2024. október 16-án 115 éve született Kecskeméten MEZEY MÁRIA színésznő

"Nagy kezű, vastag lábú, alföldi lány voltam, és hiúságból indultam a pályára" - vallotta be nem sokkal halála előtt, amit elég nehéz elhinnünk, hiszen mi a hódító dámára, a "végzet asszonyára" emlékszünk. Valamint a kiváló versmondóra és  sanzonénekesnőre, tragédiák szomorú sorsú hősnőjére és vígjátékok franciásan pikáns társasági asszonyára, szóval őrá, a felejthetetlen művészre, a magyar színpad talán utolsó nagyasszonyára.

Aki izig-vérig színésznő volt, premier előtt nyűgös raplika, ugyanakkor a színház alázatos szolgája, aki pályája csúcsán is úgy vélte, hogy még csupán a művészi anyaggyűjtés időszakát éli. Rendkívül kifinomult érzéke volt a tehetség, a szépség, az érték iránt, ő egyengette a vele egykorú Básti Lajos útját, és ő fedezte fel a világhírűvé lett zongoraművész, Cziffra György tehetségét. Ő maga egyébként eredetileg lanovka-kalauz szeretett volna lenni, aki a fordulók szünetében bedob egy-egy kupica slivovicát, útközben pedig nagyokat szippant a fenyőillatú levegőből. Amiből élete végén alig jutott neki néhány lélegzet, súlyos betegsége miatt egyre fogyott a tüdeje, a végén már oxigénpalackból lélegzett.

De halálos betegen is kiment a színpadra elbúcsúzni a közönségtől, sőt, a megrázó tévéközvetítés jóvoltából az egész országtól, igazi színművész volt - szó szerint utolsó leheletéig. (Kalendárium Press)