2023. március 7-én 115 éve született ANNA MAGNANI olasz színésznő
Roberto Rossellini Róma nyílt város című filmjének főszerepével futott be, pályakezdésének azonban számos magyar vonatkozása is volt. Első figyelemreméltó alakítását Vittorio De Sica Péntek Rézi című filmjében nyújtotta, amelynek alapjául Török Rezső vígjátéka szolgált. Talán még érdekesebb, hogy 1942-ben ő volt a főszereplője A szerencse az égből jön című filmnek, amelyet az a Ráthonyi Ákos rendezett, aki később Ákos von Rátony néven német szexfilmek készítése terén jeleskedett.
Általában rokonszenves szerepformálásai alapján nem is gondolnánk, hogy Anna Magnani igencsak temperamentumos, gyakran egyenesen kiállhatatlan ember volt, Sophia Loren viszont éppen ennek köszönheti karrierjét. De Sica ugyanis az Egy asszony meg a lánya című filmjének anyaszerepét eredetileg az érett Magnaninak, a lányét pedig a fiatalosan gyönyörű Sophiának szánta, Magnani azonban vérig sértődött ezen, és mérgesen odavágta a nagyhírű rendezőnek; "Add neki az anyát, ha mindenáron játszatni akarod". Legnagyobb meglepetésére Vittorio De Sica meg is fogadta a kéretlen tanácsot, Sophia Loren pedig a szerep jóvoltából világsztár lett, még az Oscart is megkapta alakításáért. Hogy mit szólt ehhez Anna Magnani, arról nincs tudomásunk. (Kalendárium Press)
Carlo Torre Rezzonico volt a polgári neve, Velencében, a Canale Grande mentén nevelkedett, abban a házban különben, amelyben később a híres angol költő, Robert Browning élt és halt meg. Visszatérve Kelemenre, a jezsuitáknál tanult, jogi doktorátust szerzett, majd a pápai kúria szolgálatába állt, s 1737-ben lett bíboros. Páduai püspökként szolgált, amikor 1758-ban Szent Péter örökösévé választották.
Erre a szomorú sorsra jutottak Rousseau és Diderot könyvei is, úgyhogy hiába próbált szegény Kelemen dicső elődei nyomdokain haladva a művészek és a tudósok pártfogójának látszani, a kor szellemi nagyjai nem sokra becsülték.
Nagyon korán megmutatkozott kivételes tehetsége; egész egyszerűen csodagyerek volt, Tizennégyévesen kishíján elzavarták tanárai a szentpétervári konzervatóriumból, mert nem tudtak mit tanítani neki. Még növendék volt, amikor megkomponálta I. zongoraversenyét, amelyet saját maga mutatott be Moszkvában, s bár a konzervatórium szaktekintélyei neki ítélték érte a Rubinstein-díjat, a kritikusok teljesen értetlenül fogadták az "erőteljes, durva és primitív hangzavart".
új zenei törekvéseinek megfelelően komponálta, de bemutatóját elvitte Chicagóba, s az ottani közönség nagyobb hozzáértésről tett tanúbizonyságot. Szegény Prokofjev sokáig nálunk sem sem aratott nagy sikereket, pedig többször személyesen adta elő műveit. Egyik kritikusunk például annyival intézte el a műbírálatot, hogy "szörnyű darab volt, hol rémületet, hol kacagást keltett". Idővel persze nálunk is, hazájában is megismerték és megszerették zenéjét, különösen balettjei, például a Rómeó és Júlia, valamint a Péter és a farkas című zenés meséje lett népszerű.
Talán csak előadásmódjával nem békélt meg soha a kritika, mert amint egy beszámolóból is kiderül: "Előreszegett fejjel rohan a zongora felé, valósággal nekimegy a hangszerének, mintha egyetlen lökéssel fel akarná öklelni".
Tizenhat évesen kezdte pályafutását, és nagyon sokat köszönhet egy hazánkfiának, hiszen kezdeti botladozásait Korda Sándor figyelme kísérte. Ez megtette a hatását, különlegesen finom modorú színművész lett belőle. Tehetségét olyan alakítások jelzik, mint a Dr. Dolittle és a Don Quijote címszerepe, a George Cukor rendezte My Fair Lady Higgins professzora vagy a legendás Cleopatra Julius Caesar-ja. Ez utóbbi teljesítménye kritikusainak egyöntetű megállapítása szerint felülmúlta Richard Burton és Liz Taylor alakítását is, s bár Oscar-díjra jelölték érte, azt csak később az említett Higgins professzorért kapta meg.
Egyébként magánemberként is érdekelte a nyelv, bár nem a tudománya, hanem a szépsége, még verseskötete is megjelent. Vígjátékokban és drámákban egyaránt kiváló volt, főként akkor csillogott, amikor előkelő úriembereket kellett megformálnia. Mert ő maga is makulátlan angol úriember volt, az angol királynő nem méltatlanul ütötte lovaggá, s valóban jól állt neki a Sir Reginald nemesi elnevezés. Talán csak a nők tekintetében hagyta el a jólneveltsége, s nem csak ő kedvelte a gyengébb nemet, a nők is rajongtak érte, a bulvár újságírók csak Sexy Rexy néven emlegették. Hatszor nősült - másfél évtizedig a csodás színésznő, Lilli Palmer is a felesége volt -, utoljára hetvenévesen vezette oltár elé legújabb hitvesét, s ez igazán nem illik egy angol nemeshez.
Élete utolsó korszakát azonban méltósággal élte le, nem vett tudomást súlyos betegségéről, legalábbis más nem látta rajta. A Broadway-n nagy önfegyelemmel végigpróbált egy Somerset Maugham-darabot, majd a nagysikerű premier után három héttel csöndben belehalt a hasnyálmirigy rákba. 82 évet élt. (Kalendárium Press)
Tehetséges uralkodó volt, számos üdvös intézkedést hozott; sikerült megszilárdítania az állam- hatalmat és a jogrendet, s például ő állította fel az esküdtszék intézményét. Sikeres és boldog ember lehetett volna tehát, ha életét meg nem keserítik az állandó belviszályok. Leghíresebb ellenfele éppen az a Becket Tamás volt, akiből ő csinált befolyásos kancellárt és canterbury érseket. Hosszas hadakozás után végül a király mérgében kifakadt: Hát nincs senki, aki megszabadítana ettől a zavargó paptól? Akadt ilyen személy, Beckettet végül meggyilkolták.
Henriket azonban még haló poraiban is kísértette a tekintélyes érsek, így egy év múlva elzarándokolt a sírjához; három mérföldet gyalogolt mezitláb, s mire Becket sírjához ért, csupa vér volt a lába. Henriknek alaposan meggyűlt a baja a családjával is, fiai állandóan lázadást szítottak ellene, felesége, Aquitaniai Eleonóra pedig kiállhatatlan természetével annyira az agyára ment, hogy idővel be is záratta nejét. Nem lehet elhallgatni persze, hogy Henrik megcsalta asszonyát, bár Eleonórát sem kellett félteni, a trubadúrok egymással versengve írták neki szerelmes verseiket, és a korabeli pletykák szerint néhányuk előtt meg is nyílt a királyné hálószobájának ajtaja. (Kalendárium Press)
Velencében nagy földrengés volt születése napján, s mivel a halottak elszállítása, a romok eltakarítása miatt bajos volt az utcára lépni, otthon keresztelték meg. Az aktussal nem lehetett várni, mert a kis Antonio oly csenevész újszülött volt, hogy félni kellett attól, hogy nem éri meg a másnapot.
Egész levelezése maradt ránk, amelyben különböző impresszáriókkal vitatkozik pár lírán, egy barátja pedig így kesergett: "Vivaldi meghitt barátom lett, hogy drágábban adhassa el nekem koncertjeit". Pedig őrizkednie kellett volna a világ hívságaitól, ugyanis pap volt, amint a híres író, Carlo Goldoni írta: "akit hajának színéről 'vörös pap'-nak, sőt, néha röviden Veresnek, Rossónak neveztek".
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
A szíriai szultán hadvezéreként hódította meg Egyiptomot, meg-döntötte a Fatimidák uralmát, s maga foglalta el a szultáni trónust. Aztán Szíriát hódította meg, elfoglalta Damaszkuszt, 1187-ben pedig tönkreverte a jeruzsálemi királyság csapatait, így ott véget is ért a keresztény hatalom. Jeruzsálem felszabadítására, azaz voltaképpen ellene szerveződött a 3. keresztes hadjárat, Oroszlánszívű Richárdnak sikerült is több csatában legyőznie, így némely területet át kellett adnia a keresztényeknek. Akik méltó ellenfelet tiszteltek 
személyében, de meg is érdemelte, mert rendkívüli ember volt, kiváló harcos, ám jámbor, ellenségeivel is nagylelkű államférfi. Egyöntetű vélemény szerint jellemvonásaival jobban megfelelt a keresztény erkölcsi szabályoknak, mint a korabeli keresztények. (KalPress)
Kivételes tehetséggel áldotta meg a sors, nem is volt kezdő színésznő soha, azonnal főszereppel nyitott. Történt pedig, hogy egyszer szabadjegyért bekopogott a mai Thália Színház irodájába, ahol azonban éppen nem a színházi titkár, hanem a rettegett igazgató, Bárdos Artúr tartózkodott, akitől úgy megijedt a meglepett kislány, hogy keservesen sírva fakadt. "És ahogy kibuggyant belőle a sírás, abban tehetség volt" - emlékezett vissza a jelenetre később a félelmetes színidirektor, aki a társulat legnagyobb megdöbbenésére azon nyomban leszerződtette a félénk lányt a Csodaszarvas főszerepére.
Így indult egyik legjobb tragikánk pályafutása, amely során számos emlékezetes alakítással gazdagította magyar színházművészetet; "a klasszikus hősnő modern, pátosztól és realitástól mentes típusát teremtette meg" - írta róla egy méltatója. A legkiválóbb tragikák egyike volt, személyes élete is erre predesztinálta, fiatalon például öngyilkossági szándékkal lúgkövet ivott, s bár megmentették, szétroncsolt nyelőcsövét élete végéig féltette egy félrenyelt falattól, ami könnyen a halálát is okozhatta volna.
darabját próbálták, az elragadtatott szerző Tőkés Anna egyik jelenete közben magáról megfeledkezve felkiáltott a színpadra: “De hiszen ez az anyám!”
A neve alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy magyar emberről van szó, askenázi zsidó családban született Kösztler Artur néven Budapesten. Amikor 14 éves volt, nagyiparos apja a vállalkozását - és persze a családját - Bécsbe költöztette, s ezzel megkezdődött Arthur élethosszig tartó kalandjainak sorozata.
De raboskodott ő angol börtönökben is, amelyeket különben melegen ajánlott mindenkinek, s neki volt összehasonlítási alapja bőven. Ha szabadlábon volt, jórészt Angliában élt, s bár a korabeli magyar hatóságoktól nem kapott beutazási vízumot, megmaradt igazi magyar embernek; szerette a focit és a pacalpörköltet.
az első három aspiráns között, erre a listára sokkal büszkébb volt. Élete végén Parkinson-kór és leukémia kínozta, s végül 1983-ban a harmadik feleségével együtt öngyilkosságot követett el. (Kalendárium Press)
Köztudott, hogy neki köszönhető az esszé műfaja, az ő Próbálkozások - Essais - című könyvéről nevezték el ugyanis. Ezt az egyetlen művet írta egész életében, s a ma is lebilincselő olvasmányból a szerző személyiségére is fény derül. Montaigne rendkívül szerette az élet örömeit, s mivel dúsgazdag földbirtokos volt, lehetősége nyílt alaposan ki is élvezni. Ha írásaiból nem derülne ki magas erkölcsisége, mások által is becsült moralitása, még henye élvhajhásznak is tarthatnánk, aki naphosszat olvasgat a könyvtárában, s közben békésen borozgat. A magyarul is megjelent esszékben az élet minden területéről olvashatunk valami tanulságos 
dolgot, valami elgondolkodtató igazságot, természetesen a nőkről is. Sajnos Montaigne nem becsülte sokra a gyengébb nemet, s bár nős ember volt, keserűen így összegezte tapasztalatait: "Talán könnyebb végleg lemondani az egész női nemről, mint valamennyi kötelességünket híven teljesíteni a feleségünkkel szemben". (Kalendárium Press)
A modern magyar színházművészet kiemelkedő alakja volt, sajnos színpadi alakításairól nem készültek felvételek, így tehetségéről csak néhány filmjéből szerezhetünk bizonyságot, a mai nemzedék leginkább a Valahol Európában című film szereplőjeként idézheti maga elé alakját.
A világosítókkal egyébként is állandóan baja volt, így amikor vendégművésznek hívták egy másik színházba, a direktor a felkéréshez - nem kis éllel - utóiratot is mellékelt, emígyen: "Itt küldöm egyúttal fővilágosítómnak a fényképét, hogy megfelel-e Neked."
hordozta féktelen temperamentumát, édesanyja ugyanis olasz volt. Igazából ő is szerette persze a kollégáit, a negyvenes évek végén sokukat megmentette a börtöntől, a kitelepítéstől. Végül ő maga tört össze a nagy küzdelemben, 1951-ben önkezével vetett véget életének. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press Demeter Imre monográfiáját kínálja, antikvár példányban. 790 ft-os áron megrendelhető az alábbi címen:
D.W. Griffith fedezte fel, és Mary Pickford mellett a némafilm korszak másik nagy csillaga lett belőle. Törékeny szőkeség létére erős egyéniség volt, és tökéletességre törekedett. Sokszor a túlzásig beleélte magát a szerepeibe, amivel nemegyszer a frászt hozta a stábra. King Vidor Bohémek című filmjében például meg kellett halnia, s erre már előre trenírozott. Amikor elérkezett a felvétel napja, halálsápadtan érkezett a stúdióba, tényleg úgy nézett ki, mint egy élő halott. Előtte három napig nem ivott, éjszakánként pedig vattával a szájában aludt, s ezzel olyan cserepesre szárította az ajkait, hogy King Vidor meg is ijedt tőle. 
De az igazi félelem akkor fogta el a stábot, amikor Lilian a haldoklási jelenet csúcspontján "kilehelte a lelkét", egyszerűen nem lélegzett tovább. Gyorsan leállították a felvételt, de csak nagy nehezen sikerült visszahozni az életbe, amint King Vidor később emlékezett: "meg kellett nedvesíteni az ajkát, hogy beszélni tudjon. A műteremben szem nem maradt szárazon. A film történetében nem volt még olyan színésznő, aki olyan önfeláldozásra lett volna képes, mint ő." Az életben különben egyáltalán nem volt riadt kis naíva, a költészet mellett szerette a jó borokat is. (Kalendárium Press)
V. Károly német-római császár lánya volt, s rettentő szigorú katolikus nevelést kapott, amelynek később nagy jelentősége lett. Miksa német császárhoz és magyar királyhoz adták ugyanis nőül, aki viszont elkötelezett lutheránus hírében állt. Kicsit javított a helyzeten, hogy Miksa nem volt bigott hívő, "vallási ügyeket nem lehet karddal elintézni vagy elbírálni" - írta például egyik levelében, amit sokáig titkos helyen tartottak elzárva, hiszen akkortájt még az volt szokásban, hogy a különböző vallásúak bőszen öldösték egymást. A harcos katolikusok természetesen meglehetős ellenszenvvel viseltettek személye iránt, s kaján elégtétellel konstatálták a Mindenható hatalmát, hogy olyan bigott feleséggel keserítette meg az életét, akiről maga V. Pius pápa is azt mondta: "ha igazságos és illő dolog lenne, hogy egy embert még életében szentté avassanak, őneki elég információja lenne Máriáról, hogy ezt a kanonizációt ki is mondja". (Kalendárium Press)
Olasz filmvígjátékokból ismerős zűrös családban nőtt fel Nápolyban, a körülmények érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy édesanyja huszonegy gyermeket szült, többet volt áldott állapotban, mint apja a kocsmában, ami pedig nagy szó. A kis Enrico tízévesen már dolgozni kényszerült, de a zsákcipelés után, nagy lelkierővel, eljárt a templomi kórusba énekelni. Tehetségét azonban később a hadseregben fedezték fel, ahol egy muzikális őrnagy még a szolgálat alól is felmentette, hogy népszerű operaáriákat énekeljen neki. Jó füle volt parancsnokának, mert Carusóból minden idők leghíresebb operaénekese lett, sikereit felsorolni is lehetetlen, a hangját magasztaló jelzőket nem lehet fokozni. Amikor például Budapestre várták fellépésre, egyik lapunk tárgyilagosan azt fejtegette, mily megtiszteltetés, hogy nem a király, nem a pápa, nem az Úristen, de maga a nagy Caruso látogat a magyar fővárosba. 
Ahol különben élete talán egyetlen igazi csúfos bukását volt kénytelen elszenvedni. Amilyen felfokozott volt a várakozás, olyan fájdalmas lett a csalódás, az Aida-előadás után a legvisszafogottabb kritika is azt állapította meg, hogy "a földkerekség legszebb tenorhangja ma cseppet sem volt diszponált". A közönség meg sem tapsolta. (Kalendárium Press)
Ő volt a legfiatalabb Beatle, a csapat Benjáminja, aki sokáig - saját szavaival élve - csak session-zenész lehetett Paul és John oldalán. A "nagyfiúk" albumonként csak egy-két számot engedélyeztek neki, a többiben legfeljebb csak vokálozhatott. îrt persze így is nagy dalokat, mint a While My Guitar Gently Weeps vagy a Here Comes The Sun. A helyzet csak az utolsó időszakban változott meg, az Abbey Road volt az első (és utolsó) lemez, amelyen A-oldalas dalt kapott, ez a Something.
De hát semmi jó nem tart örökké: a koncert ugyan nagy siker volt, de nem sok éhező lakhatott jól segítségével, a menedzser ugyanis lenyúlta a bevételt. A My Sweet Lordról pedig az derült ki, hogy gyanúsan emlékeztet a Chiffons együttes egyik számára: a plágiumpert szegény Harrison bizony elvesztette, és félmillió dollárja bánta a hasonlatosságot. Felesége is elhagyta a jóbarát Eric Clapton kedvéért, az indiai vallásokban vigaszt kereső George zenéje pedig már nem kellett a népnek. Ezután hosszabb időre eltűnt a nyilvánosság elől, 
1987-ben a Got My Mind Set On You-val tért vissza, és tagja volt a rock-misztifikáció Travelling Willburys szupercsapatnak is. A mozgalmas szólóévek után tevékeny részt vállalt a Beatles Anthology lemez- és filmváltozatának elkészítésében is.
1940-ben született drámájával, az Angyalok csatájával tűnt fel, amelynek azonban átdolgozott kiadása, az Orpheus alászáll lett igazán sikeres. Mozgalmas életet élt, volt liftkezelő és pincér, pénztáros és jegyszedő, s ezenközben olyan remekműveket írt, mint A vágy villamosa, a Macska a forró bádogtetőn, Az ifjúság édes madara és a világraszóló botrány: Az iguana éjszakája. Ez utóbbi műről finoman csak annyit állapítsunk meg: naturalista. Legjobb írásait meg is filmesítették, s szinte valamennyi szintén világsikert aratott. Ő maga nem tudta feldolgozni hírnevét, alkohol- és gyógyszerfüggő lett, s idegileg is összeroppant. (KalPress)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia 1458-ban lett Magyarország királya, s középkori történelmünk legnagyobb alakja vált belőle, aki hazánkat a legjelentősebb európai hatalmak sorába emelte. Európa legkiemelkedőbb uralkodói közé tartozott, mind bel-, mind külpolitikai téren sikert sikerre halmozott, birodalma Sziléziától az Adriáig, a Székelyföldtől Karintiáig tartott, híres "fekete serege" nyomán "nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára!"
Személyesen is bátor ember volt, egyszer például párbajra hívta Podjebrád György, s ő persze rögvest elfogadta a kihívást, a párbaj azonban végül mégis elmaradt, mivel a cseh király gyalog, Mátyás viszont lóhátról akart vívni. Visegrádi udvara az európai humanizmus egyik fellegvára volt, igazságos uralkodását ma is legendák övezik. Egyetlen téren nem büszkélkedhetett sikerekkel, a szerelemben. Első felesége, Podjebrád Katalin belehalt a szülésbe, második neje, Aragóniai Beatrix pedig nem volt méltó hozzá. Holott Mátyás - koronás főktől teljesen szokatlan módon - tényleg szerelmes volt a feleségébe, aki alaposan ki is használta ura rajongását. Az Európa-szerte 
rettegett királyt sokszor az orránál fogva vezette. Idővel persze a szerelem lángja is ellobbant, kivált, hogy Beatrix nem teljesítette "kötelességét", nem szült trónörököst Mátyásnak.
Az évfordulóra a Kalendárium Press a 100 mese Mátyás királyról című könyvet kínálja 30% kedvezménnyel. A könyvek megrendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
Tulajdonképpen a botanikus és költő sorrend inkább helyénvaló lenne, hiszen ő magát is főképp a természetrajz tudósának tartotta, igen büszke volt például a Diószegi Sámuellel közösen összeállított Füvészkönyvére. Fiatalon sem a deákos műveltség megszerzésén fáradozott, igazából tanulni sem szeretett, így még pelyhedző állal felcsapott katonának. Közlegényként kezdte, de oly vitézül verekedett, hogy főhadnagyi rangig vitte, igaz, egy csatában egyik ujját áldozta a hadi dicsőség oltárán. Élete fő művét is csonka kezével írta meg, de ez persze mit sem ront rajta, a Lúdas Matyi legjobb elbeszélő költeményeink egyike.
S bár Fazekas maga is tisztában volt vele, hogy írása remekmű, az irodalmat továbbra is úri passziónak tartotta, s nem is nagyon vágyott rá, hogy valódi költő legyen. Pedig egész életében verselgetett, katonaként hadi költeményeket faragott, majd szerelmes lett, s természetesen megénekelte izzó szenvedélyét és szerelmi bánatát is. A szerelemmel különben nem volt szerencséje, mindkét kedvesétől elszakította a katonasors, mindig rosszkor vezényelték máshová. Élete delén túl ő volt Debrecen főpénztárosa és a híres kollégium gazdasági vezetője. S mily gondos őre volt a rábízott javaknak, jól mutatja, hogy régi katonai sikereit megismételve, vakmerő bátorsággal mentette ki egy tűzvészből a kasszát. (Kalendárium Press)
Ha régebben készült Jancsó-filmet nézünk, biztosak lehetünk benne, hogy feltűnik a vásznon vagy a képernyőn Kozák András is. Játszott a Csillagosok, katonákban, a Fényes szelekben, a Csend és kiáltásban, a Szegénylegényekben, az Így jöttemben és a Sirokkóban, s a lista közel sem teljes. Jancsó köztudottan remekül választja ki filmjeinek szereplőit, Kozák tehetségéhez tehát nem sok kétség férhetett.
Pedig nagyon lentről indult, szegénységben, egy szabolcsi tanyán nőtt fel, a kultúrával először a hétvégi citerás mulatságokon találkozott, és akkor, amikor a petróleumlámpa fényénél a felnőttek felolvastak a gyerekeknek egy-egy Jókai-regényből. Kisgyerekként már libát pásztorított, majd zsákolás következett, végül felcseperedve apja mellett kaszált. Született őstehetség volt, már akkor filmezett, amikor épphogy bekerült a főiskolára, diplomája megszerzésének évében négy filmet forgatott. Színpadi pályafutását 
Szolnokon kezdte, de igazán a Thália Színházban bontakozott ki tálentuma. Főszerepeit felsorolni is lehetetlen, volt például a Mario és a varázsló, a Thyl Ulenspiegel, a Torquato Tasso, a Gandhi és a Negyedik Henrik király címszereplője, játszott egy sor Shakespeare-drámában, a Nemzeti Színházban Bánk bánt, Teleki Lászlót, Lőrinc barátot és Claudiust alakította. S persze Jancsó Miklós mellett más filmrendezők is bőven ellátták munkával, híres filmje például a Gaál István rendezte Sodrásban. Élete utolsó éveiben a Kisváros című sorozat Barna ezredeseként láthattuk a képernyőn.
Mivel érdekli az asztrológia, rögtön az elején szögezzük le, hogy a Halak jegyében született, Bika aszcendenssel, s ez azt jelenti - saját elmondása szerint -, hogy erősen kötődik a dolgokhoz, hosszan viszi a terheket, nem könnyen hagyja abba, amit megszeretett. Lehet a dologban valami, hiszen a Páratlan párosban több mint félezerszer, a Macskákban pedig közel ezerszer játszott, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy hamar ráunt volna. Egy interjúban részletesen is kifejtette asztrológiai tapasztalatait: "A Halakból valamivel erősebb érzékenység van bennem - mondotta -, egyébként rengeteg Vízöntő bolygóm is van, tele vagyok levegővel, ezért nem tudok leülni soha, mindig jövök-megyek. 
A születésnapomon általában megcsináltatom a szoláromat és körül-belül tudom, hogy az elkövetkező évben mire számíthatok."
díszleteket tervez. Ehhez képest tavaly úgy megbántották, hogy több mint négy évtized után visszaadta az összes szerepét a Madách Színházban.
"Kellemetlen és elviselhetetlen vagy, s úgy találom, hogy végtelenül nehéz veled együtt élni, fölényeskedő okosságod megrontja minden jó tulajdonságodat, s hasznavehetetlenné tesz a világ száma pusztán azért, mert nem tudsz erőt venni azon vágyadon, hogy mindent jobban tudj, mint más." Az anyja írta e sorokat Schopenhauernek, s el lehet képzelni: ha édes szüleje így vélekedett róla, mit gondoltak felőle mások.
pipáit is zár alatt tartotta, nehogy megmérgezzék. Anyja szeretetét elvesztette, nem volt felesége, gyereke és nem volt egyetlen barátja sem, teljesen egyedül élt a világban.
Eredetileg hegedült, amikor azonban az utcán meghallotta egy flamengo-gitáros játékát, hangszert váltott. A gitárt minden húros hangszernél többre tartotta, s oly művészi magasságokba emelte a rajta való játékot, hogy Ibéria legjelesebb zeneszerzői - Manuel de Falla, Villa-Lobos vagy Joaquin de Rodrigo - direkt az ő számára kezdtek el gitárműveket komponálni. Az utóbbi például a gyönyörű Aranjuez-concertót, amelyet Segovia a világ egyik legismertebb dallamává tett. (KalPress)
Nem véletlen, hogy Anais néven egy buja illatú francia parfümöt is piacra dobtak, leghíresebb könyvét, a magyarul is megjelent Vénusz deltáját egy hajszál választja el a pornográfiától. Ez a hajszál az amerikai írónő tehetsége, írásának remek nyelvezete nélkül a regény nem lenne több a szokványos pornókönyvnél. Így viszont az irodalomtörténet is számon tartja, olyan hírességek sem átallották dícsérni, mint D.H. Lawrence, Charlie Chaplin, Max Ernst, Lawrence Durrell vagy Henry Miller.
Az erotikus könyvet különben eredetileg - a megrendelés szerint - ez utóbbinak kellett volna megírnia, akinek abban az időben éppen Anais volt az élettársa, s inkább rábízta a feladatot. Anais nem vette félvállról a dolgot, komoly könyvtári kutatásokba fogott, tanulmányozta az erotikus irodalom klasszikus alkotásait és a Kámaszutrát, s bár rendelkezett a témához szükséges alapos gyakorlati tapasztalatokkal, a könyv megírásához igénybe vette barátainak pajzán élményeit is. Amikor aztán ezekből is kifogytak, a népes baráti társaság - amelynek életéről Henry és June címmel, Uma Thurmannal a 
főszerepben híres film is készült - a fantáziáját is szabadjára engedte.
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Már kissrácként is kosaras akart lenni, de a sors nem volt kegyes hozzá, nem nőtt ugyanis a kellő mértékben. Míg iskolai csapattársai egyre nyúltak, ő éppcsak cseperedett. De nem mondott le álmairól, elhatározta, hogy amit a természet centiméterekben elvett tőle, azt technikai tudással kipótolja. Még éjszaka is edzett, kiváló dobójátékos lett belőle, ennek ellenére pályafutása elején többnyire a kispadon ült. S ekkor remek ötlete támadt; ha mindössze 198 centire nőtt - profi kosarasok között szinte törpe -, akkor súlyával fog tekintélyt szerezni, s szisztematikus hízásba fogott, ügyelve persze arra, hogy gyorsaságát is megtartsa. Jól számított, az ellenfelek egyre nehezebben tudták kilökni a palánk alól, miáltal
egyre nélkülözhetetlenebb lett saját csapatában. Amikor elérte a 140 kilót, a csúcsra is felért, az NBA egyik meghatározó játékosa lett, ekkortájt kapta Óriáscsecsemő bece-nevét is - különben Magic Johnsontól. Pályafutása során a Philadelphia 76ers, a Phoenix Suns és a Houston Rockets csapatát erősítette, s beválogatták a Dream Team-be is, kétszeres olimpiai bajnok. 2000-ben vonult vissza, s nagyon hiányzik a profi ligából, a szurkolók főként humorát szerették, emlékezetes beszólása volt, amikor azt fejtegette, hogy szakmailag az NBA valamennyi nagyképű edzőjénél felkészültebb az ő alabamai nagymamája. Szeretett bohóckodni, gyakran kergette székkel a nézőket, s mikor leültették a kispadra, sokszor "sértődötten" lefeküdt a széksor elé. (Kalendárium Press)
Hügel Hajnalka egy nyomdász gyermeke volt, aki azonban korán elhagyta a családját, sejthető, hogy Hajnalkának nehéz gyermekkora volt, a Csikágónak nevezett rosszhírű környéken nőtt fel, nagy szegénységben. Szerencsére azonban hamar kiderült tehetsége, alig múlt tízéves, amikor már statisztált az Operaházban, s még nem volt húsz, amikor szerződést kapott a Népoperába. Ahol Hajnal Hajnalka néven rögtön első fellépése hatalmas bukás lett, ami azonban nem vette el a kedvét, szorgalmasan tanulta a mesterség rejtelmeit, s Pozsonyban aztán - immár Honthy Hannaként - megkapta első pozitív kritikáját. Nemsokára Pestre jött, és csakhamar az operettek ünnepelt csillaga lett belőle.
Hosszú pályafutásának részletes ismertetésétől ezúttal eltekintünk, sikereinek felsorolása pedig szinte lehetetlen. A közönség imádta, a kritika pedig nem győzte dícsérni, az egyik ítész például emígyen összegzett: "Ő a grande dame, Őfelsége, az operettkirálynő". A Csárdáskirálynő előadásait ma is az ő egykori produkciójához mérjük. Minden műfajban otthonosan mozgott, s bár szerette megnevettetni a nagyérdeműt, ha kellett, megríkatta az egész nézőteret. Emlékezetes dala "Az én mamám / Nem hordott bubifrizurát, / Nem hordott párizsi ruhát, / És mégis szép volt."
Ezt úgy tudta előadni, hogy megesett, a színpadon sírva fakadtak a kollégái, a zenekari árokban a karmester, a zenekar tagjai, a függöny mögött a díszletmunkások, az ügyelő, alig lehetett megmenteni az előadást. Nagyon vigyázott magára, művészileg és fizikailag egyaránt, mindennap masszőr, tánc- és énektanár járt hozzá, vigyázott az étkezésére, és pár korty pezsgőnél többet sosem ivott. Nyolcvanévesen még fellépett. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza