2023. május 8-án 120 éve hunyt el PAUL GAUGUIN francia festő

Inka vér is csörgedezett az ereiben, Limában gyerekeskedett, s indián származását gyakran előhozta, ha mentegetni akarta furcsa viselkedését. Ez sokszor előfordult, hiszen igazi vagány volt, matrózkorában megedzett izmait kihasználva gyakran verekedett, még nyakkendős tőzsdeügynök korában is megesett, hogy kishíján megfojtotta egyik alkusztársát, mert az leverte a fejéről a cilindert. De nem is volt nekivaló a tőzsde konszolidált világa, a festők bohémsága vonzotta, s amikor néhány képét a Szalon kiállításán remekműnek minősítették egyes művészkollégái, szakított polgári életével.

Feleségét és öt gyermekét a hűvös Koppenhágában hagyta, ő pedig felkerekedett, és meg sem állt a fűszerillatú Tahitiig. Ahol aztán végre úgy élhetett, ahogy ő azt egy nagy művészhez illőnek tartotta. Ránk maradtak egy helyi kereskedő feljegyzései rendeléseiről; egyszer négy hónapra 25 liter pálinkát, 80 üveg sört és 202 liter vörösbort hozatott, s alig várta, hogy megérkezzen a hajó a friss szállítmánnyal. Nem is lehet csodálkozni rajta, hogy ittasan gyakran került összetűzésbe a helyi csendőrökkel és a lelki üdvéért aggódó buzgó misszionáriusokkal. Mint általában mindenki, ő is bátor volt, ha ivott, egyszer nekiment egy csapat részeg tengerésznek is, mert egyikőjük kigúnyolta mulatt szeretőjét, erre a matróz barátai eltörték a lábát. A polinéz szépségek bájait sem vetette meg, naplójában hencegve fel is panaszolta; "minden éjszaka fékeveszett kamaszlányok szállják meg az ágyamat, tegnap is hárommal kellett elbánnom".

De amíg az italt legendásan bírta, a nőktől kapott betegség ellen nem tudott védekezni, az őt ismerők egyáltalán nem lepődtek meg rajta, hogy a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja végül vérbajt kapott, s ötvenötévesen halt meg. (Kalendárium Press)

Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza Noa noa című könyvét kínálja, antikvár példányban.