2025. március 11-én 70 éve hunyt el ALEXANDER FLEMING Nobel-díjas angol orvos, bakteriológus

A londoni Szent Pál-székesegyházban három nagy harcos holtteste nyugszik egymás mellett: Nelson admirálisé, Wellington hercegé, és Sir Alexander Flemingé. Az előbbi két férfiú ellenfeleit csatákban győzte le, Fleming viszont az emberiség parányi, de annál pusztítóbb ellenségeit, a baktériumokat egy nem kevésbé életveszélyes helyen, a laboratóriumban.

Mint a felfedezések többsége, ez is a véletlennek köszönhető. S főként annak, hogy Fleming meglehetősen rendetlen ember volt. A történet az I. világháború frontjain kezdődött, ahol Fleming észrevette, hogy a sebesültek jó része fertőzés következtében pusztul el. Kézenfekvő tehát a megoldás; találni kell valamilyen anyagot, amely elpusztítja a baktériumokat, de nem ártalmas az emberi sejtekre. Ezért aztán Fleming doktor oxfordi laboratóriumában hosszas kísérletekbe fogott, de bizony kevés eredménnyel. Szobájában egyre csak gyűltek a különféle gombatenyészetek, s hamar óriási rendetlenségben halmozódtak fel a különböző tégelyek és csészécskék. Mivel azonban kísérletei nem hoztak sikert, egy ízben nekilátott rendet rakni. Pakolás során került a kezébe egy üvegcse, amelyben a baktériumtenyészet széleit már teljesen beborította a penész. Beborította, azaz elpusztította - csapott a homlokára Fleming, s mivel a penész neve latinul penicillium notatum volt, új hatóanyagát penicillinnek elnevezve megtörtént az orvoslás történetének egyik legnagyszerűbb felfedezése.

A felfedezés senkit nem érdekelt, csak több mint egy évtized múltán gyógyítottak penicillinnel először. Az első penicillinnel kezelt ember egyébként egy oxfordi rendőr volt, aki már szépen javult, amikor elfogyott a csodaszer, s - fájdalom - a rend őre csakhamar az égi őrszobán jelentkezett szolgálatra. (Kalendárium Press)