2025. június 21-én 120 éve született JEAN-PAUL SARTRE francia író és filozófus

Az egzisztencializmus követője volt, s mivel ezen irányzat azt hirdeti, hogy az embert nem a szavai, hanem a tettei jellemzik, alaposan ki is használta az ebben rejlő lehetőségeket. Csecsemőként elvesztett apja haláláról például azt írta: "Ha élve marad, rám tehénkedik és tönkretett volna. Ezért jó, hogy meghalt." Nem csoda, hogy megbotránkoztak olvasói. Akik azonban szeretnek megbotránkozni, és Sartre el is halmozta rajongóit alapanyaggal.

Szinte elképzelhetetlen iramban írt, s bár volt az irodalomtörténetben egypár komoly teljesítményt nyújtott irodalmár, Sartre közöttük is dobogós helyezésre számíthat. Két és fél hónap alatt írt például egy tanulmányt Flaubert-ről, amely 2800 oldal hosszúságú. Faludy György szerint Sartre naponta 10 ezer szót tudott leírni, ami persze nem másolást, hanem alkotómunkát jelent. Hazánkban főként szépirodalmi művei ismertek, filozófiai munkáit nem nagyon adták ki. Sartre ugyanis hol vad kommunista volt, hol lelkes antikommunista, elvi okokból 1964-ben még a neki ítélt Nobel-díjat s visszautasította. Csodálta például Titót vagy Fidel Castrót, és a szocialista világrendszernek nevezett képződmény vezetői sokszor dörzsölhették elégedetten kezüket, amikor olyanokat mondott nagy nyilvánosság előtt, hogy "a szovjet polgár azért nem utazik, mert nem kívánja elhagyni csodás hazáját".

Ezt a sok butaságot is elnézték azonban neki, s mivel imádta a nőket, tisztességesen ivott, és sikeres író létére kivételesen ronda férfi volt, honfitársai nagyon szerették. Halálakor ötvenezer ember kísérte utolsó útjára, a Montparnasse-on még a fákon is lógtak,egy bámészkodó le is esett. Éppen a koporsójára. (Kalendárium Press)

A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu