2022. december 20-án 470 éve hunyt el KATHARINA VON BORA, Luther Márton felesége
Fiatalon apácának adták szülei, és ő sokáig békés belenyugvással élte a zárdaszűzek életét, idővel azonban fellobbant benne a világi hívságok iránti vágy. A kolostort azonban nem volt könnyű elhagyni, annak dacára sem, hogy Katharina nem állt egyedül profán álmaival. Végül Luther sietett a segítségükre, és lelkes kis csapat élén megszöktetett a zárdából tizenkét apácát. Köztük volt persze Katharina is, akit különben eredetileg egy Baumgartner nevű fiatalnak szánt, ám a reménybeli vőlegény visszalépett, így végül Luthernek kellett elvennie - nem kis botrányok közepette, barátja, Melanchton el sem ment a lagzira.
A reformáció atyjának különben nem nagyon fűlött a foga a házassághoz, addig megrögzött agglegénynek számított, ráadásul Katharina rendkívül határozott egyéniség volt, rögvest át is vette az irányítást szegény Luther háztartásában. Hat gyermeket szült neki, és józan esze, különösen a család anyagi alapjainak megóvásában tett erőfeszítései nagyban segítették ura tevékenységét, nélküle talán még a reformáció ügye is másként alakult volna.
De Luther élete végéig nem barátkozott meg igazán a házasság intézményével, amint írta: "Ha még egyszer asszonyt kellene vennem, kőből faragnék magamnak engedelmeset, mert az asszonyok engedelmessége kétségbeejtő!" (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza Luther Márton füveskönyvét kínálja 30% kedvezménnyel.
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
Csodagyerek volt, még a korán kibontakozó tehetségeket egyébként ellenszenvvel fogadó Johannes Brahms is csodálta. Akinek Hegedűversenyét a szerző jelenlétében, 14 évesen játszotta el óriási sikerrel, még Brahms is meg volt elégedve. Felnőtt művészként azonban sokan bírálták, nem virtuóz játéktudását persze, hanem a hagyományokhoz a kelleténél erősebben kötődő előadói modorát. Ennek ellenére világszerte keresett fellépőművész volt, nálunk is gyakran megfordult, volt, hogy évente nyolcszor-tízszer is. Nem volt könnyű ember, a sors is hol ide, hol oda vetette, Palesztinában például ő alapította a Palesztin Szimfonikus Zenekart. Érdekes mozzanata életének, hogy túlélt egy repülőszerencsétlenséget; a lezuhant gépen mellette ülő titkárnője próbálta védeni úgy, hogy a feje fölé tartotta féltett hegedűjét. Talán ennek volt köszönhető csodás megmenekülése. (Kalendárium Press)
Kisiskolásként is már kizárólag a filmezés érdekelte, a sulit utálta - különösen a matekot -, és édesanyja szerint rettentő lusta gyerek volt. Első "filmjét" viszont már tizenkétévesen leforgatta, de első valódi alkotása egy rövidfilm volt, ami olyan szakmai sikert aratott, hogy az Universal filmgyár hétéves szerződést adott a huszonkétéves ifjúnak. Meg is hálálta a bizalmat, már első mozifilmje, a Párbaj remekül sikerült, majd következett a kiváló Sugarlandi hajtóvadászat, azután pedig a kasszasikerű A cápa. Ettől fogva minden filmje meghódította a világot, például a Harmadik típusú találkozások, Az elveszett frigyláda fosztogatói,
az Indiana Jones-filmek, a Bíborszín, a Hook, a Schindler listája, a Jurassic Park és folytatása, Az elveszett világ, valamint a Ryan közlegény megmentése és a München.
megelégedve. Spielberg amihez nyúl, az arannyá változik, s mivel már saját filmgyártó cége is van, producerként is egy vagon pénzt keres, évente átlagban úgy 200 millió dollárt. Dúsgazdag emberként sem él kirívóan fényűző életet, szívesen tölti idejét családjával, és sok pénzt adományoz különféle célokra. (Kalendárium Press)
A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt – fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.
Később azonban egyre sötétebb rémuralmat vezetett be Rómában, mégis rendkívüli népszerűségnek örvendett a nép körében. Ennek az volt az oka, hogy áldozatait elsősorban az előkelők, a gazdagok soraiból választotta, s ezt némi kaján kárörömmel nyugtázták a szegények. Az se nagyon rázta meg a népet, hogy a saját anyját is megölette, mert Agrippina is ritka gonosz fúria volt, s azon is csak kuncogtak, hogy erkölcstelen felesége, a kacér boszorkány, Poppaea hasából részegen kirúgta a gyereket.
A XIX. század egyik legnagyobb matematikusa volt, korszakalkotó műve, az 1832-ben megjelent Appendix pedig valójában 1823-ban született. Bolyai János ekkor levelet írt az apjának, Bolyai Farkasnak, amelyben bejelentette: “az az út, mellyen mentem, csaknem bizonyosan igérte a cél elérését, a semmiből egy új, más világot teremtettem”. Bolyai János 21 éves volt akkor, tudományos eredménye pedig nem kevesebb, mint a nem euklidészi geometria felfedezése.
Ez azonban nem ellenőrizhető. Bolyai Farkas óvta is tőle a fiát, amint írta: “Az Istenért kérlek, hagyj békét a paralelláknak. Úgy írtózz tőle, mint akármicsoda feslett társalkodástól, megfoszthat minden idődtől, egészségedtől, csendességedtől és egész életed boldogságától.” Ugyanakkor persze Bolyai Farkas azt is kijelentette, hogy: “aki az 5. posztulátumra bizonyítást találna, akkora
gyémántot érdemelne, mint a Föld. Kinek ez sikerülni fog, annak, halandók, örök emléket állítsatok!”
Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is az első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el.”
Minden nagyvárosnak megvan a maga szimbóluma, ami Budapestnek a Parlament, vagy a Halászbástya, az Párizsnak az Eiffel-torony. A 300 méter magas, 9700 tonnás építményt Eiffel tervezte, s annak idején olyan rondának tartották, hogy a világkiállítás után le akarták bontani, annak ellenére, hogy akkoriban az volt a világ legmagasabb építménye – ezt a címet egyébként negyven éven át viselte büszkén. Szerencsére megkegyelmeztek neki, s ma már a francia főváros jelképe.
Magának Eiffelnek viszont nem kegyelmeztek irigyei, belekeverték a hírhedt Panama-botrányba, azzal vádolva meg, hogy a csatornához szállított vasszerkezetei silány minőségűek voltak, s ezért a bíróság kétévi börtönre és 20 ezer frankra büntette az akkor már a francia akadémia tagjává választott mérnököt. Hogy jogosan-e, azt már nem lehet kideríteni, de némi kétkedésre adhat okot, hogy minden építménye áll ma is – persze amit nem romboltak le készakarva -, ő csinálta például a New York-i Szabadság-szobor hordszerkezetét is, és nincs vele semmi baj ma sem. Eiffelnek különben Magyarországon is megtekinthető két munkája: a Margit-híd egy része és a Nyugati-pályaudvar.
Eiffel egyébként sokoldalú ember volt, csak életművének más részeit teljesen elhomályosítja híres tornya. Pedig egyik úttörője volt a sűrített levegő felhasználásának, és jelentős aerodinamikai kutatásokat végzett a repülés hőskorában. Legtalálóbban talán Le Corbusier értékelte munkásságát: “Szenvedett, ha nem alkothatott szépet. Számításait mindig csodálatra méltó arányérzéke vezette, s megoldásai mindig az elegancia mintaképei.”
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az
Vasöntőmester volt, első kis műhelyét 1844-ben nyitotta meg Budán. Üzemében öntöttvas tárgyakat készített, s nagy szorgalommal lassanként tekintélyt vívott ki magának. A Lánchíd vastartóit már ő készítette. Vállalata fejlődésében a szabadságharc hozott némi megtorpanást, ágyukat öntött ugyanis a honvédseregnek, s ezért Világos után elítélték. 1854-ben azonban már újabb fordulóponthoz érkezett üzeme, saját fejlesztése eredményeként kéregöntésű vasúti kerekeket kezdett gyártani. Eljárását
szabadalmaztatta, s kerekeivel európai hírnevet szerzett. Időközben profilját kibővítve malomipari berendezések készítését is elkezdte, s árui sok ipari kiállításon nyertek díjakat. Hét segéddel nyitott pici műhelye alig két évtized alatt a magyar nehézipar egyik legnagyobb üzeme lett, a svájci származású egykori öntőmestert pedig Pest városa 1863-ban díszpolgárává választotta. Ganz Ábrahám végül öngyilkos lett, de a Ganz-vállalatok megőrizték a nevét. Első műhelyének helyén jött létre az Öntödei Múzeum, neki pedig szobrot állítottak Kispesten, Kovács Imre bronzból öntött alkotását.
Mostohaapja kívánságára teológiát tanult, de nem akart pap lenni, ezért felszentelése előtt megszökött. De nem találta helyét a világi életben, ezért később mégis szerzetes lett, ám II. József császár feloszlatta a szerzetesrendeket. Szerencséjére, hiszen így szabadon írhatta szerelmes verseit, mert igazi romantikus költőhöz illő módon természetesen mindig szerelmes volt. De nem ám könnyes szemmel epekedett távolban lévő kedvese iránt, nem a soha be nem teljesülő fájdalmas szerelem ihlette verseit,
boldogan hagyta, hogy a csábítás kísértésébe essen, sőt, meg is verselte csalfaságát: “Hogy ha személyedtül, szép Laurám, mostoha sorsunk / Engemet eggy ideig messze ragadni talál, / Más valamely szépség érzékeny lángjai által / Szívemet egy múló gerjedelemre viszi; / Meg ne ítély.” – írta egy költeményében. S végül jórészt ezzel a csapodár magatartásával írta be nevét az irodalomtörténetbe is, mert amint Hatvany Lajos rámutatott: ő volt “Balassi óta az első magyar költő, aki a múló gerjedelmeit elválasztotta a múlhatatlan szerelmétől, s akinek a gerjedelme kiélésére és kifejezésére emberi bátorsága volt”.
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
Bár a honi könnyűzenei életben az utóbbi években nem nyújtott különleges teljesítményt, nincs azonban senki, akiről többet írtak volna, mint róla. Unalomig ismert a történet, miszerint vállalkozása csődbe ment, nem tudta kifizetni az adósságait, s emiatt a bíróság börtönbüntetésre ítélte. A kiszabott penzumot letöltötte, kiszabadult, ha minden igaz, meggyógyult súlyos betegségéből, és új életet kezdett. Ezt is napra pontosan követte a sajtó, tudhatjuk például, 
hogy megszabadult túlméretezett kebleitől, amelyeket annak idején huszonöt évvel fiatalabb szerelme, a ma az amerikai pornóiparban szorgoskodó Márton Csaba kedvéért csináltatott olyan nagyra. Az érintett különben azt nyilatkozta, hogy Cini formás lábai tetszettek meg neki először, és akárki akármit mond, amikor akkoriban Cini levetkőzött az egyik világhírű férfimagazinnak, egy nap alatt szétkapkodták a lapot, vagyis a férfiak a pénztárcájukkal szavaztak mellette. Máig ő a csúcstartó, a magazin hazai kiadásának 
egyik számából sem adtak el annyit azóta sem, mint amelyikben az érett szépségű énekesnő pucér képeiben lehetett gyönyörködni. Ez az életben is többeknek megadatott, például Komár Lászlónak, Csapó Gábornak, Frenreisz Károlynak és Révész Sándornak, leghíresebb barátja pedig az angol Bee Gees együttes zenésze, Maurice Gibb volt. De ez sem titok, megírta a Nem vagyok én apáca című könyvében is. (Kalendárium Press)
Alison Weir, történész és a Sunday Times sikerlistás hat Tudor-királyné sorozatának írónője az angol történelem egyik legtragikusabb történetét meséli el: Howard Katalin, VIII. Henrik ötödik királynéjának életét és halálát.
Ha nem a komolyzenével kötelezi el magát, nőfaló filmsztár lehetne, igen jóképű férfi ugyanis, valódi latin macsó. Ráadásul sokoldalú ember, remekül gitározik, zongorázik, így akár rocksztár is lehetne, élsportoló pedig volt is, fiatalon első osztályú kung-fu versenyzőnek számított, de bokszolt is, és testépítéssel acélozta izmait. 
A kondija ma is irigylésre méltó, amikor pár éve a Traviata Párizsban című, 125 országban közvetített szuperprodukció előkészületein dolgozott, a másfél hónapon át végzett napi 15 órás munka alatt sorra dőltek ki mellőle az emberek, ő viszont szemrebbenés nélkül állta a sarat, "máskor is szívesen vállalkozok ilyen kalandokra" - mondta a próbák végeztével lelkesen. Állóképességéről mi is személyesen győződhettünk meg, többször énekelt nálunk, s aki látta már, tanúsíthatja, hogy állandó mozgásban van, szinte sosem áll meg a színpadon, Kocsis Zoltánnal közösen adott gyulai koncertje igazi parádé volt. Egyébként is unja, hogy a komolyzenét általában még ma is mosolytalan emberek sötét öltönyben adják elő, elidegenítve ezzel a fiatalokat a zenétől, ő viszont dalestjein előszeretettel énekel farmerben, pólóban, szandálban. Szerinte Mozart sem volt klasszikus a maga korában, sokkal inkább amolyan korabeli "bárzongorista". S a hölgyek különösen szívesen veszik, hogy Cura egy-egy szerelmes nagyáriát a közönség első soraiból kiválasztott néző szemeibe nézve ad elő. S az is megtörtént már Budapesten, hogy a műsor végén a nézőtérről a színpadra felemelt kisgyerekkel ünnepelte sikerét. Mert a világsikerű tenor és népszerű karmester akármilyen jókötésű, fess férfi, valójában igazi művészember és példás családapa, boldogan él feleségével, akivel három gyereket neveltek fel. (Kalendárium Press)
Csodálatos asszony volt, s szépségéhez kivételes intelligencia, finom modor, megnyerő báj társult. Híres szalonja volt a korabeli párizsi társasági élet egyik központja, megfordult benne mindenki, aki akkoriban számított. Napóleon császár is sokra becsülte, kinevezte felesége, Jozefin udvarhölgyévé, bár később szemére vetette, hogy politikai ellenfeleit is vendégül látja házában, ezért egy időre száműzetésbe küldte. 
De visszatérése után Madame Récamier ismét elfoglalta helyét a társasági élet központjában, honfitársai nem győzték csodálni. A festők megfestették, a költők verseket írtak hozzá, lelkes hódolója volt például Chateaubriand. Külön érdeme, hogy szellemes stílusban megírta emlékiratait. Róla, illetve Jacques Louis David egyik őt ábrázoló festménye nyomán kapta az empire stílusú heverő, a rekamié elnevezést. (Kalendárium Press)
