáz tévéfilm készült. Mániákusan szeretett írni, rágyújtott egy pipára, s mire elszívta kész volt egy Maigret-történettel. Ez persze túlzás, az viszont igaz, hogy átlag két hét alatt írt egy regényt.
Legterjedelmesebb - és egyben legizgalmasabb - könyvének különben nem Maigret felügyelő, hanem ő maga a főszereplője. Intim visszaemlékezések a könyv címe, s kiderül belőle, hogy szerzője szinte megszállottja volt a szexnek, saját bevallása szerint élete során mintegy tízezer nőt tett boldoggá, volt úgy, hogy naponta hármat is, Federico Fellini róla mintázta A nők városa című filmjének Katzone doktorát. Átlag kétnaponta új nőt szerzett magának, s a szexualitást terápiás célból is művelte; minden reggel, munka előtt már lezavart egy gyors menetet, hogy aztán csak az írásra tudjon koncentrálni. Saját bevallása szerint azért hajtotta a nőket, mert "meg akarta tudni az igazságot a női nemről".
Hogy megismerte-e a nagy titkot, azt nem tudjuk, de végül ő is megtalálta a boldogságot - összeköltözött ugyanis feleségének nála húsz évvel fiatalabb szobalányával, s egy kétszázéves cédrus tövében megbúvó, egyszerű kis parasztházban éldegéltek Svájcban. A nevezetes fa alatt szórta szét öngyilkos lányának hamvait, s úgy végrendelkezett, hogy ugyanott, ugyanazt tegyék az ő földi maradványaival is. Így történt. (Kalendárium Press)
Hányatott gyerekkor jutott neki, nagy nélkülözések közepette éltek; "év vége felé a száraz cipón kívül csak akkor ettem eleget, ha szereztem néhány garast egy-egy koszorú festésével, amiket tanulótársaim számára készítettem" - emlékezett vissza később gyermekkorára. Kézügyessége azonban hamar komolyabb megrendelésekhez juttatta, így kiderült kivételes tehetsége, ezért már fiatalon portréfestőnek állt, Bukarestbe költözött, és nemsokára a város igazi szenzációja lett. Elhalmozták megrendelésekkel, főként a helyi előkelőségek festtették le magukat, de gyakorta keresték fel a fiatalok is, mert amint írta: "Azon időkben a fényképészet még nem létezvén, a miniatűr-festészetet foglalták le a szerelmesek, különösen a titkos szerelmesek ideáljaik ábrázolására".
A leglehetetlenebb kívánságoknak is bravúrosan eleget tudott tenni, egy bizonyos Berényi grófnak még eljövendő szerelmét is lefestette. A tréfás gróf ugyanis olyan képet rendelt, amely három női alakot ábrázol; a megrendelő korábbi, jelenlegi és jövőbeni szerelmét. Az első kettőt nem volt nehéz lefesteni, de a harmadik komoly fejtörést okozott Barabásnak, ám ő megoldotta a problémát. Korábbi szerelmeit ismerve a gróf ízlése szerint - "sötétbarna haj, gömbölyű kar és telt nyak, csinos fül" - megfestette a következő kedvesét is - álarcban. A grófnak tetszett az ötlet, a kép óriási sikert aratott, csodájára járt mindenki. (Kalendárium Press) 
Színészként kezdte a pályafutását, és óriási szerencséjére olyan nagyságok mellett ismerhette meg a szakma rejtelmeit, mint Roberto Rossellini, Vittorio De Sica és Luchino Visconti. Ő maga is elárulhatott némi tehetséget, mert Visconti maga mellé vette asszisztensnek, de mielőtt ő is rendező lett, még tett egy kis kitérőt; díszlettervezőként dolgozott pár évig.
1951-ben lett rendező, s annak ellenére, hogy a nagyvilág főként filmjei révén ismeri, valójában színházi rendezőnek számított. Dolgozott a londoni Covent Gardenben, a párizsi Comédie Francaise-ben és a velencei Arénában, s mivel nagyon szerette az operát, a milánói Scalában is, ahol színre vitte Verdi Don Carlosát. Méghozzá úgy, hogy öt évnyi szünet után megnyerte a címszerepre Luciano Pavarottit - világszenzációt okozva vele. A siker nem is maradt el, az előadás - bár volt jegy 715 dollárért is - telt házat vonzott. Shakespeare-darabok színpadra állításával alapozta meg tekintélyét, s akkor figyelt fel rá a világ, amikor a híres Old Vic társulatával bemutatta a Rómeó és Júliát. 
Színpadi munkáival olyan megbecsülést szerzett, hogy amikor leforgatta első filmjét - egy dokumentumfilmet -, a színészkirály Richard Burton vállalkozott a narrátor szerepére. Burton később játszott is nála, hiszen Zeffirelli vele és Liz Taylorral forgatta talán legnépszerűbb filmjét, a Makrancos hölgyet.