2025. március 16-án 115 éve született GEREVICH ALADÁR vívó
A magyar kardvívás történetének aranykönyvében is nagybetűkkel írják a három muskétás, Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf nevét, hiszen sikereiket összeszámolni sem egyszerű feladat. Könnyebb számba venni, hogy mikor nem nyertek, Kárpáti egyszer meg is tette, s amint összegezte: hosszú pályafutásom során mindössze két esetben nem állt világversenyen magyar a dobogó tetejére. De persze volt már, aki pontosan összeszámolta, s kiderült, a három muskétás egy híján húsz olimpiai aranyérmet szerzett.
Ami Gerevich Aladár - vagy ahogyan sokan emlegették: Ali bácsi - saját eredménylistáját illeti, nagyszerű sporttársai között is párját ritkítja. 1932 és 1960 között hat olimpián vett részt, és csapatban minden alkalommal aranyérmes lett - még ötvenévesen is. Legnagyobb egyéni diadalát az 1948-as, londoni ötkarikás játékokon érte el, amikoris egyetlen vereség nélkül lett egyéni bajnok. Gazdag gyűjteményét, az otthonában nagy becsben tartott aranyérmeket világ- és Európa-bajnokságokon is szaporította, előbbieken kilencet, utóbbiakon ötöt gyűjtött. Kivételes képességét mutatja, hogy 34 országos bajnoki aranyérmet szerzett - de nem csak kardvívásban. A tőrben és párbajtőrben is remekül forgatta fegyverét, bár mindig hangoztatta: "A kard az igazi".
A klasszikus magyar kardvívás egyik legjelesebb képviselője volt, finom technikája emelte vetélytársai fölé. Idős korában sem szakadt el a sportágtól, a fiatalokkal foglalkozott, és tanítványaival igyekezett megismertetni a "gerevichi-vívás" rejtelmeit, de ahogy ő forgatta kezében a kardot, azt még ő sem tudta megtanítani. Erre születnie kellett. (Kalendárium Press)
Mint egy "rendes" modernkori milliomos, ő is legalul kezdte, mindössze száz dollárral vágott neki a nagyvilágnak, s nagyon elégedett volt a sorsával, amikor pár év múlva Buenos Airesben építőmunkásként biztos állása lett. Hogy keresetét kiegészítse, munkaidő után cigarettát árult az argentin főváros utcáin, s kínálatát finom görög dohánnyal színesítette. Ez volt ez első jó ötlete, görög dohányt ugyanis csak nála lehetett kapni, így csakhamar össze tudott spórolni egy kisebb összeget, amelyet már érdemes volt befektetni.
Hogy néhány évtized alatt miként lett belőle a világ egyik leggazdagabb embere, azt röviden nehéz lenne ismertetni, hiszen volt benne szimpla csalástól a halálos fenyegetésig minden, találékonysága ma is csodálatot kelthet az erre fogékony maffiózókban. A szerződéseket például speciális tintával töltött tollával írta alá, s amikor a megállapodás megsértésekor partnerei igazuk biztos tudatában elővették, meglepődve tapasztalták, hogy a fifikás görög aláírása elpárolgott a papírosról.
eredetét később nemigen firtatták, hiszen ki merte volna meghurcolni azt a férfit, aki olyan ünnepelt 
sztárokat is meghódított, mint a csodás énekesnő, Maria Callas, s aki a legendás amerikai elnök, John Kennedy özvegyét vette feleségül. (Kalendárium Press)
Brooklynban született, valójában Edythe Marrennernek hívták, apja pedig egy szorgalmas, szolidan szegény szállítómunkás volt. A kis Edythe-et két pálya vonzotta, álmai szerint színésznő lett volna, reálisabb vágyként pedig a titkárnői állást célozta meg. Kereskedelmi iskolában tanult, ám amire végzett, csinos fiatal lánnyá serdült. Ezért aztán fotómodell lett, gyorsan elment Hollywoodba, ahol az új sztárokra vadászó filmügynökök hamar felfedezték. Még nem volt húszéves, amikor szerepet kapott a Lányok próbaidőre című filmben, s csakhamar a legnépszerűbb színésznők egyike lett.
Szinte tökéletesen megfelelt a hollywoodi eszményeknek; szabályos szépség volt, érzéki, kihívó, így kezdetben főként kiváló testi adottságait hasznosította. Pedig tehetséges színésznő volt, s kinőve a fiatal naíva szerepekből igazi művésszé érett. Kiválóan ábrázolta a nagy szenvedélyeket, az őszinte emberi érzéseket, így lassanként a művészetét is elismerték. 1947-ben a Katasztrófa című filmben nyújtott alakításáért - egy alkoholistát formált meg - Oscar-díjra jelölték, de az aranyszobrocskát még nem ő kapta. Még gyermekkori emlékeiből remekül tudta, hogyan 
néznek ki az alkoholisták, három filmben formált meg ilyen figurát, s mindegyikben csodás alakítást nyújtott.
Antonio Pignatelli volt az eredeti neve, s nápolyi érsekként került a pápai trónusra 1691-ben. Kilencéves uralkodása a pápai államban teljesen elburjánzott nepotizmus - mai szóhasználat szerint korrupció - elleni harc jegyében telt, amely azonban már annyira átitatta a katolikus főpapok jámbor lelkét, hogy küzdelme nem sok sikert hozott. A harctereken sem termett sok babér a számára, ezért aztán könnyebb ellenfeleket keresett magának, s bősz harcot indított a parázna műalkotások ellen. A csodás reneszánsz szobrok szemérmére hatalmas fügefaleveleket biggyeszttetett, a Madonna-képeken pedig átfesttette a szent szűz kebleit.
Ebből is látható, hogy egyszerű, mélyen vallásos ember volt, s ezen tulajdonságaival teljesen kirítt jeles bíborosok alkotta környezetéből. Sokszor úgy mozgott a Vatikánban, mint egy idegen. Amiért például szegény rokonait szegénységben hagyta, ahelyett, hogy a hagyományok szerint zsíros egyházi állásokba ültette volna őket, elmebeli állapotát is kétségbe vonták Isten derék szolgái. Rendeletben mondta ki például, hogy a mindenkori pápák azontúl csak egyetlen rokonukat nevezhetik ki bíborossá, nem csoda, hogy halálakor fellélegzett a Pápai Állam; rögvest visszatért a mindent átszövő korrupció, egyszóval minden visszatért a régi, megszokott kerékvágásba. (Kalendárium Press)
Szerb nyelven alkotó boszniai volt, és műveiben is a nemzetiségi ellentétektől feszített boszniai múltat boncolgatta, erről szól világsikerű regénye, a Híd a Drinán is. Az irodalmi Nobel-díjat 1961-ben kapta "nagy epikai ábrázoló erejéért, amellyel hazája világát és népe sorsát bemutatja". Műveit számos nyelvre lefordították, magyarul is több könyve olvasható, a Híd a Drinán kívül a Vihar a völgy felett, A kisasszony és a Nyuszka is. (KalPress)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író
Részt vett az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúban. 1757-ben Berlin ellen küldték, s a várost 3500 fős seregével október 6-án el is foglalta. Berlinre 600 ezer tallér sarcot vetett ki, s Mária Teréziának 24 pár női kesztyűt is küldött ajándékba. Bár később kiderült, hogy valamennyi kesztyű bal kézre való volt, Mária Terézia 3000 dukáttal jutalmazta Hadikot, megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét, s elindult páratlan pályafutása, amelynek csúcsán az egykori csallóközi kisnemes volt a bécsi Udvari Haditanács elnöke. E tisztét ezután haláláig megtartotta. Kiváló katona volt, jellemző, hogy 1789-ben II. József őt nevezte ki a török elleni háború fővezérévé. Pedig Hadik ekkor már majdnem nyolcvanéves volt. (Kalendárium Press)
A londoni Szent Pál-székesegyházban három nagy harcos holtteste nyugszik egymás mellett: Nelson admirálisé, Wellington hercegé, és Sir Alexander Flemingé. Az előbbi két férfiú ellenfeleit csatákban győzte le, Fleming viszont az emberiség parányi, de annál pusztítóbb ellenségeit, a baktériumokat egy nem kevésbé életveszélyes helyen, a laboratóriumban.
Ezért aztán Fleming doktor oxfordi laboratóriumában hosszas kísérletekbe fogott, de bizony kevés eredménnyel. Szobájában egyre csak gyűltek a különféle gombatenyészetek, s hamar óriási rendetlenségben halmozódtak fel a különböző tégelyek és csészécskék. Mivel azonban kísérletei nem hoztak sikert, egy ízben nekilátott rendet rakni. Pakolás során került a kezébe egy üvegcse, amelyben a baktériumtenyészet széleit már teljesen beborította a penész. Beborította, azaz elpusztította - csapott a homlokára Fleming, s mivel a penész neve latinul penicillium notatum volt, új hatóanyagát penicillinnek elnevezve megtörtént az orvoslás történetének egyik legnagyszerűbb felfedezése.
A felfedezés senkit nem érdekelt, csak több mint egy évtized múltán gyógyítottak penicillinnel először. Az első penicillinnel kezelt ember egyébként egy oxfordi rendőr volt, aki már szépen javult, amikor elfogyott a csodaszer, s - fájdalom - a rend őre csakhamar az égi őrszobán jelentkezett szolgálatra. (Kalendárium Press)
Eredetileg muzsikus akart lenni, egy zenekarban trombitált is, de súlyos szívbetegsége miatt abba kellett hagynia a megerőltető trombitálást. Hiába szeretett volna, nem lehetett természetesen katona sem, így aztán megpróbálkozott az írással, kezdetben csupán barátai szórakoztatására. Közben dolgozott is persze, mérnöki diplomájával előbb a Szabványügyi, majd a Papírügyi Hivatalban, de nem halmozták el feladatokkal, így aztán egyre többet írhatott.
Talán legjobb regénye a Pekingi ősz. Később visszatért a zenéléshez, orvosainak tanácsa ellenére ismét trombitálni kezdett, majd énekelt, s eközben több dzsessz szaklapot szerkesztett, és remek sanzonokat komponált. De beírta nevét a rockzene történetébe is, ő írta ugyanis az első francia nyelvű rockszövegeket.
Apja a hittudományi akadémia tanára volt, így a bolsevik forradalom után annak is örülni kellett, hogy a család tagjai egyáltalán megmaradtak. Mihail szerencsére orvosnak tanult, s amíg praktizált, nem is volt baj vele.
"Természetesen" attól fogva nem publikálhatott, így díszletmunkásnak jelentkezett a Művész Színházba, de nem merték felvenni. S ekkor maga Sztálin hívta fel telefonon, s - ki tudja miért - elintézte, hogy a színház rendezője lehessen. Így sikerült átvészelnie a nehéz éveket, s közben megírta élete fő művét, a Mester és Margaritát, amely csak évtizedekkel később, 1966-ban jelenhetett meg először, folytatásokban egy moszkvai folyóiratban.
Műve óriási siker lett, tucatnyi nyelven adták ki az egész világon. De ő ezt már nem érte meg, vakon, vesebetegségben halt meg, s már negyedszázada volt halott, mikor végleg rehabilitálták. (Kalendárium Press)
Tevékenységi körét szinte felsorolni is lehetetlenség, kiváló képességeinek érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy 13 nyelven beszélt, s míg prózai műveit főként magyarul és angolul írta, addig verseit német nyelven, kulturtörténeti munkáit pedig olaszul. De megdöbbentő biztonsággal írt latinul és ógörögül is, sőt, egyszer tréfából latinra fordította Milne Micimackóját, ám a fordítás olyan jól sikerült, hogy angol és német nyelvterületen tankönyvként használták.
Egyébként orvos volt, előbb Rómában, majd Brazíliában gyógyított, s ha már ott járt, Dél-Amerika legjobb klasszika-filológusa, a téma keresett egyetemi tanára lett. Zenetörténészként Bach életművét kutatta, s maga is kiválóan orgonált, rendszeresen adott nyilvános hangversenyeket. Gyönyörűen rajzolt, könyveit általában saját maga illusztrálta. Sok könyve jelent meg szerte a világon, mindenféle témákban. Itáliában például olasz szakácskönyvet adott ki - amely magyarul is megjelent -, vagyis sok olasz háziasszony egy magyar orvos receptjei alapján készítette a pastasciuttát.
Rokonszenves, kedves ember volt, mindenki szerette, aki ismerte. Élete utolsó éveit a brazíliai őserdőben élte le, a környékbeli falusiakat gyógyította. Halálakor általános gyászt rendeltek el a környéken, bezártak még az iskolák is. (Kalendárium Press)
Kilencvenhat évet élt, a ma élő korosztályok már csak kedves öregasszonyként, ősz hajú nagymama-szerepekben emlékeznek rá, például a Gyermekbetegségek című filmben nyújtott alakítására. Pedig fiatalon népszerű primadonna volt, csodálatos énekhangja Móra Ferencet és Juhász Gyulát is elbűvölte.
Sziklai Pipi ugyanis nem csak a szép nőket szerette, de a kártyát is, volt, hogy napokig haza se ment. Ennek ellenére boldogan éltek, férje még a bal keze kisujját is elvesztette egy érte vívott pisztolypárbajban. Sziklai Jenőt azonban elvitték a nyilasok, és sosem jött haza, hitvese pedig haláláig gyászolta, jegygyűrűjét sosem húzta le az ujjáról.
díszített Csillagrendjét.
Istenáldotta tehetség volt, jócskán megérdemelte volna, hogy könnyű pályakezdés után szakadatlan sikerben legyen része. De persze nem így történt; egymás után háromszor pályázta meg például a híres Római-díjat, de mindannyiszor elutasították, pedig olyan műveket adott be, mint a Debussy által is csodált Vonósnégyes. A méltatlan eljárás miatt végül ugyan lemondásra kényszerült a Konzervatórium vezetője, de Ravel egy életre megbántódott, később még a Becsületrendet sem fogadta el.
A tízes évekre ugyan lassanként elismerték művészi nagyságát, ekkor azonban kitört az első világháború, s az igencsak gyenge egészségi állapotban lévő Ravel bekönyörögte magát a hadseregbe. Sok elutasítás után végül gépkocsiszolgálatra osztották be, Ravel nagyon örült: "szívem és tüdőm még rendben van - írta boldogan egy levelében -, reméljük, az előbbi megfelelően rugalmas még ahhoz, hogy a veszély pillanatában lecsússzék a nadrágomba". Hiú remény volt, a szíve majdnem elvitte, így legnagyobb bánatára hamar leszerelték.
Ekkor már sikeres komponistaként tért vissza a zene világába, remekművek sorával rukkolt elő, majd 1926-ban elkészült legismertebb művével, a Boleróval, amelyet óriási sikerrel adtak elő a párizsi Operában. Ez a műve viszont neki nem tetszett igazán; "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót, ám sajna, ebben nincs zene" - panaszkodott Honeggernek.
Élete utolsó éveit általános elismerés közepette élte le, de korábbi mellőzöttségét sosem felejtette el. Egyszer például egyik operájának bemutatóján a mellette lévő páholyban egy úriember éppen kifütyülni készült a művét, de nem sikerült neki. Ravel előzékenyen saját lyukas szárú kapukulcsát nyújtotta át neki, s legendás udvariasságával még biztatta is: "Talán ezzel próbálja meg, uram!" (Kalendárium Press)
Minden idők egyik legzseniálisabb képzőművésze volt, a művészetek szinte minden ágában remekműveket alkotott, bár ő maga mindössze szobrásznak tartotta magát. De a legcsekélyebb mértékben sem volt elájulva saját alkotásaitól, egyedül Dávid-szobrára volt büszke, Mózest ábrázoló csodálatos szobra pedig szerinte még épphogy elment.
Utolsó ítéletet tartott számon, a restaurálás után egy színgazdag, szemkápráztató festménnyel találja magát szemközt a látogató. A hatás leírhatatlan. Először is, a több mint négyszáz alakos kép tíz, addig ismeretlen alakkal gyarapodott, ezeket a figurákat ugyanis már teljesen ellepte a fáklyák, gyertyák kormából, az apró repülő rovarok tetemeiből, a zsíros porszemekből lassan kialakult filmréteg. Sokak szerint azonban a kép helyreállítása teljes csőd. "A vétkesek húsának a színe olyan, mint a füstölt lazacé - írta valaki -, az árnyékok feketék, mint a szurok. Az alakok gumiból vannak. Olyanok, mintha egy Walt Disney-rajzfilmből léptek volna elő".
Visszatérve Michelangelóhoz, építészként egyáltalán nem tartotta magát semmire, pedig sokáig a római Szent Péter-bazilika vezető építésze volt, s ő tervezte a firenzei Medici-kápolnát. S bár írt háromszáz kiváló szonettet, azok csak halála után jelentek meg, mert pusztán saját szórakoztatására verselgetett, meg sem álmodta, hogy firkálmányai érdekelhetnek valakit.
De persze nem törődött ezzel sem, abszolút nem foglalkozott magával, megesett, hogy segédjei erőszakkal húzták le róla ki tudja mióta le nem vetett csizmáját, ami szó szerint hozzánőtt, a csizmával együtt lejött a bőre is. (Kalendárium Press)
Édesapja nagyszerű sportújságíró volt, úgyhogy az ő hivatását is követhette volna, annál is inkább, mert sokoldalú tehetség volt, tanárai szerint akármi lehetett volna belőle. Őt azonban két dolog érdekelte igazán, a színészet és a lovak, bár egy időben még régésznek is készült, ám egy helyben sokáig nem tud megülni, úgyhogy az nem volt neki való. A másik kettőben viszont hamar sikerélményekben volt része, tízévesen már keresett gyerekszínész volt, a lovakkal meg együtt nőtt fel. Amatőr ügető versenyeken éveken át maga is beült a kocsiba, s persze a saját lovait hajtotta.
A színészetet gyerekszínészként kezdte, aztán úgy belenőtt a szakmába. A Főiskola elvégzése után a Katona József Színházban játszott, később évekig Egerben tapsolhatott neki a közönség, de leginkább szabadúszó. Leginkább klasszikus szerepekben remekel, volt a Peer Gynt és a Faust címszereplője, Mercutio, a Cseresznyéskert Trofimovja és lehetne sorolni napestig. Gyakran szerepel a kamera előtt is, de - talán nem haragszik meg érte - igazi 
terepe a színpad. A film kapcsán inkább a szinkront kell említeni, mert a hangját egészen virtuóz módon használja.
Általában úgy szokott lenni, hogy a legkiválóbb komikusok a magánéletben komoly, sokszor kimondottan mogorva, sótlan emberek. Nem úgy Salamon Béla, aki a színpadról lelépve is megmaradt vidámnak, egész lényéből áradt a bölcs, kissé rezignált humor.
Vérbeli kabarészínész volt, s annak ellenére, hogy jórészt állandó figurát, a józan paraszti eszére hallgató, ravasz kisembert formált meg, soha nem volt unalmas. Istenáldotta tehetségnek számított, annak idején mindenféle színészi képzettség nélkül állított be az Apolló Kabaréba, ahol Szőke Szakáll híres Vonósnégyes című jelenetében hívta fel magára a figyelmet. Ezután nagysikerű kabarétréfák és egyfelvonásosok egész sorában játszott, sok színpadi szövege szinte szállóigévé vált, például a "Ha én egyszer kinyitom a számat...", vagy a "Lepsénynél még megvolt".
A magánéletben is kedves, közvetlen ember volt, nem "játszotta el" a megközelíthetetlen művész szerepét. Amint egykoron írták: "Találkozhatunk vele a nap bármely órájában, kávéházban, klubban, futballpályán, azoknak a kisembereknek a szórakozó- és munkahelyein is, akikről mulattató figuráit mintázta, s akiknek nevettetését életcéljának tekinti". Élvezte a sikert, fürdött a népszerűségben, szívesen leállt beszélgetni bárkivel, vonakodás nélkül adott autogramot, fellépett mindenhol, ahová hívták.
Legszívesebben különben a lipótmezei elmegyógyintézetben játszott - rendszeresen rendezett ott jótékonysági előadásokat -, mert a betegek különösen hálás közönsége volt, gyakran emlegette, hogy egy elmebeteg nevetve a térdét csapkodta, s azt hajtogatta; "hát meg kell őrülni". (Kalendárium Press)
A magyar irodalom egyik legműveltebb alkotója volt, szinte minden humán tudományhoz kiválóan értett, ha nem szépirodalommal foglalkozik, lehetett volna tudós filozófus, esztéta, nyelvész, néprajzkutató vagy történész is. De érdekelték a természettudományok is, ezért orvos lett - sőt, fogorvosi képesítést is szerzett -, s lelkesen gyakorolta hivatását.
Pályakezdő orvosként dolgozott akkor is, amikor 24 évesen megnyerte a Nyugat novellapályázatát, pedig nem is szeretett novellát írni. Drámát annál inkább, s értett is hozzá, a Husz János, a Széchenyi, a Galilei, Az áruló, a II. József, A két Bolyai és a VII. Gergely című műve irodalmunk féltett kincse. Regényei is jól sikerültek, különösen a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter és az Irgalom lett nagy siker. Egyszóval lett volna oka az önfeledt boldogságra, de nem volt az soha. Életét ugyanis szörnyű halálfélelemben élte le, súlyos hipochonder volt, s fokozta a bajt, hogy orvosként egész más szemmel vizsgálta szervezetét. Nap mint nap más és más halálos kórt diagnosztizált 
magán, s rettegve várta, felébred-e másnap.
És szegénynek sajnos - illetve szerencsére - sokáig kellett szenvednie emiatt, hiszen voltaképpen jó egészségben 74 évet élt. (Kalendárium Press)
Szinte egész életét a holland gyarmatokon, Indonéziában, Szumátrán, Szulavezin, Jáván töltötte, ahol különböző hivatalokban dolgozott, s volt például alhelytartó is. Gyarmati élményeit felhasználva írta Max Havelaar című regényét, amely a modern holland irodalom első és máig legjelentékenyebb alkotása, a holland irodalom leggyakrabban emlegetett könyve. A művet több tucat nyelvre lefordították - természetesen magyarra is -, és film is készült belőle. A regény óriási sikert aratott, de ezt Multatuli nem tudta kihasználni, állandó pénzzavarban, hitelezők elől a nagyszámú szeretőkhöz menekülve, játékkaszinókban megbújva élte le az életét. (KalPress)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
A Huszadik Század című folyóirat főszerkesztője, az Országos Radikális Párt elnöke, a magyarországi radikalizmus teoretikusa volt. A húszas évek közepén az Egyesült Államokban telepedett le, s 1945 után az emigráció egyik vezéralakjaként szerzett megbecsülést. Idegenben hunyt el, de 1991 nyarán hamvait hazahozták, és magyar földbe temették.
Varsó mellett született, apja egy francia származású nyelvtanár volt. Húszévesen hagyta el hazáját, előbb Bécsben, majd Párizsban élt.
Legendás szerelmi viszonyt fűzte az extravagáns írónőhöz, George Sandhoz, aki különben előtte a neves író, Alfred Musset kedvese volt, Chopin kedvéért hagyta el előző szerelmét, s a szakítás Musset-t annyira megviselte, hogy teljes búskomorságba esve az írással is felhagyott. George Sand azonban szerencsére nem, így önéletrajzi ihletésű könyveiből Chopin életéről is sok érdekességet tudhatunk meg. (Kalendárium Press)
Regényesen indult a karrierje, mindent a vagányságának köszönhetett. Történt pedig, hogy egy hajókiránduláson vett részt, s amikor a vendégeket partra szállító csónak megtelt, csibészes mosollyal a mellette álló úriemberhez fordult: "Semmi baj, uram, én gyalog megyek!" Azzal vízbe ugrott, és kiúszott a partra.
Az Újvilágban többféle munkát kipróbált, volt lovászfiú és whiskyügynök, de szerencse csillaga hamar arra a bizonyos kirándulóhajóra vezérelte. Jó üzletet kötött vele a Metro-Goldwyn-Mayer, mert Niven nagy népszerűséget szerzett, s megszolgálta a bérét, ötvenéves színészi pályafutása alatt mintegy száz filmben játszott, köztük olyan nagyszerű, ma is szívesen ismételt mozikban, mint a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Halál a Níluson, A könnyűlovasság támadása, A rószaszín párduc, A nagy zsákmány, a Meghívás egy gyilkos vacsorára, a Dajkamesék hölgyeknek és a Navarone ágyúi.
A tekintélyes René Simon Színiiskolában tanulta meg a mesterség fortélyait, színházban kezdte pályafutását, de érdekes szépségét hamar felfedezte a film is. Tizenhétévesen Az ötödik esküdt című filmben állt először a kamera elé, majd a Vihar című filmben Charles Boyer partnere volt. Ekkor figyelt fel alakjára Marcel Carné, aki sokáig kereste Ködös utak című filmjének egyik női főszereplőjét, s végül az utolsó pillanatban Michéle-t választotta a már nagy sztárnak számító Jean Gabin partneréül.
jeleníthettek meg, őszinte szenvedéllyel és igazi csókokkal. A hatás nem is maradt el, a film nagy siker lett - annak ellenére, hogy a német megszállás idején be is tiltották -, a két színész pedig a franciák egyik leghíresebb szerelmespárja. A cenzúrával később is meggyűlt a baja, a Sorsok című filmjéből például kivágták azt a jelenetet, amikor fürdőruhában a nyelvével illeti Raf Vallone mellkasát. De tehetségét sosem vonták kétségbe, olyan remek filmekben játszott, mint a Fabiola, a Mindenki jól van, A hét főbűn, a Robert és Robert, A meztelen szív, az Oázis, Az éjszaka Margitja, Az elveszett 
parancs és A nagy hadgyakorlat, s alakításaival háromszor érdemelte ki a legjobb színésznőnek járó cannes-i nagydíjat.
Az 1830-as években Wesselényi Miklós oldalán részt vett az ellenzék mozgalmaiban, reformeszméit vitairatokban adta közre. Első regénye, az Abafi nagy sikert aratott az olvasók és a kritika körében is. Ezen felbátorodva ontotta a regényeket. 1848-ban Kossuth feltétlen hívéül szegődött, részt vett az Erdély és Magyarország unióját előkészítő bizottmány munkájában, s tagja volt a Honvédelmi Bizottmánynak. Világos után emigrációba kényszerült, de ott sem szűnt meg érdeklődése a hazai közállapotok iránt. Fő művei közül kiemelkedik még Az utolsó Báthori, A csehek Magyarországban és A két mostoha, valamint a halálos ágyán tollba mondott Emlékiratai. Irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy a történelmi regényt ő emelte művész szintre a magyar irodalomban. Összes művei 25 kötetben jelentek meg. Drezdában hunyt el. (Kalendárium Press)
Sokoldalú zenész, képzett billentyűs és gitáros, de tud hegedülni, játszik ütőhangszereken és fuvolán is. 1970-ben kezdődött a pályafutása, amikor a Non-Stop együttesben zenélt, majd az 1971-es Táncdalfesztiválon a Lélegző furcsa hajnalon című dala második lett. 1972-ben önállósította magát, s önállóan is sok szép sikert ért el. Holnaptól nem szeretlek címmel például írt egy kiváló rockmusicalt, Cyrano címmel daljátékot, A canterville-i kísértet címmel pedig egy zenés játékot. Popzenei darabbá dolgozta át Kacsóh Pongrác János vitézét, Shakespeare Vízkeresztjéből pedig daljátékot írt. Sokszor hallhattuk a rádióban is, ahol könnyűzenei műsorok szerkesztőjeként és rendezőjeként vállalt szerepet. Ezek mellett filmzenéket komponált, és az elektronikus zene hazai művelői is egyik előfutárukként tisztelik. Utóbb éveken át ő volt az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke. (Kalendárium Press)
A hetvenes években találkozott későbbi állandó alkotótársával, Kabay Barnával, és olyan csodaszép filmek fémjelezték sikeres művészi együttműködésüket, mint a Meztelen vagy, a Szarvassá vált fiúk, a Yerma és a Jób lázadása. Ez utóbbi alkotásukat 1981-ben Oscar-díjra is jelölték. Utolsó műve a Halál a sekély vízben, amelyben a tragikus és titokzatos halált halt Elbert Jánosnak állított emléket. (KalPress)
1993 végén vonult vissza a Forma 1-es cirkusztól, és sikerekben gazdag pályafutásra tekinthetett vissza. A Professzornak becézett pilóta 1980-ban, a McLaren színeiben mutatkozott be a Forma 1-esek között, s élete első Grand Prix-viadalán, Argentinában rögtön pontot szerzett. Első győzelmét 1981 júliusában hazai környezetben, Dijonban aratta, ezt követően még további ötven alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Négyszer lett világbajnok, s ezzel ő minden idők harmadik legeredményesebb pilótája Michael Schumacher és Juan Manuel Fangio mögött. Nem érdemtelenül választották tehát éppen őt a XX. század legjobb autóversenyzőjének.
száguldáshoz. Első gokart-versenyén különben törött karral vezetett, focizás közben sérült meg, de nem engedte begipszelni a kezét, nehogy eltiltsák a rajttól. Nem is derült ki a turpisság, Prostnak pedig elindulhatott káprázatos karrierje. Amelynek nagyszerűségére jó példa, hogy amikor megnyerte első világbajnoki címét, az akkori államfő, a néhai Francois Mitterrand személyesen gratulált neki: "ez az az elsőség, amit Franciaország oly régen várt" - mondta neki. A Magyar Nagydíj jóvoltából mi is személyesen ismerhetjük. (Kalendárium Press)