120 éve, 1898. február 12-én hunyt el BARABÁS MIKLÓS festőművész.

Hányatott gyerekkor jutott neki, nagy nélkülözések közepette élt; "év vége felé a száraz cipón kívül csak akkor ettem eleget, ha szereztem néhány garast egy-egy koszorú festésével, amiket tanulótársaim számára készítettem" - emlékezett vissza később gyermekkorára. Kézügyessége azonban hamar komolyabb megrendelésekhez juttatta, így kiderült kivételes tehetsége, ezért már fiatalon portréfestőnek állt, Bukarestbe költözött, és nemsokára a város igazi szenzációja lett. Elhalmozták megrendelésekkel, főként a helyi előkelőségek festtették le magukat, de gyakorta keresték fel a fiatalok is, mert amint írta: "Azon időkben a fényképészet még nem létezvén, a miniatűr-festészetet foglalták le a szerelmesek, különösen a titkos szerelmesek ideáljaik ábrázolására". A leglehetetlenebb kívánságoknak is bravúrosan eleget tudott tenni, egy bizonyos Berényi grófnak még eljövendő szerelmét is lefestette. A tréfás gróf ugyanis olyan képet rendelt, amely három női alakot ábrázol; a megrendelő korábbi, jelenlegi és jövőbeni szerelmét. Az első kettőt nem volt nehéz lefesteni, de a harmadik komoly fejtörést okozott Barabásnak, ám ő megoldotta a problémát. Korábbi szerelmeit ismerve a gróf ízlése szerint - "sötétbarna haj, gömbölyű kar és telt nyak, csinos fül" - megfestette a következő kedvesét is - álarcban. A grófnak tetszett az ötlet, a kép óriási sikert aratott, csodájára járt mindenki.