Július 1-jén 135 éve született a Zala megyei Alsórajkon KISFALUDI STROBL ZSIGMOND szobrászművész

Egy falusi tanító gyermeke volt, s a vidéki szegénységből küzdötte fel magát a hírnév csúcsaira. Ezt sosem feledte, s talán ezzel magyarázható, hogy később önbizalomért bizony nem kellett a szomszédba mennie. Egyébként volt oka a büszkeségre, hiszen a két világháború közötti időszak legsikeresebb képzőművészének számított, a portrészobrászatban pedig európai vonatkozásban is alig akadt párja.

Miután idehaza csodás szoborba mintázta Petőfit és Bajor Gizit, elment Londonba, és meghódította az angolokat is. Az egész brit arisztokrácia megtiszteltetésnek vette, ha modellt ülhetett neki, a királyi családdal az élen ott sorakozott műterme előtt az angol főnemesség színe-java. Akik rajongtak műveiért, a magyar szobrász ugyanis jó érzékkel minden modelljében megtalálta azokat a szimpatikus vonásokat, amelyeket aztán felerősítve mintázott meg, így az elkészült portrék igencsak tetszettek a megrendelőknek. 1935-ös nagy londoni kiállítását a világhírű író, a szobrászunk által szintén megmintázott George Bernard Shaw nyitotta meg, és nem győzött lelkendezni: "London minden híressége e szobrásznak ült modellt, a Rodin-divat nem volt nagyobb Londonban" - mondta beszédében, hozzátéve: "itt a halott és eltemetett klasszikus szobrászat silány enyészet után új életre kel".

Nem csoda hát, hogy hazatérése után elhalmozták megrendelésekkel, ma is félszáz szobra áll köztereinken. Az ő műve például a Millenniumi emlékmű Kossuth- és Rákóczi-szobra, valamint a budapesti Kossuth-emlékmű. Leghíresebb alkotása a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű, amelynek sorsa maga is kész regény. A művész ugyanis eredetileg a szovjet fronton repülőgépszerencsétlenségben meghalt Horthy István emlékművének szánta, de még a tervek készítésének idején bejöttek az oroszok. Hogy a sok munka ne vesszen kárba, némiképp változtatott az eredeti elképzeléseken, a szoborcsoport középpontjába például nem egy törött légcsavart tartó férfit, hanem egy pálmaágat magasba emelő monumentális nőalakot álmodott meg, majd a terveket eladta az oroszoknak. Modelljére különben egy Thököly úti villamosmegállóban talált rá bizonyos Turánszkiné személyében, aki vidéken volt ápolónő. A Felszabadulási emlékműnek keresztelt szoborcsoportot végül 1947-ben állították fel, és hatalmas nőalakja az évtizedek során Budapest egyik jelképe lett. (Kalendárium Press)