2025. június 28-án 65 éve hunyt el ESTERHÁZY MÓRIC politikus

Nagybirtokos családból származott, 1906-ban alkotmánypárti, 1910-ben 67-es programmal, független képviselőként került be a parlamentbe, mindkétszer a terebesi választókerületben. 1917. június 15-én, IV. Károly a két "szélsőség", Tisza István és Károlyi Mihály helyett a 36 éves grófot bízta meg kormányalakítással. Miniszterelnöksége azonban alig több mint két hónapig tartott. A politikai-vezetési tapasztalatokkal nem rendelkező új miniszterelnök a Monarchia válságos helyzetében nem volt képes a felgyülemlett feszültségek feloldására. A nemzetiségi elszakadási mozgalmát nem tudta lefékezni, mérsékelt választójogi reformjait a parlamenttel nem tudta elfogadtatni. Lemondását követően, amire augusztus 20-án került sor, következett Wekerle Sándor harmadik miniszterelnöksége, amelynek során Esterházy népjóléti- és munkaügyi miniszter volt. A háború után egy időre visszavonult a politikától, 1931-ben tért vissza a közéletbe, az 1939-es választásokon kormánypárti programmal lett képviselő. Mivel Kállay Miklós bizalmasa volt, a nyilas hatalomátvétel után deportálták, 1951-ben, a Rákosi-diktatúra idején viszont kitelepítették szegényt. 1956-ban sikerült külföldre menekülnie, Bécsben érte a halál. (Kalendárium Press)