2023. március 1-jén 120 éve született TŐKÉS ANNA színésznő

Kivételes tehetséggel áldotta meg a sors, nem is volt kezdő színésznő soha, azonnal főszereppel nyitott. Történt pedig, hogy egyszer szabadjegyért bekopogott a mai Thália Színház irodájába, ahol azonban éppen nem a színházi titkár, hanem a rettegett igazgató, Bárdos Artúr tartózkodott, akitől úgy megijedt a meglepett kislány, hogy keservesen sírva fakadt. "És ahogy kibuggyant belőle a sírás, abban tehetség volt" - emlékezett vissza a jelenetre később a félelmetes színidirektor, aki a társulat legnagyobb megdöbbenésére azon nyomban leszerződtette a félénk lányt a Csodaszarvas főszerepére.

Így indult egyik legjobb tragikánk pályafutása, amely során számos emlékezetes alakítással gazdagította magyar színházművészetet; "a klasszikus hősnő modern, pátosztól és realitástól mentes típusát teremtette meg" - írta róla egy méltatója. A legkiválóbb tragikák egyike volt, személyes élete is erre predesztinálta, fiatalon például öngyilkossági szándékkal lúgkövet ivott, s bár megmentették, szétroncsolt nyelőcsövét élete végéig féltette egy félrenyelt falattól, ami könnyen a halálát is okozhatta volna.

Talán ez az állandó halálfélelem is tette, hogy későbbi színészi játékában állandóan jelen volt valami megmagyarázhatatlan feszültség. Annyira eggyé tudott válni szerepével, hogy ezt néhány kritikus a szemére is vetette, nem “eljátszotta” híres szerepeit, hanem ő maga volt Élektra, Ophélia, Gertrudis és Lady Macbeth. Számos legenda keringett erről, az egyik legismertebb szerint, amikor Karinthy Ferencnek a szüleiről írt Szellemidézés című darabját próbálták, az elragadtatott szerző Tőkés Anna egyik jelenete közben magáról megfeledkezve felkiáltott a színpadra: “De hiszen ez az anyám!”

Ösztönös zseni volt, a színjáték elméletéről, az irodalom- és drámatörténetről vajmi keveset tudott, de kivételes érzéke volt a figurák megformálásához, és halálosan komolyan vette a játékot. Amikor például a Lear királyban Gonerilt játszotta, belépője előtt a színfalak mögött mindig tornázott, s eljárását az elképedt kollégáknak így magyarázta; "Goneril sok-sok mérföldet lovagol, míg megérkezik a királyhoz. Lovaglás után jellegzetesen jár az ember. Én nem a Rákóczi útról megyek Learhez, hanem nagyon messziről. Csak nem érkezem könnyedén, frissen, kipihenten az öltözőmből? Ez nem játék gyerekek!" (Kalendárium Press)