2024. január 19-én 185 éve született PAUL CÉZANNE francia festő

Minden idők egyik legjobb akvarellistája volt, nincs mit csodálkozni tehát rajta, hogy kortársai nem nagyon méltányolták művészetét. Már az iskolában sok csalódás érte, bár minden tárgyban a legjobbak közé számított, megszámlálhatatlan díjat nyert, s egyike lett a legműveltebb festőknek. Diákként kedvenc mutatványa volt, hogy a kávéházakban két sou-ért, megadott témára száz soros latin verset rögtönzött, az irodalom terén még iskolatársát, Émile Zolát is sokszor lepipálta.

Egyetlen tárgyból nem kapott soha semmiféle elismerést: rajzból. Az iskolai rajzversenyen - amelyen Zola második lett - egyáltalán nem is rangsorolták, még az utolsó helyezést sem ítélték neki. Később is csak kudarc érte, rendszeresen küldözgette csodás remekműveit a híres Salon kiállításaira, de a zsűri mindig minden képét visszautasította. Ezer szerencséje volt, hogy gazdag bankár apja nem hagyta éhenhalni. Ennyi csalódás egy egészséges embert is az őrületbe kergetett volna, szegény Cézanne-nak azonban közel sem voltak rendben az idegei. A sikertelenség mogorva öregemberré tette, pedig egyébként sem volt könnyű vele. Rögeszméje volt például, hogy senki nem érinthette meg, akkor is dühkitörést kapott, ha valaki megfogta a karját, hogy el ne essen. A nőkkel sem volt szerencséje, olyan félénk volt, hogy később már aktot sem mert festeni, s bár megnősült, házasságában sem volt köszönet.

Hiába a sok meg nem értés, festeni nagyon szeretett. Vidámabb perceiben művészetének elutasítását is megpróbálta könnyedébben felfogni; "Úgy kell dolgozni, hogy az ember senkivel ne törődjék - vígasztalta magát -, a művészetnek ez a célja, a többi sz...t sem ér". (Kalendárium Press)

A képen látható könyv 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: kalendarium@kalendariumpress.hu