2023. február 19-én 550 éve született NIKOLAUSZ KOPERNIKUSZ lengyel csillagász
Mikolaj Kopernik volt az eredeti neve, tízéves korában árvaságra jutott, nevelését anyai nagybátyja vállalta. Ő tette lehetővé, hogy Kopernikusz 33 éves koráig képezhette magát az orvostudományban, a matematikában, a csillagászatban, a jogtudományban és az ókori nyelvekben egyaránt, és igazi reneszánsz polihisztorrá válhatott. Már egyetemi éveiben rájött arra, hogy valamennyi olyan térkép, amelynek középpontjában a Föld van, pontatlan. Hosszú éjszakákat töltött a bolygók vizsgálatával, számításai pedig egyre inkább azt mutatták, hogy a jelenségek csak úgy 
magyarázhatók, ha a bolygórendszeren belül középponti helyzetbe a Napot tesszük. Ezzel megalapította a Napközéppontú, azaz a heliocentrikus világképet. A tudomány egyik legnagyobb alakja volt, nagyságát költők sora énekelte meg, például Hegedüs Géza vagy Juhász Gyula. Tudományos értékelést persze inkább tudósoktól várhatunk, de ők sem fukarkodtak a dicsérettel. A zseniális csillagász, Newcomb például azt mondta róla: "Nincs még egy olyan személy a csillagászat egész történetében, akinek több joga volna igényt tartani az emberiség bámulatára, mint Kopernikusznak." (Kalendárium Press)
2023. február 19-én 80 éves HOMER HICKAM amerikai író, egyebek mellett a világsikerű és népszerű filmen is feldolgozott Októberi égbolt című könyv szerzője.
Vigyük haza Albertet! című regénye 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
2023. február 19-én 60 éves LAURELL K. HAMILTON amerikai írónő, egyebek mellett a magyarul is olvasható Anita Blake, vámpírvadász sorozat könyveinek szerzője.
2023. február 19-én 65 éves HELEN FIELDING angol írónő, a világsikerű és magyarul is olvasható és filmen is feldolgozott Bridget Jones naplója, valamint a folytatásai szerzője.
Megrendelés esetén az itteni képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Zrínyi Péter horvát bán lánya, majd előbb I. Rákóczi Ferenc, később Thököly Imre felesége volt, úgyhogy sorsa ezer szállal kötődött a magyar történelemhez. Ráadásul sokszor neki kellett átvennie az éppen a távolban harcoló férjei helyett a családfő szerepét, szigorú, de szeretetteljes nevelésének nagy része volt abban, hogy fia, II. Rákóczi Ferenc egyik legnagyobb történelmi személyiségünkké fejlődött.
bátor és férfi módon termett asszony lévén, maga is a bástyákra kimegyen és a kisütögető ágyúkat maga igazgatja, irányozza vala, s sütögeti vala ki".
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Az Álmodozások kora című filmjével tűnt fel a hatvanas évek közepén, majd egymás után készítette nagyszerű alkotásait, legyen elég csak a Szerelmesfilm, a Tűzoltó utca 25., a Budapesti mesék, a Bizalom, a Redl ezredes, a Hanussen, a Találkozások Vénusszal vagy az Édes Emma, drága Böbe című filmjére emlékeztetni, nem érdemtelenül jelölték négyszer is az Oscar-díjra is. Egyszer haza is hozhatta a híres aranyszobrocskát, a Mephisto című filmjéért ítélték oda neki, amely több más díjat is nyert. Csakúgy mint ő maga, hiszen például Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, és megkapta a rendkívül tekintélyt parancsoló A Magyarság Hírnevéért Díjat. A legnagyobb kitüntetés persze a nézők elismerése, s ezt kiérdemelte későbbi filmjeiért is. Méltán, mind A napfény íze, a Szembesítés, a Csodálatos Júlia és mind a Rokonok remek alkotás. (Kalendárium Press)
A legnagyobb táncos-komikusok egyikeként marad meg emlékezetünkben, valamint a Csinn-bumm Cirkusz felejthetetlen Robi bohócaként, a Csárdáskirálynő utánozhatatlan Bónijaként, a közkedvelt konferansziéként, és folytathatnánk a sort. A filmen is sikere volt, a kabarétréfákban is, a prózai darabokban is, mindenben, amiben játszott. És sokat játszott, az élete volt a színház. 1992-es halálával nagy űrt hagyott maga után. (KalPress)
Egy lakatosmester fia volt, aki felnőve megörökölte apja műhelyét, és öszvérpatkolással kereste a kenyerét. A derék négylábúaknál azonban jobban érdekelték a négykerekűek, bekopogott hát munkáért a FIAT-céghez, de elzavarták. Végül az Alfa Romeó-nál kapott autószerelői állást, ám csakhamar versenyzőként is kipróbálhatta tehetségét, és bámulatos sikereket aratott; alig másfél évtizedes versenyzői pályafutása alatt 46 versenyt nyert. 
Egyik szenzációs győzelme után egy olasz hercegnő megajándékozta hősi halált halt vadászpilóta fiának kabalájával, egy ágaskodó fekete lovacskával, amelyet aztán Enzo a versenyzéstől visszavonulva a saját konstrukciójában készült autók hűtőrácsára tett, és a jelvénnyel díszített tűzpiros autók világ legnépszerűbb sportkocsijai lettek, főszereplői a Forma 1-es versenyeknek ma is. (Kalendárium Press)
Baloldali ember volt, a második világháború után egy ideig részt vett a kormány munkájában is, s ő volt a görög írószövetség elnöke. Leghíresebb regénye az Akinek meg kell halnia és a Zorbász, a görög, amelyekből, kivált az utóbbiból nagysikerű film is készült. 
Ő írta a forgatókönyvét a Krisztus utolsó megkísértése című Martin Scorsese-filmnek, amelyet a magyar katolikus egyház tiltakozására állandóan levesznek a televíziók műsoráról. (KalPress)
Jókötésű, sportos gyerek volt, s mivel Varga Magda operaénekesnő fia, így mire felnőtt, megszerette a színpad világát és a komolyzenét is. Az sem csoda, hogy nem filmsztárnak, hanem színművésznek készült.
hogy a rendező őt is felkérte, s ő volt a főszereplője a magyar mozitörténet első akciófilmjének, a Dögkeselyűnek.
Egykoron nem használt dublőrt, minden veszélyes produkciót maga csinált meg, sőt, gyakran inkább kaszkadőrnek szerződtették egy-egy filmhez, semmint színésznek. Ötvenegynéhány évesen még leugrott egy hídról az örvénylő Dunába, de később bevallotta, bátorsága már megkopott, meglegyintette a halál szele. Ha egyetlen filmet sem forgatott volna, akkor is a legjobb színészeink közt lenne a helye, színpadi alakításai ugyanis egészen elsőrangúak. A drámairodalom számos klasszikus főszerepét eljátszotta, megformálta Cyrano, Mercutio, Claudius, Faust, Coriolanus és Oresztész alakját, s többször volt Hamlet.
Valódi sztár lehetett volna, ám ő nem akart az lenni, nem nyüzsgött mindenféle show-műsorban, sőt, hosszú évek óta nem is nagyon él Pesten, inkább vidéki házában kertészkedik, és klasszikus zenét hallgat. Dolga végeztével rögvest visszamenekül a csendbe, kedvenc virágai, a dáliák közé.
A világirodalom egyik legnagyobb vígjátékírója egy derék kárpitos fia volt, és Poquelin mester nagy gonddal nevelte fiát, azt szerette volna ugyanis, ha jogász belőle. A kis Jean-Baptiste a legjobb iskolákba járt, s bár a legeszesebb tanulók közé tartozott, alacsony származása miatt nem becsülte senki, társai nem barátkoztak vele. Ennek ellenére elvégezte az egyetemet, ám a száraz jogászi hivatás nem nagyon vonzotta, annál inkább a színház, a komédia, a tánc világa.
Az már iskolás korában kiderült, hogy ügyesen táncol, kellemes énekhangja van, úgyhogy tekintélyes jogász létére elment egy párizsi színházba, s a jószemű direktor azonnal fel is vette színésznek. Ezt később azzal hálálta meg, hogy elszerette az igazgató feleségét, aki persze rögvest elkergette a társulattól, ám az asszony vele szökött. Moliére ekkor vette fel írói álnevét is, hogy szegény becsületes iparos apjának ne kelljen szégyenkeznie miatta. Pedig Moliére-t joggal gondolhatnánk az erény bajnokának, hiszen zseniális komédiáiban - mint A képzelt beteg, a Tartuffe, az Úrhatnám polgár, a Dandin György és a többi - oly vitriolosan figurázta ki az emberi gyengeségeket és jellemhibákat.
De közel sem volt hiba nélkül ő sem, nem állt tőle távol a nagyképű fennhéjázás és a gyarló hiúság sem, a nőkkel szemben pedig különösen csúnyán viselkedett. Természetesen gyakran megcsalta kedvesét – bár ezen akkoriban nem akadt fenn senki -, de amikor elcsábította a neveltlányát, kitört a botrány, kivált, hogy sokan arról suttogtak, a lány valójában az ő édes gyermeke. Ha így volt - amit máig nem tudni -, akkor az már nem Moliére-komédiába, de antik tragédiába illő történet. A lány anyja bánatában kolostorba vonult, Moliére-nek pedig sosem bocsátották meg honfitársai ezt a csúfságot, s bár végül feleségül vette a lányt, halálakor alig akarták méltó helyre temetni. Özvegyének pénzt kellett szórnia a tömeg közé, nehogy a felháborodott tisztességes emberek megzavarják a szertartást. (Kalendárium Press)
A legendás Hans Christoph Königsmarknak, "a svéd Hannibál" néven tisztelt tábornoknak a leánya volt, s rettegett apja rendkívül gondos nevelésben részesítette. Így amellett, hogy gyönyörű szép lánnyá serdült, kivételes műveltséget is szerzett. Az még hagyján, hogy folyékonyan beszélt négy nyelven, de tudott latinul is, az antik költőket eredetiben olvasgatta. Mi több, ő maga is faragott verseket, sőt színdarabokat is írt. Az nem volt meglepő, hogy tudott zongorázni - a grófkisasszonyok akkoriban mind tudtak kicsit pötyögni -, de ő zeneműveket is komponált, s emellett művészien táncolt. Azzal pedig teljesen elkápráztatott mindenkit, hogy jártas volt a történelemben és az aktuális politikai kérdésekben, hiszen akkoriban ezek a dolgok a férfiemberek hatáskörébe tartoztak.
Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy minden férfit elbűvölt, aki közel került hozzá, természetesen első pillantásra levette a lábáról Erős Ágost szász választófejedelmet is, akinek az udvarába különben azért érkezett, hogy meggyilkolt testvéréért elégtételt követeljen a későbbi I. György angol királlyal szemben. Az elégtételt persze nem kapta meg, elnyerte viszont a szász uralkodó szerelmét, aki már haza sem engedte. Aurora a herceg hivatalos metresze lett, s műveltségével komoly tekintélyt szerzett a hercegi szeretők között. Erős Ágost ugyanis igen nagytermészetű férfiú volt, bármennyire is 
szeretett valakit, nem érte be vele, Aurora mellett is tartott még két másik kedvest.
Arisztokrata családban született, jelentős földbirtokaik voltak, így külföldön tanult, jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott, de Reviczky Gyula biztatására szépirodalommal kezdett foglalkozni. Első elbeszélései 1887-ben jelentek meg, korai művei francia hatás alatt születtek. Hazatérése után érdeklődése a népélet felé fordult, témáit gyakran választotta a falu világából. Legjelentősebb könyve a Gányó Julcsa, A puszta könyve, valamint utolsó regénye, A pénz legendája. A hit című könyvét később színművé dolgozták át. Legértékesebb alkotása azonban kultúrhistóriai jelentőségű naplója és levelei. Naplójának Párizsban vezetett része különösen izgalmas olvasmány, hiszen olyan hírességek mindennapjairól szól, mint Munkácsy Mihály vagy Sarah Bernhardt. Élete vége felé súlyos tüdőbaja miatt délszaki vidékekre menekült, Itálián és Franciaországon kívül járt Egyiptomban és Indiában is, s alig múlt harminc éves, amikor végül Cannes-ban utolérte a halál. (KalPress)
Annak idején is megesett, hogy a miniszter félrelép, a pesti lapok többsége rövid hírben számolt be például egy szobalány esetéről, a Krónika emígyen: "1879. november 29-én délután egy szép fiatal lány, öngyilkossági szándékkal, a Dunába szándékozott ugrani, mert egy miniszteri titkár második kerületi lakására csalta, és megerőszakolta". Bár a lapok csak a lány monogramját közölték, később kiderült, hogy a póruljárt hajadont Bartos Rózának hívták.
Ám hamar kiderült, hogy nemigen illenek össze; Róza vibráló személyiség volt, állandó ideges feszültségben élt, be nem állt a szája, folyton fecsegett, ha pedig felbosszantották, kibírhatatlan hisztit csapott. Tetézte a bajt, hogy Vajda meg ritka erőszakos ember volt, s mivel szexuális érdeklődése is a durvaság - saját szavai szerint az "őskori vadon érzékiség" - felé hajtotta, szegény asszonyt sokszor helybenhagyta, aki még jól járt, ha vérmes ura csak a pendelyt tépte le róla, mert így - bár teljesen pucéran - néha 
elmenekülhetett előle.
Regényei nagyon népszerűek voltak, többet meg is filmesítettek, de ma is ismert közülük a Holtomiglan holtodiglan, a Májusi eső, a Hűség és a Lázadó szív. Különösen jól sikerültek életregényei, például a Lehár Ferencről írt Tragikus keringő vagy az Erkel Ferencről szóló A Sugár úti palota.
Rendkívül szemrevaló fiatal teremtés volt, így nem sok időt vesztegetett elméjének pallérozására, fotómodellnek ált, és éppen húszévesen figyeltek fel rá a filmesek, amikor egy hűtőgépgyár reklámkampányában elnyerte a rangos Miss Fagyasztóláda címet. Hamar megkapta első filmszerepét is, a szereptanulással sem kellett sokat bíbelődnie, elég volt, ha szépen kihúzta magát, beletúrt szőke hajába, és biztosítva volt a siker.
Pályafutását maga a Columbia Pictures félelmetes elnöke, Harry Cohn egyengette, aki ővele fenyegette a túl követelőző sztárokat, különösen a raplis Rita Hayworth-t. Első igazi filmszerepét 1958-ban Alfred Hitchcocktól kapta, s a Szédülés című filmben nyújtott alakításával ő is bejátszotta magát a hollywoodi sztárok közé. Nem volt könnyű dolga, a legnagyobb gondot az autós jelenetek okozták, nem érte el ugyanis a gázpedált, így végül csak kormányoznia kellett. Különben a film és ő maga is rengeteg bírálatot kapott, sok kritikus azt tanácsolta neki, ne próbálkozzon a színészi játékkal, érje be azzal, hogy szépen mutat a vásznon. De szegénynek attól is elment az önbizalma, akkoriban ugyanis mindenkit Marilyn 
Monroe-val hasonlítottak össze.
Gyerekkorától tanult zenélni, de nem nagyon haladt előre tanulmányaiban, ezért mérgében írt egy drámát, ám amikor családi körben előadta, a nővérei azt hitték, vígjáték, ezért kinevették. A csúfos kudarc után a kis Richard mégis inkább visszatért a zenetanuláshoz, de változatlanul igen gyengén muzsikált. Sikerben, elismerésben később sem volt sok része, operái manapság is próbára teszik még a komolyzenét szeretők nagy részét is, akkoriban pedig a legteljesebb értetlenséggel fogadták műveit.
Wagner persze remekműveket alkotott, kortársai éppen ezért nem értették meg új zenei törekvéseit, amint szellemesen fogalmazott valaki: "a fény vakította el őket, amely túl közelről tűzött a szemükbe". Műveiben szerves egészet alkot az irodalmilag és dramaturgilag igényes szöveg, a képzőművészeti alkotás színvonalára emelt díszlet a motívikus szerkesztésű zenével, amelyben a zenekar és az énekesek egyenrangú szerepet játszanak. Miután ilyen körültekintően építette fel operáit, azok szövegkönyvét is maga írta, sőt, ő tervezte a díszleteket és a kosztümöket is, ráadásul a bayreuthi előadásokat maga rendezte és vezényelte.
Operái a legjobb indulattal sem nevezhetők könnyen fogyasztható, léhán szórakoztató daraboknak, ezért zenéje a legszélsőségesebb megítélés alá esik azóta is; vagy rajong értük valaki, vagy ki nem állhatja. Ennek ellenére A bolygó hollandi, a Lohengrin, A Rajna kincse, A walkür, a Trisztán és Izolda, a Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok, A Nibelung gyűrűje és a Parsifal az operairodalom gyöngyszemei. (Kalendárium Press)
A világirodalom egyik legtermékenyebb és legtöbbet olvasott írója volt; pályafutása során vagy harminc különböző álnéven egészen pontosan 418 regényt írt. Egy réges régi felmérés szerint könyvei száz nyelvre lefordítva 500 millió példányban jelentek meg, művei alapján több mint félszáz játékfilm és több mint háromszáz tévéfilm készült. Mániákusan szeretett írni, rágyújtott egy pipára, s mire elszívta kész volt egy Maigret-történettel. Ez persze túlzás, az viszont igaz, hogy átlag két hét alatt írt egy regényt.
Legterjedelmesebb - és egyben legizgalmasabb - könyvének különben nem Maigret felügyelő, hanem ő maga a főszereplője. Intim visszaemlékezések a könyv címe, s kiderül belőle, hogy szerzője szinte megszállottja volt a szexnek, saját bevallása szerint élete során mintegy tízezer nőt tett boldoggá, volt úgy, hogy naponta hármat is, Federico Fellini róla mintázta A nők városa című filmjének Katzone doktorát. Átlag kétnaponta új nőt szerzett magának, s a szexualitást terápiás célból is művelte; minden reggel, munka előtt már lezavart egy gyors menetet, hogy aztán csak az írásra tudjon koncentrálni. Saját bevallása szerint azért hajtotta a nőket, mert "meg akarta tudni az igazságot a női nemről".
Hogy megismerte-e a nagy titkot, azt nem tudjuk, de végül ő is megtalálta a boldogságot - összeköltözött ugyanis feleségének nála húsz évvel fiatalabb szobalányával, s egy kétszázéves cédrus tövében megbúvó, egyszerű kis parasztházban éldegéltek Svájcban. A nevezetes fa alatt szórta szét öngyilkos lányának hamvait, s úgy végrendelkezett, hogy ugyanott, ugyanazt tegyék az ő földi maradványaival is. Így történt. (Kalendárium Press)
Hányatott gyerekkor jutott neki, nagy nélkülözések közepette éltek; "év vége felé a száraz cipón kívül csak akkor ettem eleget, ha szereztem néhány garast egy-egy koszorú festésével, amiket tanulótársaim számára készítettem" - emlékezett vissza később gyermekkorára. Kézügyessége azonban hamar komolyabb megrendelésekhez juttatta, így kiderült kivételes tehetsége, ezért már fiatalon portréfestőnek állt, Bukarestbe költözött, és nemsokára a város igazi szenzációja lett. Elhalmozták megrendelésekkel, főként a helyi előkelőségek festtették le magukat, de gyakorta keresték fel a fiatalok is, mert amint írta: "Azon időkben a fényképészet még nem létezvén, a miniatűr-festészetet foglalták le a szerelmesek, különösen a titkos szerelmesek ideáljaik ábrázolására".
A leglehetetlenebb kívánságoknak is bravúrosan eleget tudott tenni, egy bizonyos Berényi grófnak még eljövendő szerelmét is lefestette. A tréfás gróf ugyanis olyan képet rendelt, amely három női alakot ábrázol; a megrendelő korábbi, jelenlegi és jövőbeni szerelmét. Az első kettőt nem volt nehéz lefesteni, de a harmadik komoly fejtörést okozott Barabásnak, ám ő megoldotta a problémát. Korábbi szerelmeit ismerve a gróf ízlése szerint - "sötétbarna haj, gömbölyű kar és telt nyak, csinos fül" - megfestette a következő kedvesét is - álarcban. A grófnak tetszett az ötlet, a kép óriási sikert aratott, csodájára járt mindenki. (Kalendárium Press) 
Színészként kezdte a pályafutását, és óriási szerencséjére olyan nagyságok mellett ismerhette meg a szakma rejtelmeit, mint Roberto Rossellini, Vittorio De Sica és Luchino Visconti. Ő maga is elárulhatott némi tehetséget, mert Visconti maga mellé vette asszisztensnek, de mielőtt ő is rendező lett, még tett egy kis kitérőt; díszlettervezőként dolgozott pár évig.
1951-ben lett rendező, s annak ellenére, hogy a nagyvilág főként filmjei révén ismeri, valójában színházi rendezőnek számított. Dolgozott a londoni Covent Gardenben, a párizsi Comédie Francaise-ben és a velencei Arénában, s mivel nagyon szerette az operát, a milánói Scalában is, ahol színre vitte Verdi Don Carlosát. Méghozzá úgy, hogy öt évnyi szünet után megnyerte a címszerepre Luciano Pavarottit - világszenzációt okozva vele. A siker nem is maradt el, az előadás - bár volt jegy 715 dollárért is - telt házat vonzott. Shakespeare-darabok színpadra állításával alapozta meg tekintélyét, s akkor figyelt fel rá a világ, amikor a híres Old Vic társulatával bemutatta a Rómeó és Júliát. 
Színpadi munkáival olyan megbecsülést szerzett, hogy amikor leforgatta első filmjét - egy dokumentumfilmet -, a színészkirály Richard Burton vállalkozott a narrátor szerepére. Burton később játszott is nála, hiszen Zeffirelli vele és Liz Taylorral forgatta talán legnépszerűbb filmjét, a Makrancos hölgyet.
Jelentős irodalmár volt, de munkásságát alapvetően meghatározta - és gyakran akadályozta - gyönge idegrendszere, az elmegyógyintézetet is megjárta, s végül harminc évesen öngyilkos lett. Leghíresebb műve Az üvegbura, amely - több más könyvével együtt - magyarul is megjelent.
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben:
A Koldusoperával tett szert világhírre, amely Kurt Weill zenéjével az egyik legtöbbet játszott zenés darab a világon; magyar színpadon is közkedvelt hosszú évtizedek óta. Sokan azonban értékesebbnek tartják drámáit, a Kurázsi mamát vagy a Kaukázusi krétakört, illetve az Állítsátok meg Arturo Uit című szatírikus játékát. Mások viszont színházreformjait, valamint drámaelméleti munkásságát értékelik legtöbbre. De 
akárhogyan is, a lényeg a lényeg: Brecht az egyetemes kultúra egyik meghatározó alkotója volt. (KalPress)
A középkor egyik legjelentékenyebb gondolkodójaként őrizzük emlékét, Utópia című filozófiai munkája óriási hatást gyakorolt korára és az utókorra egyaránt.
Magas hivatalát kihasználva megpróbálta Henriket is jó irányba terelgetni, sok sikert azonban nem ért el, ezért aztán odahaza szegény feleségeit nevelgette. Sajnos sok sikerélmény otthon sem érte, második felesége, a derék Alice asszony ugyanis "nem látott különbséget a világ és az orsófej között, mindkettő gömbölyű lévén", ezért aztán Morus jobbhíján megtanította énekelni, bár azt meg - kortársai szerint - ő nem tudott. Egyébként is jó humorú ember volt, szívesen tréfálkozott és derűsen évődött barátaival.
tántoríthatatlan volt, holott tudta, ezzel a saját halálos ítéletét írja alá. Így is történt, Henrik 1535-ben a Towerben lefejeztette. Elveiből tehát nem engedett, köpönyeget sosem forgatott, mi sem természetesebb tehát, hogy II. János Pál pápa a politikusok védőszentjévé tette. (Kalendárium Press)
Az osztrák popzene valahol a magyar színvonalán van, igaz, a német nyelvterület azért nagyobb piacot jelent a törekvő előadóknak. Egy világsztárnyi előnyük azért mégis van a sógoroknak. Falco, azaz Johann Hölzl nevét még Amerikában is megtanulták.
Gondos komolyzenei képzést kapott, de a konzervatórium elvégzése után nem egy szimfonikus zenekarhoz szerződött, hanem Nyugat-Berlinbe költözve egy dzsessz-együttest alapított. 1979-ben már ismét Bécsben találjuk, a Drahdiwaberl punk-együttes basszusgitárosaként. 1982-ben önállósította magát, Der Komissar című dala európai siker lett, dacára annak, hogy Falco németül énekelt benne. Hírnevét tovább erősítette a Jeanny című dal, pedig sokan nem is hallhatták, lévén hogy a prostitúciót boncolgató dalt a legtöbb rádió betiltotta. Legnagyobb dobása 1986-ban a Rock Me Amadeus című dal volt, amely a brit és az amerikai lista élére 
is felkerült - ez volt az első német nyelvű szám, amely az amerikai slágerlistát vezetni tudta.
A világirodalom egyik legnépszerűbb komédia-szerzője volt, másfélszáz vígjátékot írt, többet közülük ma is rendszeresen játszanak világszerte, különösen népszerű darabja a Két úr szolgája. A kritika műveinek fő erényeként ízes népi nyelvét és a cselekményvezetés mozgalmasságát szokta emlegetni, s ami ez utóbbit illeti, bizony az ő élete is kész regény.
nem szégyellte a dolgot, önéletrajzában nyíltan be is vallotta. Egyik színésznő szerelmének - aki különben férjes asszony volt - a beteljesülés reményében színházi rangjánál jóval fajsúlyosabb szerepet írt, később maga is beismerte: "szélhámos módon jártam el". Az eset miatt az egész társulat fellázadt ellene, ő pedig - nem először - kereket oldott.
De nem csak ő csábította el más feleségét, maga is elnyerte méltó büntetését, őt is sokszor megcsalták. Igazából azonban nem haragudott rájuk, tisztában volt ugyanis vele - amint műveiben is gyakran fejtegette -, hogy a nők ezernyi fegyverrel rendelkeznek a gyenge férfiak legyőzéséhez; "ugyan ki tudna ellenállni egy nőnek, akinek van ideje latba vetni minden fortélyát?" - tette fel a költői kérdést." Senki, végül Goldoni, a bővérű velencei kalandor is csak megnősült. (Kalendárium Press)