2025. július 8-án 480 éve született DON CARLOS spanyol infáns

A Schiller drámájából és Verdi operájából jól ismert trónörökös II. Fülöp spanyol király fia volt, és évszázados vita folyik róla, hogy mennyire súlyos betegségek kínozták.

Gyerekkorában például élő állatokat égetett meg, ami elég szörnyű dolognak tűnik manapság, az autodafék korában azonban, amikor az ünnepségek fénypontjaként eretnekek ezrei alatt lobbantak fel a máglyák, teljesen természetes gyermeki utánzójátéknak tekinthetjük. Vádként hozták fel ellene nemi eltévelyedését is, impotenciáját azonban cáfolják az azóta előkerült bizonylatok, amelyek törvénytelen gyermekeinek kiutalt összegekről rendelkeznek. A besározásán fáradozó történetírók hihetetlen legendákat is terjesztettek, az egyik szerint csecsemőként sorra leharapta a szoptatós dajkáinak a mellét, ám ezt azért kezeljük egy kis fenntartással. Az viszont bizonyos, hogy fiatal korában többször leverte lábáról a láz, s bár a kor tudományos szintjének megfelelő leggondosabb ápolást kapta - egyszer még egy száz évvel korábban meghalt szent szerzetes földi maradványait is kiásták, és melléfektették az ágyba -, de ez nagyon korszerűnek számító gyógymód sem használt. A híres orvos, Vesalius ekkor megoperálta a szemét, de Carlos csodák csodájára ezt is túlélte, sőt, kezdett megerősödni, s ez igencsak kétségbeejtette Fülöpöt, aki egyenesen gyűlölte a fiát.

Az nem kevésbé az atyját, úgyhogy Carlos a halálos ítéletét írta alá azzal, hogy meggyógyult. A király maga tartóztatta le és vetette börtönbe fiát, aki a rabságban titokzatos körülmények között halt meg. Schiller drámája nyomán az a hamis indok terjedt el a haláláról, miszerint azért kellett meghalnia, mert szerelmes lett a mostohaanyjába, de sokkal valószínűbb, hogy apja hatalmi játszmáinak állt az útjában. (Kalendárium Press)