2024. január 15-én 30 éve hunyt el CZIFFRA GYÖRGY zongoraművész

Már ötéves korában fellépett, improvizációkkal kápráztatta el a közönséget egy cirkuszban. Itt látta meg egy ismeretlen vándorkalmár, aki az előadás után bement az apjához, és azt mondta neki: "Azért jöttem, hogy megmondjam, az ön fiának a tehetsége kivételes. Következésképpen az ő helye nem egy cirkuszi sátorban van, hanem a budapesti Zeneakadémián." Majd azt állította: már el is intézte, hogy az Akadémia igazgatója, Dohnányi Ernő fogadja az ifjút. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de Cziffráék elmentek Dohnányihoz, aki, ha már ott voltak, meghallgatta a fiút. Cziffra ettől kezdve főiskolás, sőt Dohnányi tanítványa lett.

Tizenkétévesen már hangversenyzett, s legjobb úton haladt a világsiker felé, amikor kitört a II. világháború. Művészi pályafutását azonban 1945 után sem folytathatta, a hivatalos zenei élet hallani sem akart cigány zongoraművészről, így azután bárokban, kocsmákban zongorázott. 1950-ben feleségével megkísérelt Nyugatra szökni, de elfogták, és bebörtönözték őket. Végül 1956-ban hagyta el az országot, és Franciaországban telepedett le. Mindjárt az első párizsi koncertjén hatalmas sikert aratott, s rendkívül rövid időn belül a világ élvonalába került, ami főként virtuozitásának és magas fokú zenei átélésének volt köszönhető. Bejárta az egész világot, érett művészként Rubinstein és Richter méltó társaként becsülték mindenhol.

Tökéletesen ura volt hangszerének, a zongorairodalom virtuóz darabjait sokszor saját átiratában is megszólaltatta. Egyik méltatója így írt: "Nem túlzás azt állítani, hogy Cziffra György liszti jelenség. Virtuozitása az a virtuozitás, ami felülmúlhatatlan, ... mert nem venni észre, olyan természetes." (Kalendárium Press)