345 éve, 1673. február 17-én hunyt el MOLIÉRE francia író

Egy derék kárpitos fia volt, és Poquelin mester nagy gonddal nevelte fiát, azt szerette volna ugyanis, ha jogász belőle. A kis Jean-Baptiste a legjobb iskolákba járt, s bár a legeszesebb tanulók közé tartozott, alacsony származása miatt nem becsülte senki, társai nem barátkoztak vele. Ennek ellenére elvégezte az egyetemet, ám a száraz jogászi hivatás nem nagyon vonzotta, annál inkább a színház, a komédia, a tánc világa. Az már iskolás korában kiderült, hogy ügyesen táncol, kellemes énekhangja van, úgyhogy tekintélyes jogász létére elment egy párizsi színházba, s a jószemű direktor azonnal fel is vette színésznek. Ezt később azzal hálálta meg, hogy elszerette az igazgató feleségét, aki persze rögvest elkergette a társulattól, de az asszony is vele szökött.

Moliére ekkor vette fel írói álnevét is, hogy szegény becsületes iparos apjának ne kelljen szégyenkeznie miatta. Pedig Moliére-t joggal gondolhatnánk az erény bajnokának, hiszen zseniális komédiáiban - mint A képzelt beteg, a Tartuffe, az Úrhatnám polgár, a Dandin György és a többi - oly vitriolosan figurázta ki az emberi gyengeségeket és jellemhibákat. De közel sem volt hiba nélkül ő sem, nem állt tőle távol a nagyképű fennhéjázás és a gyarló hiúság sem, a nőkkel szemben pedig különösen csúnyán viselkedett. Természetesen gyakran megcsalta kedvesét - ezen akkoriban nem akadt fenn senki -, de amikor feleségül vette a neveltlányát, kitört a botrány, kivált, hogy sokan arról suttogtak, a lány valójában az ő édes gyermeke.

Ha így volt - amit máig nem tudni -, akkor az már nem Moliére-komédiába, de antik tragédiába illő történet.

Moliére Hat színműje, Parti Nagy Lajos Moliére-átiratok és Udvaros Béla Moliére tragikuma című könyve 25% kedvezménnyel rendelhető a Kalendárium Press webáruházában.