2025. június 3-án 150 éve hunyt el GEORGES BIZET francia zeneszerző
Az teljesen természetesen dolog, hogy a nagy művészeket sokszor nem értékelik igazán életükben, de a meg nem értett zseniális alkotók hosszú sorából is kitűnt kudarcainak sorozatával Bizet, akit ma persze már a legnagyobb operaszerzők között tartunk számon.
De szegénynek az egész élete egy folyamatos vesszőfutás volt. A legnagyobb sikert a Perth szép leánya című - manapság nem igazán számontartott - operájával aratta, de egyik fő műve, a Gyöngyhalászok című operája, vagy Az arles-lány című, ma már remekműnek tartott melodrámája csúfosan megbukott. A sikertelenség, a hasztalan erőfeszítés, az a tudat, hogy értéket alkot, amelyet azonban nem ismer fel senki, teljesen felőrölte az egészségét. És akkor eltökélte, hogy mégis megmutatja a világnak, nagy zeneszerzőt kerget a halálba. Nekifogott a Carmen című csodálatos operájának. Betegen, de éjt-nappallá téve hangszerelte Mérimée novelláját, utolsó erejét összeszedve két hónap alatt írta meg az 1200 oldalas partiturát. S végül megszületett a zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása, amelyet később Nietzsche gyógyszerként ajánlott búskomorság ellen.
Bizet óriási várakozással, de már halálos betegen ment el műve bemutatójára, s az előadás alatt olyan izgalomba jött, hogy a színházigazgató irodájában le kellett pihennie. Ott várta, hogy az előadás végén felcsattan-e a sikert jelző taps. Nem csattant fel, a Carment teljes közönnyel fogadta a közönség. Bizet pedig pár hét alatt belehalt a bánatba. (Kalendárium Press)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.