2024. november 10-én 5 éve hunyt el SZÍVÓS ISTVÁN vízilabdázó

Édesapja klasszis vízipólós volt, természetesen hát, hogy a fiát is kedvenc sportja felé terelgette. Egy baj volt csak, az ifjabb Szívós irtózott a víztől. Hogyan miként győzte le víziszonyát, azt bajos lenne itt előadni, legyen elég annyi, hogy idővel megszokta a nedves közeget, s ebben az is szerepet játszott, hogy nem úszni kellett benne, hanem labdával játszani.

Kár lett volna annyiban hagyni a dolgot, mert született tehetség volt, 14 évesen már a Fradi felnőtt csapatában játszott, ami egészen különleges fegyvertény egy olyan sportágban, ahol a fizikumnak óriási szerepe van. Szerencsére a kis Szívóst nem fojtották vízbe ellenfelei, így 18 évesen bekerült a válogatottba, és több mint háromszázszor ugrott medencébe a magyar színeket képviselve, négy olimpián járt.

Eredménylistáját helyhiány miatt nem  lehet ismertetni, érjük be annyival, hogy minden világversenyről származó minden színű érme van a vitrinjében, nyert világ- és Európa-bajnoki aranyat is, és társaival az 1976-os montreali olimpián felállhatott a dobogó legfelső fokára.

S közben felsőfokú képesítést szerzett, de nem valamely manapság divatos titkárnő- vagy médiasztár-képzőben, hanem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, fogorvos lett. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát is, volt az FTC vezetőedzője és az utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya. A kilencvenes években az FTC ügyvezető elnöki tisztét töltötte be.

És nem elhanyagolható érdeme az sem, hogy ő is megszerettette a fiával a vizet, a legifjabb Szívós, Márton is válogatott pólós lett. A kiváló pólós halálakor 71 éves volt. (Kalendárium Press)