Elhunyt PELÉ brazil labdarúgó
A legendás labdazsonglőrnek Edson Arantes do Nascimento volt az eredeti neve, de becenevén ismerte és tisztelte a világ. Volt is miért, hiszen ő minden idők legjobb focistája, az évezredváltás lázában készült valamennyi szavazás őt hozta ki győztesnek.
Sikereit felsorolni sem könnyű dolog, a labdarúgás történetében szinte valamennyi "leg" az ő nevéhez fűződik. Négy világbajnokságon vett részt, amelyeken pontosan egytucat gólt lőtt, s háromszor akasztottak aranyérmet a nyakába. 
Egyébként - ha hinni lehet a statisztikusoknak - pontosan 1088 gólt lőtt pályafutása során, főként klubja, az FC Santos színeiben. 1974-es visszavonulása után még elment az Egyesült Államokba játszani, s jórészt neki köszönhető, hogy az amerikaiak úgy-ahogy megszerették a hagyományos focit. Pályája csúcspontján csak Fekete Gyöngyszem-ként emlegette mindenki, és népszerűsége haláláig semmit sem csökkent.
Hazájában nemzeti intézménynek számított, 1994-ben még sportminiszternek is kinevezték. De a világ más részein, az egykori nagy ellenfelek körében is szeretetnek örvendett. Lelkes rajongója volt például a híres Beatles, John Lennon, akivel különben annak idején New Yorkban egy nyelviskolába is járt, Pelé angolul, Lennon pedig felesége, Yoko Ono kedvéért japánul tanult. A most elhunyt csodálatos labdarúgó 82 évet élt. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
Kiváló tehetségű művész volt, képeivel azonban sokáig a legcsekélyebb elismerést sem aratta, ezért elhatározta, megtréfálja a szakértelmükre oly büszke műítészeket. A művészettörténetet áttanulmányozva felfigyelt rá, hogy Vermeernek nagyon kevés képe maradt fenn, ezért aztán elkezdett a világhírű holland festő stílusában festeni.
szakértőket is megtévesztették. Természetesen milliomos lett belőle, egyik Vermeerjét - Krisztus Emmausban című képét azonban Göringnek adta el, s ezért a háború után kollaboránsként bebörtönözték. Ekkor - védekezésként - vallotta be, hogy hamisítványt sózott a náci-vezér nyakába, amit persze nem hittek el neki, mígnem vásznat és festéket kért, és megfestette utolsó Vermeer-képét.
Jellemző különben a "szakértő" kritikusok nagyképűségére, hogy ezek után sem látták be tévedésüket, és még évekig érveltek az ál-Vermeer képek valódisága mellett. Van Meegeren zseniális tehetségét bizonyítja az is, hogy képeit immáron saján jogán, az ő neve alatt is nagy megbecsülés övezi, pár éve például az ő hamisítványait is kiállították Hollandiában a nagyszabású Vermeer-tárlattal egyidőben. (Kalendárium Press)
Jogásznak tanult, de vonzotta a kaland, ezért tanulmányait félbehagyva felkerekedett, s hat évig kalandozott Dél-Amerikában. Hazatérése után előbb lapokban publikált, első regénye, a Bolhacirkusz 1932-ben jelent meg, és nagy botrányt kavart, még vallásgyalázási pert is a nyakába akasztottak. Ismert könyve a Mese habbal, az Északi szél, a Bűntudat, az Élők és holtak, s megírta dél-amerikai úti élményeit is, amely Vándorlások könyve címmel jelent meg. Néha kirándulást tett a színház világába is, s tehetsége révén remek színpadi szerző lehetett volna, jól jelzi ezt Kard és kocka című darabja, amelyből később film is készült. De mégsem szeretett színpadi műveket írni, mert ki nem állhatta az állandó vitatkozást a fafejű rendezőkkel és színházigazgatókkal, így inkább hagyta az egészet. Egyébként is nehéz természetű emberek ismerték, s bár sokan tisztelték, barátai nagyon kevesen voltak. (Kalendárium Press)
Zavaros gyermekkora volt, szülei szegénysége miatt sokáig rokonainál nevelkedett, három különböző helyen, három különböző életnívón. Hol alföldi parasztházban, hol előkelő budai villában, hol pedig egy pesterzsébeti szükséglakásban, amint ő maga fogalmazott: "hol úrifiú, hol parasztgyerek, hol meg prolikölyök voltam". Ráadásul szüleivel évekig éltek Rozsnyón, majd Törökbálinton egy kitelepített sváb család házában, később a délszláv határon katonáskodott, úgyhogy mire felnőtt, saját bőrén tapasztalta meg a közép-európai népek együttélésének drámáit. S egyben megtermékenyítő sokszínűségét, amely később írói munkásságára is nagy hatással volt. Fiatalon sok mindent kipróbált, volt segédmunkás, egy cirkusz titkáraként bejárta az országot, s végül egy művelődési ház igazgatói székét hagyta ott, hogy végleg az írásnak szentelhesse magát.
1969-ben tűnt fel az irodalomban, amikor A vezérkari főnök című drámáját bemutatta a Nemzeti Színház. A dráma később is egyik kedvenc műfaja maradt, leghíresebb műve talán a Császárlátogatás és az Ítéletidő. De ismert A tábornok című, Pálffy Györgyről írt életrajzi könyve is, valamint az Erdély múltjáról, jelenidőben című esszékötete. Rendszeresen publikált is, Naptár címmel olvasott rovata volt az Élet és Irodalomban, s ő vezette a lap hasábjain folyt híres Taní-tani vitát. 1983-tól haláláig a Kortárs című folyóirat főszerkesztője volt. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Istenáldotta tehetség volt, jócskán megérdemelte volna, hogy könnyű pályakezdés után szakadatlan sikerben legyen része. De persze nem így történt; egymás után háromszor pályázta meg például a híres Római-díjat, de mindannyiszor elutasították, pedig olyan műveket adott be, mint a Debussy által is csodált Vonósnégyes. A méltatlan eljárás miatt végül ugyan lemondásra kényszerült a Konzervatórium vezetője, de Ravel egy életre megbántódott, később még a Becsületrendet sem fogadta el.
A tízes évekre ugyan lassanként elismerték művészi nagyságát, ekkor azonban kitört az első világháború, s az igencsak gyenge egészségi állapotban lévő Ravel bekönyörögte magát a hadseregbe. Sok elutasítás után végül gépkocsiszolgálatra osztották be, Ravel nagyon örült: "szívem és tüdőm még rendben van - írta boldogan egy levelében -, reméljük, az előbbi megfelelően rugalmas még ahhoz, hogy a veszély pillanatában lecsússzék a nadrágomba". Hiú remény volt, a szíve majdnem elvitte, így legnagyobb bánatára hamar leszerelték.
Ekkor már sikeres komponistaként tért vissza a zene világába, remekművek sorával rukkolt elő, majd 1926-ban elkészült legismertebb művével, a Boleróval, amelyet óriási sikerrel adtak elő a párizsi Operában. Ez a műve viszont neki nem tetszett igazán; "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót, ám sajna, ebben nincs zene" - panaszkodott Honeggernek.
Élete utolsó éveit általános elismerés közepette élte le, de korábbi mellőzöttségét sosem felejtette el. Egyszer például egyik operájának bemutatóján a mellette lévő páholyban egy úriember éppen kifütyülni készült a művét, de nem sikerült neki. Ravel előzékenyen saját lyukas szárú kapukulcsát nyújtotta át neki, s legendás udvariasságával még biztatta is: "Talán ezzel próbálja meg, uram!" (Kalendárium Press)
Előbb ügyvéd volt, majd 1593-ban pappá szentelték, 1602-ben pedig genfi püspök lett. Sokat tett egyházkerülete újjászervezéséért, s jelentős politikai közvetítő szerepet is játszott. 1610-ben ő alapította az ún. salesita apácarendet. A türelmes keresztény humanista megtestesítője volt, 
segítette a szegényeket, az Isten és az ember közötti kölcsönös bizalmat hirdette. Nagy műveltségű ember volt, könyveit is rendkívüli műgonddal írta. Értékesek levelei. VII. Sándor pápa iktatta a szentek közé, emléknapja január 24-én van. (KalPress)
A csodálatos zongorista alig 36 évet élt, de még ez is csodaszámba ment: egy igen ritka, örökölt génbetegségben, "üvegcsontúságban" szenvedett, emiatt csupán 110 centire nőtt, és igen sokat betegeskedett, halálát is tüdőfertőzés okozta. De zongorázni nagyon tudott, úgy kellett feltenni a zongora elé a székre, de ha már elhelyezkedett, bámulatosan szaladgált ujjaival a billentyűkön. Szerencsére sok koncertfelvétel maradt utána, úgyhogy emléke bizonyosan megmarad. (KalPress)
Az École Normale két szűk kis padlásszobájában végezte kísérleteit, ahol nagyszerű eredményeket ért el. Rájött például arra, hogy az erjedést élőlények okozzák, amelyek a meleg hatására elpusztulnak, így fedezte fel a ma már pofon egyszerűnek tűnő eljárást, a nevét viselő pasztörizálást. Ezután az akkoriban szörnyű pusztításokat végzett lépfene ellen indult harcba, eredményesen. Az általa kimunkált védőoltás nagy elismerést aratott, "Pasteur egymaga több hasznot hajtott Franciaországnak, mint amennyibe az 1871-es poroszok ellen elvesztett háború került" - vélekedtek akkoriban honfitársai.
Legnagyobb eredménye azonban a veszettség elleni védőoltás kifejlesztése. A még ma is rendkívül veszélyes megbetegedés akkoriban sokkal elterjedtebb volt, s akit megharapott egy veszett kutya, az meghalt. Pasteur hosszas kísérletezésekbe fogott, nem kis személyes kockázatot vállalva veszettségben éppen kiszenvedő emberek nyálával oltogatta kísérleti állatait, de bizony lassan haladt előre. Évek múltán fedezte fel például, hogy az elpusztult állatok gerincagyának velőállományából lehet oltóanyagot nyerni, ám még hosszas kísérletek álltak előtte, amikor váratlan dolog történt. Egy kétségbeesett anya kopogott be hozzá, kilencéves kisfiával, akit megmart egy veszett kutya. Pasteur súlyos dilemma előtt állt. Bár azt tudta, hogy beavatkozás nélkül a gyerekre biztos halál vár, de tudósként megteheti-e, hogy egy alaposan ki nem próbált szert alkalmaz emberen - töprengett. Aztán döntött, megkezdte a gyerek oltását, s láss csodát, a kis Joseph Meister megmenekült.
Munkásságának jelentőségét nem lehet túlbecsülni, a veszettség elleni oltás az emberiség legnagyobb felfedezései közé tartozik. S bár megbecsülték érte Pasteurt, a leghálásabbak a lyoni selyemgyárosok voltak, akik színaranyból akartak neki szobrot állítani, amikor - amúgy mellékesen - felszámolta a selyemhernyók titokzatos betegségét, az utolsó pillanatban mentve meg ezzel a francia selyemipart. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Jaan Kross 
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író
Arvid Järnefelt
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Szociológiát tanult Aix-en-Provence-ban. 1970-től Párizsban él, a Sorbonne-on is tanított.
Filmforgatókönyveknél is közreműködött. 
Világéletében színész akart lenni, de fiatalon nem sok reménye volt vágyai valóraváltására, nyomorban nőtt fel, különösen apja halála után szűkölködtek. Ráadásul az anyja megzavarodott, úgyhogy hamar dolgoznia kellett, tucatnyi foglalkozást kipróbált, még üvegfúvó is volt. Aztán egy szép napon két alkalmi munka között kitisztította lyukas cipőjét, kikefélte szakadt kabátját, és bekopogott egy színházi ügynökséghez. Ahol úgy meglepődtek rajta, hogy zavarukban azonnal szerepet adtak neki.
Tizenkét éves múlt, amikor elkezdődött fényes karrierje, bár a világhírnévig még sokat kellett dolgoznia, s főként gondolkoznia, ki kellett például találnia az általa alakított kisember jellegzetes figuráját. Már első saját rendezésű filmje előtt kigondolta fizimiskáját, úgy tervezte, hogy ruhadarabjai üssék egymást, ezért buggyos nadrágot és szűk kabátot vett fel, kis kalapot tett a feje búbjára, és óriási cipőt húzott, sétapálcát ragadott, kis bajuszt ragasztott az orra alá, s amikor kacsázó járással végigment a producer előtt, az majdnem megszakadt a nevetéstől. 
Próbáljuk meg, mondta neki Mr. Sennett. És Charlie elkezdte. Mindent maga csinált, ma már szinte felfoghatatlan, miként volt képes ennyi mindent elvégezni. Nemcsak maga rendezte a saját főszereplésével készült filmjeit, de ő írta a forgatókönyvet, gyakran a zenét is. Emellett sokszor ő tervezte a díszleteket és jelmezeket. Mindent tökéletesen csinált, s olyan remekműveket, mint A diktátor, A kölyök, az Aranyláz és a Modern idők.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Szerény, csendes, visszahúzódó maglódi lány volt, színiiskolás osztálytársai nem is jósoltak fényes karriert neki, sokan le is nézték, mert még középiskolát sem végzett, ún. szakérettségivel került be a Főiskolára. Szerencsére azonban tanárai felfigyeltek tehetségére, Lehotay Árpád, Básti Lajos és Olty Magda féltő szeretete segítette a pályára. A végzős kislánynak az első szerződést Ádám Ottó ajánlotta Szegeden, ám pályáját már asszonyként kezdte, elutazása előtt ugyanis gyorsan feleségül ment Kaló Flóriánhoz. De annyira színpadra akart már lépni, hogy nászútra sem mentek, az esküvői lakomát is a főiskola menzáján tartották, az ünnepi menűsor is ránkmaradt; rántott leves és tonhal.
Első szerepét A sevillai borbélyban kapta, s onnantól kezdve művészi sorsa csodálatos sikertörténet, benne olyan, máig emlékezetes parádés alakítással, mint A bolond lány főszerepe. Ő maga is kedvesen bolondos lány volt, tüneményes, vagy ahogyan Zelk Zoltán fogalmazott; "nem e világra való, nem földi lény." Tragikusan rövid élete végén szenvedélyes szerelembe esett a népszerű táncdalénekessel, Szécsi Pállal, de alig tíz hónap után szakítottak. Ezután még két hónapot élt. Öngyilkossága az egész 
országot megrázta, az őt jól ismerők nem lepődtek meg igazán tragikus döntésén. Éppen fél évszázada, 1972 karácsony másnapján dobta el magától az életet. Tettének okait sosem ismerhetjük meg valójában, a fájdalmas kérdésre, hogy miért kellett meghalnia, talán Illés Endre válaszolt 
a legszebben: "Az élethez ... egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott." (Kalendárium Press)
Egy főudvarmester felesége volt, ám ura szinte sosem volt otthon, még enni is a weimari udvarban evett, bár néha azért csak hazalátogathatott, mert Charlotte hét gyermeket szült neki. Egyéb kapcsolatuk azonban nem volt, ezért fogadta szívesen az elhanyagolt szépasszony az ifjú tehetség, Goethe közeledését. Teljesen elbűvölte a költőt, akinek rajongását jól mutatja, hogy ezerhétszáz levelet írt hozzá, annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy a kortársak szerint viszonyuk "tiszta és feddhetetlen" maradt. S bár kapcsolatukat sok bírálat érte - főként a korkülönbség, Charlotte "hajlott" kora miatt, Balzac például egyenesen matrónának tartotta a harmincas asszonyt -, Goethe sokat köszönhetett múzsájának, hiszen az előkelő körökben otthonos udvarhölgy 
tanította meg a "bárdolatlan kamaszt" a jómodorra, ahogy valaki fogalmazott: "helyre nyalta medvebocsszerű lényét". De Charlotte nemcsak vonzó asszony volt, okos is, tudta, hogy Goethe előbb-utóbb elhagyja, s mikor ez megtörtént, csendben visszavonult. Még arra is volt gondja, hogy halála előtt utolsó kívánságként meghagyja, holttestét ne a kézenfekvő útvonalon vigyék a temetőbe, mert az Goethe ablaka előtt vezetne, s ez felkavarná egykori rajongóját. (Kalendárium Press)
Részt vett a szürrealista, majd a dadaista mozgalomban, s jelentős politikai tevékenységet is kifejtett. Legismertebb műve A bázeli harangok, Az omnibusz utasai és a Sziget a Szajnán. Legendás viszony fűzte a szintén jeles írónőhöz, Elsa Triolet-hoz, voltakképpen az életét is neki köszönheti, már amennyiben sikertelen öngyilkossága után Aragont Elsa mentette ki a halál karmaiból. Találkozásukat Aragon szerette a véletlen csodálatos művének, szinte jelnek tekinteni, pedig Elsa maga kereste az alkalmat a megismerkedésre. Akárhogy is történt, Aragon rengeteg mindent köszönhetett ennek a kapcsolatnak, emberileg és művészileg egyaránt, s ezzel tökéletesen tisztában is volt. Nem győzött hálálkodni, ilyen vallomások egész sorát írta: "Neki köszönhetem, hogy az lettem, ami vagyok, és ködfantomjaim közül megtaláltam az utat a való világ felé, melyben élni és halni érdemes". (Kalendárium Press)
Már fiatal lányként felfigyeltek a filmesek remek testi adottságaira, még nem volt húszéves, amikor - biztos ami biztos - a Metro-Goldwyn-Mayer leszerződtette. Jól számítottak, mert pár év alatt Ava csodálatosan szép nővé érett, s filmjei rendre kasszasikert arattak.
az újságok címlapján szerepeljen, de nem kellett nagyon erőlködniük, mert a nyughatatlan színésznő egyébként is kereste a feltűnést. Jórészt persze szerelmi kapcsolatai foglalkoztatták a közvéleményt, s a lapoknak volt is miről beszámolniuk. Viharos kapcsolat fűzte például a neves dzsessz-zenészhez, Artie Shaw-hoz, leghíresebb férje pedig Frank Sinatra volt, akit teljesen megbolondított; katolikus olasz családi hagyományait felrúgva elvált a feleségétől - három gyermeke anyjától -, hogy elvehesse. De Frankie boy nem 
volt igazán boldog mellette, állandóan féltékenység gyötörte, majd amikor Ava elhagyta, felvágta az ereit.
A mindenki által csodált Sissi akkoriban a világ egyik legszebb asszonya volt, és számunkra, magyarok számára különösen kedves, mert egyike azon kevés osztrák koronás főknek, aki szerette a magyarokat. Még nyelvünket is elsajátította, Falk Miksa tanította, s ahogy Sissi előrehaladt a magyar nyelvben, úgy terelődött az órai beszélgetés lassanként politikai témákra. A jeles publicista kiváló diplomáciai érzékkel sosem említette a rendezetlen viszonyt, de úgy forgatta a szót, hogy maga Erzsébet kezdte pedzegetni a két ország kiegyezésének szükségességét, s ezen nézeteit 
aztán férjével is megosztotta. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az osztrák-magyar kiegyezésben némi szerepe Sissi magyar nyelvóráinak is volt.
Gyermekkora azzal telt, hogy megpróbált megfelelni erőszakos nagyanyja, Nagy Katalin és idegbeteg apja, a későbbi I. Pál elvárásainak, akik ketten szívből gyűlölték egymást, s félelmetes harcukban szegény Sándort is felhasználták. Nem csoda, hogy a színlelés nagymestere vált belőle, később mind barátai, mind ellenségei azt vetették leginkább a szemére, hogy sosem tudni, komolyan gondolja-e amit mond. Apja meggyilkolása után, huszonnégyévesen szállt reá a hatalom, amelyet egyetlen porcikája sem kívánt, az egyik királycsináló nagyúrnak úgy kellett ráparancsolnia: "Emberelje meg magát, itt az ideje, hogy uralkodjék!"
Így aztán hozzálátott az országláshoz, bár halvány fogalma sem volt, mit kéne tennie, egyedül annak örült, hogy cárként kedvére utazgathatott, mert azt nagyon szeretett. Furcsa módon azonban a politikai helyzetnek - s néhány tényleg tehetséges hívének - köszönhetően mégis Európa egyik leghatalmasabb uralkodója lett belőle, az ő idejében szenvedett például vereséget - saját hibájából és Kutuzov zseniális taktikájának köszönhetően - a félelmetes Napoleon Oroszországban. Pedig Sándoron, "a császár legyőzőjén" nem sok múlott, akkor már kitört rajta üldözési mániája, amely élete utolsó éveit teljesen megkeserítette. (Kalendárium Press)
Közel négy évtizedet töltött a Madách Színházban, utóbb egyebek mellett a Mikszáth különös házasságai, az Édes fiaim és a Hamlet című darabban játszott - ez utóbbiban Hamlet anyját, Gertrúd dán királynét alakította. Shakespeare hősnőit különösen jól ismeri, hiszen korábban volt már Desdemona, Lady Milford és Ophelia is. 
De nem csak a színházszeretők ismerik, hiszen még nem volt húszéves, amikor első filmjét forgatta, s olyan népszerű alkotásokban játszott, mint A veréb is madár, a Hahó, öcsi!, a Kettévált mennyezet, a Gyertek el a névnapomra, a Macskajáték, a Lila ákác, az Emberrablás magyar módra és a Kakuk Marci. Külön említést érdemel két tévésorozata, a Rózsa Sándor és az Abigél, amelyeket ma is szívesen tűznek műsorukra a tévécsatornák.
Egyike legszebben beszélő színészeinknek, ami nem csoda, hiszen a pontos artikulációt már gyermekkorában elsajátította, amikor gyógypedagógus nagypapájának süketnéma tanítványai vigyáztak rá, s velük ugyebár nem lehet zárt szájjal, foghegyről beszélni. Mire iskolába ment, már olyan szépen beszélt, hogy sorra nyerte a szavalóversenyeket, de akkor még magyartanárnak készült, mert legjobban az irodalom érdekelte. A gimnáziumban tagja volt az iskolai színjátszó csoportnak, s végül az édesanyja biztatására jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. De jól tette! (Kalendárium Press)
Barbizonban élt, alkotott és halt meg, nem meglepő hát, hogy a barbizoni festőiskola markáns képviselőjeként tartja számon a művészettörténet. Szinte kizárólag tájképeket festett, ráadásul festményeinek többsége a fontainebleau-i erdőt ábrázolja, életműve mégsem unalmas, hisz a táj ezernyi hangulatát tudta megragadni és visszaadni. Ezért aztán nagy hatással volt a realista tájképfestők későbbi nemzedékeire. (KP)
Nem volt könnyű a pályakezdése, világhírű színész apja, Henry Fonda tekintélye kezdetben teljesen agyonnyomta, mindenki csak "a kis Fonda-lány"-ként emlegette. Ő persze fellázadt, s mikor maga is észrevette, milyen szemrevaló lánnyá serdült, azzal bosszantotta apját, hogy közszemlére tette fedetlen kebleit.
bár már féltucatnyi film volt mögötte, még mindig apuci elkényeztetett csemetéjeként foglalkozott vele a sajtó és a szakma. De ezt már tényleg nem tűrhette, megsértődött, s egészen Párizsig futott, ahol a nagy nőfaló hírében állt Roger Vadim karjaiba vetette magát. A neves rendező előbb egy remek szereppel vígasztalta meg - a Körbe-körbe máig Fonda egyik legjobb filmje -, majd elvette feleségül. De a lázadó Jane csak nem akart megbékélni a világgal, állandó résztvevője lett a 68-as diákmozgalmak megmozdulásainak és a vietnami háború elleni tüntetéseknek, akkortájt gyakrabban láthattuk a szónoki emelvényen, mint a filmvásznon.
Lassan azonban ő is lehiggadt, s miután olyan filmekben bizonyította be tehetségét, mint a Mezitláb a parkban, A lovakat lelövik, ugye? és a Klute, kibékült az apjával is, sőt a filmszakma nagymoguljai is megbocsátották neki korábbi kirohanásait, így a kitüntetések sem maradtak el; kétszer kapott például Oscar-díjat. S az imperialistákat ostorozó egykori farmernadrágos forradalmár egy időben annak a Ted Turnernek a felesége volt, aki egyszer egy szép nap reggelén meglepve tapasztalta, hogy egymilliárd dollárral több pénzt keresett mint várta, ezért odaajándékozta az ENSZ-nek. (Kalendárium Press)
Egész életében az elvárások ellenében cselekedett, már gyermekkorában szabadulni igyekezett apja szigorú katolikus nevelése alól, később - amikor már tehette -, meg is szakította kapcsolatait az egyházzal, s írásaiban is előszeretettel fricskázta a katolicizmust. Amikor érettségi előtt minden osztálytársa belépett a Hitlerjugend-be, ő kívül maradt, mert amint később írta" "nem szerettem az egyenruhát, és sose lelkesedtem a masírozásért".
Többen bírálták a nők ábrázolása miatt is, szemére vetették például, hogy könyveinek "nemigen van olyan nőalakja, akinek a nemi élet testi szükséglet vagy gyönyörűség volna".
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író 
Szülei kipróbálták az élet megannyi területén, így hamar kiderült, hogy rajzolni és énekelni érdemes tanítani, a sportokhoz azonban ügyetlen. Így aztán már fiatalon énektanárhoz járt, s nem hiába, már egészen fiatalon énekversenyeket nyert. Az egyik ilyen győzelmének a jutalma az volt, hogy bemutatkozhatott a legnagyobb olasz sztárok között is, méghozzá a San Remó-i Dalfesztiválon, ahol azonban csodák csodájára szintén nyert.
Gigliola is mindössze 17 éves volt. San Remó-i győzelme után hazája őt nevezte az Eurovíziós Dalfesztiválra, ami szintén az ő győzelmével végződött, úgyhogy a kiskorú csalogány nemzetközileg ismert énekesnő lett.
ő is vissza a szórakoztatóiparba, s bár egykori sikereit megközelíteni sem tudja, ma is gyakran szerepel televíziós műsorokban, énekel és műsort vezet, sőt, prózai színésznőként tévéjátékokban is sokszor láthatják az olaszok.
Csodagyerek volt, hatévesen már koncertet adott, 11 éves korában pedig nagy sikerrel mutatkozott be Berlinben. Később az Egyesült Államokban telepedett le, de szinte állandóan úton volt, lehetőséget adva a világ zeneszerető közönségének arra, hogy játékát megcsodálja. Főképp virtuozitását és romantikus játékstílusát értékelte a kritika, de az egyszerű zenerajongók mint az életöröm pianistáját csodálták. Jól jelzi ezt a "rubinsteini felszabadultság"-ot a következő történet: 1966-ban az Erkel Színházban Liszt Elfelejtett keringőjét játszotta, a közönség teljesen átadta magát a csodás zenének, a remek zongoratudásnak, amikor Rubinstein hirtelen "elakadt", félbehagyta az Elfelejtett keringőt, majd zavartan hátrafordult a közönség felé, és pajkos mosolyával azt mondta: "Elfelejtettem". (Kalendárium Press)
Ő és testvére, Béni a magyar impresszionista festészet egyik legnagyobb mesterének, a nagybányai iskola vezéralakjának, Ferenczy Károlynak az ikrei voltak, s olyan környezetben nőttek fel, ahol nehéz lett volna nem művésszé válni. Apjuk magával vitte őket nagy európai barangolásaira is, így a gyerekek München, Róma és Nápoly művészi kisugárzásában fejlődtek, s mellesleg idegen nyelveket is tanultak. Noémi később a modern hazai gobelinművészet megteremtőjeként írta be nevét a magyar művészettörténetbe. Azon kevesek egyike volt, akik nemcsak tervezték, de maguk is szőtték munkáikat. Sőt, egy egyéni szövési stílust is kialakított, ugyanis nem vízszintes sorokban haladt, hanem számtalan vetélőfát használva össze-vissza szőtte a kárpitot, egy-egy motívumot teljesen kidolgozott. Még a szövéshez használt fonalakat is maga színezte. (Kalendárium Press)
