Február 13-án 135 éve éve hunyt el RICHARD WAGNER német zeneszerző

Gyerekkorától tanult zenélni, de nem nagyon haladt előre tanulmányaiban, ezért mérgében írt egy drámát, ám amikor családi körben előadta, a nővérei azt hitték, hogy vígjáték, ezért kinevették. A csúfos kudarc után a kis Richard mégis inkább visszatért a zenetanuláshoz, de változatlanul igen gyengén muzsikált. Sikerben, elismerésben később sem volt sok része, operái manapság is próbára teszik még a komolyzenét szeretők nagy részét is, akkoriban pedig a legteljesebb értetlenséggel fogadták műveit. A Tannhäuser párizsi bemutatóján olyan botrányos verekedés tört ki a nézőtéren, hogy le kellett oltani a villanyokat, pedig maga a császár, III. Napóleon is a nézők között ült. De még a németek sem voltak elragadtatva honfitársuk zenedarabjaitól, "Wagner borzalmas hülyeséggel párosult szörnyű locsogása őt a modern énekes bohózat legkiválóbb képviselőjévé teszi" - írta például az egyik kritikus, míg egy másik egyenesen elhatárolódott tőle, miszerint "a német népnek semmi köze nincs ehhez a nyilvánvalóan gyalázatos zenedrámai majomkomédiához". Wagner persze remekműveket alkotott, kortársai éppen ezért nem értették meg új zenei törekvéseit, amint szellemesen fogalmazott valaki: "a fény vakította el őket, amely túl közelről tűzött a szemükbe". Bár egy-egy Wagner mű előadása során lemegy a Nap, a Nibelung gyűrűje című tetralógia például 16 óra hosszú, Wagner-rajongó legyen a talpán, aki képes előadni vagy végigülni, nem is sűrűn kerül műsorra egyben. A bátor úttörő persze magyar volt, első teljes előadását Bayreuthban Richter János vezényelte.