2025. május 7-én  200 éve hunyt el ANTONIO SALIERI olasz zeneszerző

Kiváló tehetségű, remek muzsikus volt. Bécsben korán felfigyeltek rá, húszévesen már hangos sikerrel mutatták be vígoperáját, s még nem volt huszonöt éves, amikor udvari zeneszerző és a bécsi olasz opera karmestere lett. De meghódította Itáliát is, operát írt a milánói Scala megnyitására, de komponált Párizs számára is. Műveit nagy sikerrel mutatták be mindenhol, 1788-ban császári udvari karmesterré nevezték ki, s pályafutása csúcsán komoly tekintélynek örvendett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy majd' egy évtizedig tanult nála zenélni Beethoven, de mestereként tisztelte Liszt Ferenc és Schubert is.

Bizonyára korának egyik legnagyobb zeneművészeként emlékezne rá az utókor, ha szerencsétlenségére nem akkor él a zenetörténet legcsodálatosabb zsenije, Wolfgang Amadeus Mozart is. Salieri pontosan tudta, hogy Mozart egészen páratlan művész, akinek nemhogy ő, de egyetlen kortársa sem léphet a nyomába sem, s ez persze nagyon fájt neki. S bár Salieri egyébként jólelkű, kedves ember volt, Mozartot ott gáncsolta, ahol tudta. Mindent elkövetett, hogy kibontakozó pályafutását akadályozza, s a szakmai féltékenység bizony sokszor ragadta túlzásokra. Bizonyított tény, hogy szándékosan rossz hírét keltette, az azonban nem igaz, hogy megmérgezte, bár az erről szóló híresztelések sokáig tartották magukat.

De lássuk be, tényleg elég balszerencsés művész volt, hogy Mozart kortársaként kellett alkotnia, tragikus sorsa, Mozarttal való kapcsolata viszont azóta is kedvelt témája a kulturális műfajok alkotóinak. (Kalendárium Press)