Esik az eső egész nap, de Julius Tomasovce barátom megvígasztalt. Elmondta, hogy két-háromnapos esőzés mifelénk már teljesen kiborítja az embert, nem úgy másfelé. A világ jó részében esős évszak is van, amikor nem napokig, hanem hónapokig esik az eső, igaz, nem folyamatosan.

Barátom, Julius Tomasovce egykoron rutinos utazó hírében állt, így azt is tudja, hogy esős évszak idején a legjobb Európában maradni. A Távol-Keleten az esős évszak úgy nagyjából júniustól novemberig tart, ám egyszer szegény feje belefutott a monszunba Laoszban.

 Ahhoz képest kellemesen csalódott. Az eső ugyanis mint nem mindennapos dolog, Európában védekezésre készteti az embert. Kinyitja az esernyőt, fejére húzza a kapucnit, a kapualjból egy másik fedett helyre szalad, mert meg akarja úszni, hogy nagyon elázzon. Nos, erre a monszun idején Laoszban esély sincs, így az emberek nem is izgatják magukat. Mivel száraz hely sehol sincs, nem érdemes futkorászni sehová, esernyővel nem lehet járni hetekig, mert zavar a közlekedésben, úgyhogy a laosziak úgy vannak vele, reggel kimennek, két perc alatt szarrá áznak, de legalább túl vannak rajta, s jól elvannak így egész nap.

A másik nagy különbség az európai és a távol-keleti pacallá ázás között, hogy mifelénk könnyen megfázik az ember, ha megázik, Laoszban viszont az esős évszak idején is meleg van, úgyhogy a laosziak nem félnek attól, hogy meghűlnek. Ráadásul a monszun kiszámítható, évezredek óta ugyanakkor érkezik, s így remekül fel lehet készülni rá. Az emberek az esős évszak kezdetére minden olyan munkát elvégeznek, amihez nem feltétlenül kell nedvesség, például nem festegetnek, mert sose szárad meg. Minden ruhát kimosnak a száraz évszak végére, mert az esős évszakban ugyebár nem lehet teregetni.

Mindent egybevetve Laoszban akkor is a szokásos mederben folyik az élet, ha hetekig esik az eső. Mondjuk az üzletemberek nem lófrálnak dossziékkal hónuk alatt, az árusok a termékeiket kosarakban viszik, amiknek az alján kifolyik a víz, s mivel mindenki papucsban jár, a cipő talpa sem válik le attól, hogy hónapokig bokáig érő vízben jár mindenki.

Persze olyan is van, amikor a monszun a megszokott irdatlan mennyiségnél is több esőt hoz, de az árvízhez is hozzászoktak arrafelé. A fiatalok vidáman vízipólóznak Vientiane utcáin, a házakban pedig - ha nem viszi el az ár -, annyi történik, hogy magasabb kampókra akasztják a függőágyakat.

De legyünk őszinték: a barátom nem olyan rezignált pasas, mint a laosziak, így aztán neki hamar tele lett a hócipője a sok víztől. Az még csak hagyján, hogy száraz ruha nem volt rajta napokig és folyton bepárásodott a szemüvege, de az különösen zavarta, hogy az orra hegyéről állandóan esőcseppek csöppentek a sörébe.

Úgyhogy az esős évszak kalandját meghagyta a helyieknek, és tíz permanensen vízben töltött nap után, elrepült Ulánbátorba.