2024. március 12-én 130 éve hunyt el PAULAY EDE színész, rendező
Színészként kezdte, s bár kivételes tehetségnek számított, hamar kettétört pályafutása. Súlyosan rövidlátó volt ugyanis, szemüveg nélkül szinte vak, s amikor az egyik előadás során partnernője máshová ült, és ő a színpadra belépve a megszokott helyen gondolva egy üres széknek kezdett beszélni, végleg felhagyott a játékkal. Kényszerből lett rendező, ami bukásnak számított, a rendező szerepe ugyanis akkoriban jórészt arra korlátozódott, hogy beállítsák a jeleneteket, de a korabeli színészóriások játékába semmi beleszólásuk nem volt.
Paulay azonban zseniális művészként az előadások meghatározó személyiségévé nőtte ki magát, ő lett az első "igazi" rendező Magyarországon. A Nemzetiben a világirodalmi és a magyar nemzeti értékek felújítását, illetve megőrzését tekintette fő céljának. Sokat tett a magyar dráma népszerűsítéséért, bemutatta Csiky Gergely valamennyi drámáját, s ő vitt színre először Herczeg Ferenc-darabot. Rendezői életművének csúcsa Az ember tragédiájának 1883-as bemutatása volt. Számos cikket írt, foglalkozott a dramaturgia kérdéseivel, s ő volt a Színművészeti Akadémia első igazgatója.
A közönség egyébként nem csak Nemzeti Színház újszerűen csodálatos előadásaira volt kíváncsi, de Paulayra magára is, mindenki látni akarta az embert, aki megregulázta a magukat félisteneknek gondoló sztárokat. Tizenöt éven át a Nemzeti igazgatójaként is feltétlen tekintélynek örvendett, színészei csodálták és rajongtak érte, pedig anélkül tartott vasfegyelmet, hogy valaha is felemelte volna a hangját. (Kalendárium Press)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.