Június 5-én 120 éve született FEDERICO GARCÍA LORCA spanyol költő.

Foglalkozása megjelölésére természetesen nem elég a költő, hiszen aminek valami köze van a művészethez, azt ő művelte. Verseken kívül drámákat is írt, zenét komponált, remek színésznek számított, de rendezett is, volt dramaturg és néprajztudós, s festőként is megállta a helyét, még kiállítást is rendeztek képeiből.

Első verseskötete huszonegyéves korában jelent meg, s cigányballadái - amelyek zenéjét is ő szerezte - hamar népszerűek lettek, akkoriban az ő szerelmes dalait énekelte egész Spanyolország. Drámáival szintén sikert aratott, sőt, a Bernarda Alba háza, a Yerma és a Vérnász nemcsak honfitársainak jelent sokat, de az európai kultúrának is féltett kincse.

Amikor kitört a spanyol polgárháború, a szabadság dalnoka természetesen a köztársaság pártjára állt, s nemcsak tollal, de fegyverrel is védelmére indult. A falangisták azonban elfogták, és agyonlőtték. Szokás megjegyezni ilyenkor, hogy "művészi hatását nem lehetett elpusztítani", de ez az ő esetében különösen igaz, hiszen később saját gyilkosai avatták a spanyol nemzet költőjévé.