2025. június 12-én 40 éve hunyt el ANDRÁSSY KATINKA, az egykori köztársasági elnök, Károlyi Mihály özvegye
Regényes élete volt, s mivel 93 évet élt, sorsa átfogta az egész XX. századot. A nagytekintélyű Andrássy-család sarja már részt vett az utolsó magyar király koronázásán, abban ruhában szorongott az ünneplők között, amelyet 1867-ben Ferenc József koronázásán viselt férjének a nagyanyja.
Huszonkétévesen lett Károlyi Mihály gróf felesége, s akkor még nem tudta, hogy rettentő küzdelmes sorsban kell osztoznia társával. Férje 1919-ben a köztársaság elnöke lett, a kedves, bűbájos Katinka pedig a "vörös grófnő", akit korábban az igazságügyminiszter sokszor megfenyegett: "Lecsukatom a Vörös Katát, ha tovább folytatja üzelmeit". De persze Kata folytatta, s folytatta férje is, úgyhogy a történelem kerekének fordulása a határon túlra pörgette őket. S a gondtalan ifjúságban felnőtt grófkisasszony vállalta férje oldalán az emigráció megpróbáltatásait is. 
S bár 1945-ben óriási reményekkel érkeztek vissza az új Magyarországra, hamar csalódniuk kellett, s ismétcsak következett a jól ismert számkivetés.
Magával ragadóan ír erről visszaemlékezéseiben: "Ekkor már tudtuk, hogy megkezdődött második emigrációnk, s föladtuk a reményt, hogy visszatérhessünk Magyarországra". Egy szerény vence-i házban telepedtek le, amelyben "a legnagyobb helyiség a szénapadlás volt, oda viszont csak a kőkút tetejéről lehetett felmászni..." - írta azzal csodálatos derűvel, amely annyi megpróbáltatáson átsegítette. Férje halála után emlékét őrzendő és honfitársait 
segítendő alapítványt hozott létre, amelynek segítségével többszáz magyar művész tanulhatott a művészetek hazájában. Különleges életéről Kovács András A vörös grófnő címmel forgatott filmet.
Apropó film. Régebben valahányszor magyar filmet vetítettek Cannes-ban, a bemutató előkelő színhelyein az autócsodák között mindig megjelent egy Lada is. A díszbemutatóra érkező Károlyiné szállt ki belőle. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
Már akkor középkorú volt, amikor a második világháborúban a hadiflotta hadnagyaként harcolt, de békeidőben is állandóan a veszélyt kereste. Még a háború alatt fejlesztette ki nevezetes légzőkészülékét, amely nagyban segítette a víz alatti munkát, pár év múlva pedig megépítette világhíres kutatóhajóját, a Calypsót, amellyel bejárta a világtengereket.
Nem csak értékes tudományos megfigyeléseket tett és jelentős kísérleteket végzett, de számos nagyszerű kalandban is része volt, amelyeket filmre is vett. Sok szép természetfilmje aratott hatalmas sikereket, A csend világa és Az aranyhal Oscar-díjat is kapott. Amikor éppen nem a tengereket járta, akkor is a tenger világa érdekében dolgozott, ő alapította a Francia Oceanográfiai Társaságot, a marseille-i Mélytengeri Kutató Irodát és a monacói Oceanográfiai Múzeumot, s ezen intézmények vezetését is magára vállalta. Legjobban persze hajózni szeretett, járt az összes óceánon, jelentős expedíciót vezetett a veszélyes chilei partok mellé és az Antarktiszra, a görög szigetekre indított régészeti expedíciójára pedig 65 évesen vállalkozott.
Cousteau kapitány nemcsak tekintélyes tudós volt - a francia államfő környezetpolitikai tanácsadója, 
a Becsületrend parancsnoka és több akadémia díszdoktora -, de rendkívül rokonszenves ember is. Franciaországban éveken át ő volt a legnépszerűbb férfi. (Kalendárium Press)
Külföldön tanult, majd az akkor alapított hardervijki egyetemen tanított. Meg is nősült, de 1653-ban mégis hazatért Hollandiából, hogy a gyulafehérvári kollégiumban taníthasson. Kiváló pedagógus volt, s pedagógiai írásai is előremutatóak. Sürgette például a világi iskolarendszer bevezetését, és hangsúlyozta az anyanyelvi oktatás megteremtésének fontosságát. Eredeti gondolataival, valamint a külföldi filozófiai eredmények hazai megismertetésével a felvilágosodás egyik magyarországi úttörője lett. Híres műve a Magyar Enciklopédia, amely az első, a kor színvonalának megfelelő hazai tankönyv volt.
Kora mégsem becsülte igazán, sokan talán nem is értették törekvéseit. Talán csak diákjai ismerték fel nagyságát, Bethlen Miklós például így emlékezett rá: "Én Apáczait mint atyámat, úgy tartottam, szerettem, becsültem, s emlékezetét ma is becsülöm". Ezen szavak olvastán könnyen gondolhatnánk, hogy egy becsületben megőszült professzorról szól a visszaemlékezés, de nem, Apáczai nagyon fiatalon halt meg, nem érte meg 35. születésnapját. Éppen 
szilveszter éjjel adta vissza lelkét a Teremtőjének, az előbb idézett Bethlen szerint azért, "hogy az égben mondhassa igazán és örökké: Az új esztendőben mi vigadjunk..." (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press Gyárfás Endre életrajzi regényét kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
Szegény vidéki lány volt, s mivel kora ifjúságától vonzotta az irodalom, tanítónőnek tanult; írók, költők ugyanis akkoriban szinte kizárólag férfiak lehettek. A lányok dolga a férjhezmenés volt, de ez sokáig nem sikerült neki, így aztán családi nyomásra 25 évesen kénytelen volt hozzámenni egyetlen kérőjéhez.
Házasságuk az első perctől kezdve rossz volt, erdőmérnök férje ugyanis megkövetelte volna a szokványos kispolgári életformát, míg felesége éppenhogy kitörni akart belőle. A férfi meleg vacsorára tartott igényt, ha hazaért, ám Margit főzés helyett verseket faragott, és a Nyugattal levelezett, nem csoda, hogy állandóan veszekedtek. A lelkes ifjú költőnőt az irodalmon kívül nem sok minden érdekelte, ha belefeledkezett az írásba, nagyestélyiben ment el reggel hazulról, minisztériumi tisztviselő férje meg csak szégyenkezett miatta. Féltékenység is gyötörte, így miután Margit egyedül utazott el európai körútra, beadta a válást.
Kaffka Margit a Színek és évek című önéletrajzi elemekkel átszőtt regényével robbant be az irodalmi életbe, de nem csak elismerést aratott vele, hanem kisebbfajta botrányt is kavart, még az édesanyja is megharagudott rá miatta. De persze folytatta az írást, s műveivel ő vált a legnagyobb magyar írónővé. A magánéleti boldogság is rámosolygott, a nála tíz évvel fiatalabb, még csak nem is nagykorú második férjében ugyanis nem csak szerető férfira, de törekvéseit segítő társra is talált. Illetve talált volna, mert férjét szerelmük első heteiben behívták katonának - házasságot is egyik eltávozásakor kötöttek -, őt pedig négy év múlva elvitte a spanyolnátha. (Kalendárium Press)
A tökéletes lovag mintaképe volt, bátor, kemény, határozott, ugyanakkor igazságos és lovagias. A vörös szakálla miatt a barba rossa, azaz Rőtszakállú nevet kapott ifjú 24 évesen került trónra, majd 1155-ben német-római császár lett - igaz némi nyomásra. A szomorú igazság az, hogy rohammal vette be Rómát, miután pedig kivégeztette Bresciai Arnold reformátort, IV. Hadrián pápa nem sokat teketóriázott, hamar császárrá koronázta.
Még az akkortájt folyton egymással marakodó pápák között is ő teremtett rendet, mondván: "Senkinek sincs joga fölöttem ítélni, minthogy én tartozom minden ember fölött ítéletet mondani". A sértődött III. Sándor pápa erre felmentette Frigyes alattvalóit a neki való engedelmesség alól, de ezzel sem ment semmire, a népe ugyanis rajongott királyáért.
keresztes sereg élén 67 évesen maga sietett Jeruzsálem visszafoglalására. Ott aztán a rekkenő hőségben a folyóba ugrott hűsölni, és vízbe fúlt. (Kalendárium Press)
Ő maga volt Twist Olivér, későbbi regényhőse, a nyomorúságos körülmények között felnőtt kisfiú. Dickens apja ugyanis az adósok börtönében raboskodott, a kis Charlie még a cipészmesterséget sem tanulhatta ki, így amikor nagy nehezen cipőpaszta-ügynök lett, talán az éhhaláltól mentette meg szegény édesanyját. Azután - mint egy olcsó regényben - meghalt egy ismeretlen rokon, aki után nagy vagyont örököltek, így egycsapásra gazdagok lettek. Az apa kiszabadult, Charlie pedig végre iskolába járhatott. A rendezett körülmények között hamar kibontakozott tehetsége, 24 évesen már világhírű író volt. 26 éves korában megírta a Twist Olivér című halhatatlan regényét, s ekkortól fogva több mint három évtizeden át ő volt Anglia írófejedelme.
Már életében klasszikusként ünnepelték, felolvasókörutakon kápráztatta el Amerikát. Minden udvari bálon ott volt, személyesen fogadta és gratulált neki, az egykori cipészlegénynek Viktória királynő, s mikor meghalt, 100 ezer fontot hagyott utódaira. Kedves, kellemes ember volt, talán csak azt vetették szemére, hogy amíg regényeiben a szigorú viktoriánus erkölcsöket propagálta, a család és a házasság szentségét hirdette, ő 46 éves korában elvált hűséges feleségétől, és elvett egy 18 éves meseszép leánykát. De még ezt is megbocsátották 
neki, a Westminster-apátságba temették, az angol halhatatlanok közé. (Kalendárium Press)
Súlyosan terhelt családból származott, és gyenge idegzetétől már gyermekkorában sokat szenvedett. Betegesen szótlan ember volt, és ez egész életében akadályozta, tanári, majd kórusvezetői állását fiatalon azért kellett otthagynia, mert egyszerűen nem szólt a diákjaihoz és a kórus tagjaihoz, akik így nem tudták, mit akar tőlük.
Eredetileg különben zongoraművész akart lenni, ám egyik ujját gyengének találta, és úgy döntött, majd ő rendbehozza. A szakírók visszafogott megfogalmazása szerint is "eszeveszett kísérletekbe" kezdett, ami persze rosszul sült el, és ujja végleg megbénult. Ha már nem lehetett a zongora Paganinije, komponistaként akart bizonyítani, zongoradarabjai olyan nehézre sikerültek, hogy alig-alig vállalkozik rá előadni valaki, húszévesen komponált Toccatájának a virtuóz Szvjatoszlav Richter veselkedett neki, s nem is igen hallhatjuk ma sem más előadásában.
Zaklatott idegrendszere ellenére - vagy talán éppen azért - remekművek sorát alkotta, C-dúr fantáziája "éteri magasságú" muzsika, imádott feleségéhez írt szerelmes Klara-dalai pedig különösen népszerűek lettek, amint írták: fékevesztett átéléssel énekelték a derék polgárasszonyok, mert "amit az élet megtagadott, azt ölelték magukhoz a zenében".
Az évfordulóra a Kalendárium Press a Világos pillanat című életrajzi regényt kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Sárospatakon született, 1648-ban lépett trónra, gyulafehérvári udvara hamar a kelet-európai diplomácia egyik központja lett, a tatár, a török, a kozák és a lengyel követek egymásnak adták a kilincset, sőt még olyan messzi államok is érdeklődéssel fordultak Erdély felé mint Svédország. A svédekhez küldött erdélyi követ el is fecsegte: jól felfegyverzett fejedelmének csak az ellenség hiányzik. Rákóczi azonban azt is megtalálta, méghozzá a lengyelekben. A trónt akarta megszerezni, s nagy lendülettel tört be az országba, bevette Krakkót, sőt csapatai élén Varsóba is bevonult. Szövetségesei azonban elpártoltak tőle, így kénytelen volt hazaindulni. S ekkor elgyötört seregére törtek a tatárok, s az egész hadat fogságba vetették. Ez volt a Mohács utáni Erdély legnagyobb tragédiája.
A balul végződött lengyel kaland után mutatkoztak meg igazán Rákóczi jellembeli hiányosságai; önző és szűklátókörű volt, még a fogságba esett katonáinak kiváltását is megtagadta. Pedig csecsemő korától uralkodásra nevelték, s végül mégis egy írástudatlan albán származású vénember, Köprülü Mehmed nagyvezír okozta végzetét. Köprülüt már szinte aggastyánként nevezték ki hatalmas káosz közepette, de ő pár hónap alatt rendet tett a Török Birodalomban. És 1658 májusában a nagyvezír megindult Erdély ellen. Rákóczi azonban nem vett tudomást semmiről, nem vállalta a felelősséget semmiért, a hatalomhoz viszont foggal-körömmel ragaszkodott.
Talán csak az írható a javára, hogy a szászfenesi csatába azért elment, ahol azután halálos fejsebet kapott. Szerencsétlenségére, de Erdély ügyének üdvére. (Kalendárium Press)
Nem különösebben érdeklődött a tanulás iránt, egyetem helyett szívesebben csavargott Amerikában, sőt bebarangolta Alaszkát is. "Megkomolyodván" előbb apja szabóságában dolgozott, majd egy telefontársaság személyzeti vezetője volt, de a szesztilalom idején zugitalmérést is vezetett. Ezután Európába jött, első műveit is Franciaországban írta, majd bejárta Görögországot, Kínát és Tibetet. 1940-ben tért haza, s bár Kaliforniában telepedett le, végigutazgatta az egész Egyesült Államokat. A magánéletben sem szerette a nyugalmat, jól bizonyítja ezt, hogy ötször nősült, egyszer még japán felesége is volt - s ez 1967-ben még egyáltalán nem volt szokványosnak mondható. 
Napló- és önéletrajzszerű műveivel, sajátos nyelvével szinte iskolát teremtett a nyugati regényirodalomban, pedig könyveit a trágár kifejezések és az obszcén jelenetek sokasága miatt sokáig ki sem adták angol nyelvterületen. Leghíresebb regénye a Ráktérítő, A légkondicionált lidércnyomás, valamint a Baktérítő. (Kalendárium Press)
Az egyszerű walesi bányászgyerek mesébe illő módon jutott el a sikerig, a medencés villáig és a Rolls Royce-ig. Nem túl sikeres iskolai pályafutása 16 évesen ért véget, egy évvel később már gyermeke és felesége volt. Kenyerét akkoriban építőmunkásként és porszívó-ügynökösködéssel kereste, kiegészítésül esténként bárokban énekelt.
Itt fedezte fel egy kezdő menedzser, aki 1964-ben beszervezte a Decca lemezcéghez. A második kislemez, az It's Not Unusal azonnal sztárrá tette, jóllehet a dalt "túl merész" előadásmódja miatt a BBC nem, csak helyi és kalózrádiók játszották. Hamarosan a szigetország egyik legnagyobb koncertattrakciója lett, aki érzelmes dalaival, elsöprő erejű, fekete hangjával és Elvis Presley-re emlékeztető mozgásával lopta be magát a rajongók szívébe. Az aranylemezek lavinája indult meg, ezek közül talán a Delilah és a Green Green Grass Of Home volt a legemlékezetesebb. A hetvenes-nyolcvanas években némiképp csökkent iránta az érdeklődés, mire a Las Vegas-i kaszinók jól fizető világába vonult vissza.
A nyolcvanas évek végén jött vissza a süllyesztőből, hatalmas dobása volt az Art Of Noise társaságában előadott Prince-szerzemény, a Kiss. A másodvirágzás másik jelentős alkotása a Van Morrisonnal készített közös lemez és a Sex Bomb című dal volt, aztán lassan visszatért a biztos kenyérkeresetet biztosító Las Vegasba. Egyébként külsejét tekintve nem sokat változott, kihajtott inge láttatni engedi szőrös mellkasát és aranyékszereit, és a hírek szerint továbbra is a női nem nagy rajongója. Koncertjein ma is záporoznak a színpadra a női bugyik, igaz, ő már nem is olyan fickós, nem feltétlenül használja ki a kínálkozó alkalmakat.
Van hol pihenjen: jól jövedelmező fellépéseinek következtében a tíz leggazdagabb angol előadóművész egyike. (Kalendárium Press)
A klasszikus polgárság hanyatlásának megörökítője volt, illő tehát, hogy ő is úgy éljen, mint egy általa elsiratott polgár. Még túlzásba is vitte, úgy viselkedett mint egy kishivatalnok. Szigorú napi ritmus szerint írta műveit, s mintha főnöke zordon tekintete parancsolná, a nap megszabott óráiban mindig íróasztala mögött ült, és rótta a sorokat. Messziről szorgos könyvelőnek hihette volna bárki, ám ő nem száraz számoszlopok fölé görnyedt rettentő kitartással, hanem valamelyik remekműve csiszolgatásán munkálkodott.
Fáradhatatlan szorgalma hatalmas életművet eredményezett, majdhogynem teleírt egy kisebb könyvtárat. A Buddenbrook-ház, A varázshegy, vagy a grandiózus József és testvérei önmagában is elég lenne egy írónak, ő meg emellett mellékesen még írt ezt-azt, s a Lotte Weimarban, a Halál Velencében, az Egy szélhámos vallomásai, vagy a Mario és a varázsló is igencsak jól sikerült alkotásnak számít. Szinte nincs is olyan irodalmi műfaj, amelyben ne 
alkotott volna maradandót. Egyik költeménye például ezer hexameterből áll, kiválóak hatalmas tanulmányai és esszéi, de még több mint félszáz rádióbeszéde is becses kultúrkincs.
A főiskola elvégzése után a debreceni Csokonai Színház szerződtette, és igen ellentmondásosan, országos feltűnés közepette indult a pályafutása. A Pacsirta című film főszerepében ugyanis egy kimondottan csúnya lányt formált meg, tegyük hozzá kiválóan, ám a nagysikerű film nyomán a figura sokáig rajta ragadt, a rendezők azt hitték, a valóságban is szűken bánt vele a természet szépség dolgában. Ami persze nem volt igaz, ám sorra kapta a - saját szavai szerint - "csúf, rút, beteg és béna" szerepeket, ami ugyan nagy művészi kihívást jelentett a számára, ám egészséges női hiúságát nem legyezgette.
A zseniális rendező, Huszárik Zoltán fedezte fel benne a NŐT, aki szerepet adott neki Szindbád című csodaszép filmjében, de a forgatáson kívül is folytatódott kapcsolatuk, amelynek gyümölcse egy mára szintén remek színésznővé érett lány, Huszárik Kata lett. Debrecenből a Madách Színházba vezetett az útja, ahol sok főszerep várta, például a Kurázsi mama Néma Katája és A szecsuáni jólélek Sin asszonya. Aztán valahogy elmaradtak a nagy feladatok, s mikor az igazgató, Kerényi Imre Piros Ildikóra és Almási 
Évára bízta a Stuart Mária című dráma két főszerepét, megromlott a viszony közöttük, aminek a vége felmondás lett, majd a nyugdíj.
"Ama néhány szerencsés fizikus egyike vagyok, aki megérte, hogy elgondolása a fizika komoly fejezetévé nőtte ki magát" - mondotta a legmagasabb tudományos kitüntetés átvétele után, s így igaz: az általa feltalált holográfia a XX. század egyik legnagyszerűbb természettudományos felfedezése. Talán azért is, mert a modern fizika elvont és érthetetlen eredményeivel ellentétben a holográfia bevonult a mindennapokba, bárki által látható és megcsodálható.
Gábor Dénes is harminc évig gondolkodott rajta, és állítólag a teniszpartijára várakozva, tornagatyában egy padon ülve jutott eszébe a megoldás. Akárhogy is történt, 1948-ban rukkolt elő felfedezésének elvi leírásával, de a holográfia látványos megjelenítésével meg kellett várnia a lézer felfedezését is, így Gábor Dénes is csak 1971-ben kapta meg a Nobel-díjat.
Vagyis "a holográfia atyja" olyan módszert munkált ki, amelyet akkoriban jószerivel elő sem lehetett állítani. De amint más összefüggésben - a környezetvédelem tennivalói ürügyén - mondotta: "az esőre is száraz időben kell felkészülnünk". (Kalendárium Press)
Amióta az eszét tudta, erre a pályára készült, amint egy interjúban mondotta: "Amikor tizenhat éves koromban megkérdeztek, hogy mi akarok lenni, azt válaszoltam, színházi rendező. De nem is tudtam pontosan, hogy mit jelent ez a mesterség". Később persze alaposan megismerte a színházművészetet, bár - mint az igazán nagy művészek általában - sosem volt igazán elégedett önmagával; "... majdnem elértem a negyvenéves kort, amikor állíthatom, hogy meglett az önálló kifejezésmódom" - mondta pályája csúcsán szerényen.
fordulópontjának, s bár korábban sem adta alább remekműveknél, ettől fogva arany betűkkel írták a nevét a magyar színháztörténet lapjain. A magyar, de nem a magyarországi színháztörténetének oldalain szerepelt jórészt, hiszen munkásságának színtere Erdély, a Marosvásárhelyi Állami Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház volt. Az Özönvíz előtt legendás előadásának főszereplőit azonban a honi színházbarátok is jól ismerik, hisz Tanai Bella vagy Bács Ferenc később a hazai színpadokon is bizonyította tehetségét.
Június 4-én 35 éves a bhutáni királyné, JETSUN PEMA, a király, Jigme Khesar Namgyel Vangcsuk felesége. Okos - Londonban járt egyetemre -, szép és kedves, megy az urával mindenhová, elkíséri még külföldi útjaira is, ha pedig a férje mégis otthon hagyja, kosárlabdát néz a tévében vagy művészeti könyveket olvasgat. A férje imádja, s bár Bhutánban lehetősége lenne rá, megígérte a nagy nyilvánosság előtt, hogy sosem lesz több felesége.
Tudnivaló, hogy a világhíres amerikai filmszínész magyar származású volt, édesapja, bizonyos Schwartz Manó Szabolcs-Szatmár megyéből tántorgott ki annak idején Amerikába. A kis Tony, azaz eredeti nevén Bernie, így a korlátlan lehetőségek hazájában válthatta valóra álmát, s színész lett.
Tony a Trapéz című filmjével tűnt fel, s ekkor már elmúlt harmincéves. Ettől fogva azonban mellészegődött a siker, sorra forgatta népszerű filmjeit, amelyek közül nálunk is nagyon jól ismert A megbilincseltek, a Van, aki forrón szereti vagy a világszerte hallatlan sikerrel vetített sorozata, a Minden lében két kanál.
Egyébként igazi szabolcsi gyerek volt, bombázó, fiatal szépségekkel vette körbe magát, nem is titkolta, hogy főként a dúskeblű szőkék az esetei. Minden felesége valódi szexbomba volt, kivált az első, Janet Leigh - ebből a frigyből származik a neves színésznő, Jamie Lee Curtis. (Kalendárium Press)
Az teljesen természetesen dolog, hogy a nagy művészeket sokszor nem értékelik igazán életükben, de a meg nem értett zseniális alkotók hosszú sorából is kitűnt kudarcainak sorozatával Bizet, akit ma persze már a legnagyobb operaszerzők között tartunk számon.
Betegen, de éjt-nappallá téve hangszerelte Mérimée novelláját, utolsó erejét összeszedve két hónap alatt írta meg az 1200 oldalas partiturát. S végül megszületett a zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása, amelyet később Nietzsche gyógyszerként ajánlott búskomorság ellen.
Losoncon született, de hamar Pestre került. Kelemen Lászlóval együtt ő teremtette meg az első magyar állandó színházat, ő alapította a kor nagyhatású irodalmi folyóiratát, a nők műveltségének emelését célul tűző Urániát, és ő írta az első igazi magyar prózai művet, a Fanni hagyományai című kisregényt. Mindez egy hosszú életpályára is elégséges tett lett volna, Kármán azonban huszonéves korára vált a magyar kultúra jeles alakjává. Természetesen nem kerülte a szerelem sem, sőt, szakértő műítészek szerint éppen a Markovics grófnőhöz fűződő lángoló érzelme érlelte igazi íróvá. Nála jóval idősebb szerelme azonban férjes asszony volt, aki néhány hónap múltán urával vidékre költözött, így a lelkes ifjú sosem ismerhette meg az igazi boldogságot. Természetesen ugyanis résztvevője volt Martinovics Ignác mozgalmának, s mikor elkezdődtek a letartóztatások, ő is tudta, hogy közeleg a vég. Hazamenekült a szülői házba, ahol rejtélyes körülmények között halt meg; bizonyára öngyilkos lett, félve attól, hogy elfogása után megtörik, és társai ellen vall. Érthető, hiszen mindössze 26 éves volt. (Kalendárium Press)
Egész élete a törvénnyel való hadakozással telt, megbotránkoztató szexuális szokásai miatt állandóan menekülnie kellett, s többet volt börtönben, mint szabadlábon. Egyszer még halálra is ítélték, sőt jelképesen ki is végezték.
meglehetősen szabados erkölcsű honfitársai". A márki azonban mindezt nyíltan művelte, s grafomán ember lévén, meg is írta, így aztán nem kerülhette el sorsát. S bár a halálbüntetéstől megmenekedett, végül kedves anyósa adta újfent rendőrkézre, attól fogva a kicsapongó író szinte egész hátralévő életét rabságban töltötte.
abban, hogy maguk elé tudják képzelni, melyik szereplő éppen kivel és hogyan adózik a szerelem istenének. Normális ember ilyeneket nem ír le, tehát De Sade nem normális - vonták le a következtetést a hatalom csúcsain, így a "szadizmus" névadója életét a charentoni elmegyógyintézetbe zárva fejezte be. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press a Sade, Fourier, Loyola című könyvet kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Építőmesternek tanult, de érdekelte a zene is, és esténként eljárt tucatnyi humán tudomány egyetemi előadásaira, úgyhogy a rengeteg tanulás még az egészségét is aláásta. Első művét saját pénzén adta ki, s a Drasztikus orvosságok viszonylagos sikere után csak az irodalomnak élt. Sok népszerű könyvet írt, ismert közülük a Távol a tébolyult tömegtől, A weydoni asszonyvásár, Lidércfény, a legnépszerűbb azonban az Egy tiszta nő című regénye, amelyből Roman Polanski rendezett Tess címmel híres filmet.
Hírneve csúcsán ugyan nagynéha eleget tett társadalmi kötelezettségeinek, még társaságba is eljárt - főként hírhedten sznob felesége kedvéért -, de látogatásaiban nem volt köszönet. Gyermekkora óta viszolygott az emberi testek érintkezésétől, ő maga ritkán fogott kezet bárkivel is, azt pedig senkitől nem tűrte, hogy a vállára tegye a kezét, vagy barátságosan a hátát lapogassa. Személyiségéről kortársai annyit tudtak, amennyi remekműveiből kihámozható, a baj csak az, hogy egyik sem önéletrajzi mű.
Ő maga is tisztában volt azonban vele, hogy híres ember lévén örökre nem titkolhatja magánéletének titkait, ezért részletes naplót vezetett, és maga - egyes szám harmadik személyben - írta meg életrajzát. Amelyet halála után második felesége adott ki a saját neve alatt, a többi megmaradt személyes iratból pedig a szemérmes angol író végakarata szerint nagy máglyát rakott a kertben. (Kalendárium Press)
Kivételes műveltségű ember volt, féltucat nyelven beszélt, és éppoly jól értett a matematikához, mint a zsidó vagy az arab filozófiához. De nem volt sótlan szobatudós, huszonévesen már a különböző csatatereken harcolt, s jelentős diplomáciai megbízásokat is teljesített. Ő volt a korabeli szellemi elit egyik vezére, még a később szentté avatott Szalézi Ferencet is barátjának tudhatta.
De a férfiak is szívesen olvasták művét, sőt a nemesurak amolyan "társasutakat" szerveztek a regény romantikus helyszíneire, hogy ott érzékenyüljenek el a idilli történeteken. Német arisztokraták egy csoportja megalakította Az Igaz Szerelmesek Társaságát, s összejöveteleik során egyszerű pásztornak öltözve olvasgatták kedvenc könyvüket. Az Astrée hamarosan "a szerelem enciklopédiája" lett, előkelő körökben azzal szórakoztak, hogy kérdéseket tettek fel egymásnak a könyvből, és aki nem tudott válaszolni, zálogot adott. A szerelem d'Urfé jóvoltából teljesen eluralta a korabeli francia gondolkodást, az 1635-ben 
alapított Akadémiára benyújtott első hét tudományos dolgozat közül öt a szerelemről szólt.
Ki hinné, hogy a kalandfilmek rettenthetetlen hőse már 95 szál szülinapi gyertya elfújásához veselkedik neki, korát azonban feledtetheti, hogy filmes népszerűsége töretlen.
Első igazi sikerét az Egy marék dollárért című filmben aratta, majd Leone több filmjében szerepelt; játszott például a Még pár dollárral többért, valamint A jó, a rossz és a csúf című filmben. Ettől kezdve nem volt megállás; Clint előbb színészként lett világszerte ismert és népszerű, majd rendezőként is bemutatkozott, hasonló sikerrel. 1993-ban ért fel a csúcsra, amikor a Nincs bocsánat című filmje elnyerte az Oscar-díjat, ő pedig megkapta a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát is.
"Hollywood utolsó cowboyá"-nak magánélete már közel sem ilyen sikeres. Háromszor nősült, második felesége, Sandra Locke annak idején 30 millió dollár fájdalomdíj ellenében távozott az életéből. Nincs bocsánat című filmjét különben dühében forgatta. 
De nem tanult az esetből, hasonlóan pórul járt szegény Frances Fisherrel is. Mindenesetre mai szülinapján nyolc gyermeke köszönti. (Kalendárium Press)
Nagyhatalmú szenátorként a teljesen alkalmatlan III. Valentinianus császár idején ő volt Róma prefektusa, azaz a praefectus urbi. Akkoriban azonban a birodalom legtehetségesebb embere Aetius volt, aki persze kivívta Petronius féltékenységét, s addig tüzelte a császárt ellene, amíg az meg nem ölette a kiváló hadvezért és államférfit. Tehát voltaképpen Petronius az igazi bűnös Aetius, "az utolsó római" halálában. A kiváló Aetius halála után megroppant az egyébként sem hatalma csúcsán álló birodalom, úgyhogy egy fél évre rá III. Valentinianus is gyilkosság áldozata lett, utódjául 
pedig Petroniust kiáltották ki császárnak. Nem sokáig élvezhette azonban vérrel szerzett trónját, alig két hónapnyi uralkodás után a rómaiak szabályosan meglincselték. (KalPress)
Amint egy kései kritikusa írta: képein "a mediterrán formákat és színeket a flamand vulgáris életörömmel ötvözi egybe", s festményein rögvest az tűnik szembe, hogy "alakjait hús-vér emberekről mintázta".
Amikor éppen nem felesége részletes megörökítésén fáradozott, szívesen tett eleget az egyházi megrendeléseknek, de szerelmes szíve sokszor nem hagyta nyugodtan dolgozni, s előfordult például, hogy Szent Cecíliát is feleségéről mintázta. De mindent megbocsátottak neki, mert zseniálisan kezelte az ecsetet. Idővel annyira felkapott művész lett, hogy több képét valójában tanulói festették meg helyette. Ebben persze a megrendelők is hibásak, hiszen IV. Fülöp király sem gondolhatta, hogy az általa megrendelt 112 vásznat Rubens egyedül meg tudja festeni.
Műhelye azonban nagy vagyon termelt neki, így élete végén visszavonult vidéki kastélyába, ahol már csak a saját gyönyörűségére húzta az ecsetvonásokat. (Kalendárium Press)
Igazi művészcsaládban született, apja, Leonyid Paszternak neves festő, édesanyja zongoraművésznő volt, s házukban olyan hírességeket láttak vendégül, mint Lev Tolsztoj és Makszim Gorkij. Ilyen környezetben természetesen a kis Borisz is művész akart lenni, csak azt nem tudta sokáig, micsoda. Mivel kitűnően rajzolt, előbb festőnek készült, majd zongoraművésznek és zeneszerzőnek, később filozófiát tanult, közben pedig verselgetett, s mire felnőtt, meglepve tapasztalta, hogy költő lett belőle.
s az volt a baj, hogy ez érződött is művein. Különösen leghíresebb regényén, a Doktor Zsivagón, amely éles támadások kereszttüzébe került.
bántani, szerelmét zárták munkatáborba. Paszternak a Doktor Zsivago hősnőjét, Larát Olga Ivinszkajáról mintázta, aki nem csak Paszternakot élte túl, de a szovjet rendszert is, 1995-ben hunyt el. Olga a második világháború alatt találkozott Borisszal, s nem csoda, hogy megakadt rajta szeme, Paszternak ugyanis nem csak remek író volt, de kimondottan szép férfi is, kortársai - kivált a nők persze - nem győztek áradozni róla. (Kalendárium Press)