2023. április 12-én 90 éve született MONTSERRAT CABALLÉ spanyol operaénekesnő
A világhírű szoprán 1956-ban debütált a bázeli operában, később pedig bejárta az egész világot, énekelt Rómában és Párizsban, New York-ban a Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a milánói Scalában, sőt, még a Buenos Aires-i Teatro Colónban is. Repertoárja félszáz szerepből állt, így aztán nehéz kiválasztani közülük a leghíresebbeket, de feltétlenül közöttük a helye Saloménak és Lucrezia Borgiának. Tekintélyes művész létére igazi sztár volt, örökké emlékezetes marad, amikor Freddie Mercuryval énekelte a Barcelona című dalt. Montserrat Caballé 2018-ban hunyt el. (KalPress)
Az orosz nemzeti színházművészet egyik megteremtőjeként őrzik emlékét hazájában, de a nagyvilág mint a Holló a hollónak, a Vihar, az Erdő, valamint a Farkasok és bárányok című drámák szerzőjét tartja számon. Szinte valamennyi remek- műve olvasható magyarul, és drámáinak többségét is 
bemutatták hazai színpadokon.
Hazájának legtekintélyesebb filmszínésznőjeként tartják számon, munkássága nagyban hozzájárult hazája filmművészetének elismertetéséhez, a Maria Candelaria című filmben nyújtott alakítását pedig a legjobbak között tartják számon világszerte.
Számos filmben szerepeltették, és kirobbanó sikereket aratott. Ezt érzékelteti az a történet is, amelyet King Vidor említ visszaemlékezéseiben. Történt pedig, hogy egy Selznick nevű nagyhatalmú producer azt javasolta King Vidornak, készítsen filmet a Paradicsommadár című darabból. A darab olyan rossz volt, hogy Vidor nem tudta végigolvasni, de utóbb kiderült, hogy maga Selznick sem volt képes átrágni magát rajta. De nem is tartotta fontosnak, s emígyen utasította Vidort: "Azt akarom, hogy Del Rio és McCrea együtt játsszon egy dél-tengeri szerelmi történetben. Nem bánom, akármilyen forgatókönyvet használtok föl, csak az legyen a címe: Paradicsommadár, és a végén Del Rio vesse bele magát egy lángoló vulkánkráterbe".
Hát, valahogy így készültek a szívfacsaró hollywoodi szerelmesfilmek, amelyek legfényesebb csillaga egy időben Dolores Del Rio volt. Ám az egzotikus spanyol szépségek divatjának múltával az ő csillaga is leáldozott. Neve azonban mégis fennmaradt, ő indította el ugyanis világhódító útjára az akkoriban új latin táncot, a kariokát. (Kalendárium Press)
Nem unatkozott hosszú élete során; volt mosogatófiú Chicagóban, nyelvtanár és pincér, a második világháborúban pedig az amerikai hadsereg tisztje. Élete azonban az egyesült Németországban forgott a legnagyobb veszélyben; baloldali meggyőződéséért ugyanis pár éve a nyílt utcán kishíján agyonverték - a demokrácia és az európaiság legnagyobb dicsőségére. Pedig életművéért igazán nem ezt érdemelte volna, hiszen világsikerű könyvek sorát írta, magyarul is sok olvasható közülük, például a Dávid király krónikája 
és a Keresztesvitézek. Legfőbb bűne persze az volt, hogy sokáig az egykori NDK-ban élt és alkotott, pedig a nyugati németek is hálásak lehetnének neki; ő alapította a müncheni Neue Zeitungot. A nagyszerű író 2001-ben hunyt el. (KalPress)
A francia film egyik legnépszerűbb alakja olasz, pontosabban szicíliai származású család sarja volt, apja jónevű festőművész, még az Akadémia tagjai közé is beválasztották. Sokáig úgy tűnt, hogy a kis Jean-Paul nem örökölte a papa művészi hajlamait, szeretett viszont csavarogni és verekedni, s mire végigbukdácsolta iskoláit, már szép laposra verték az orrát. Ezért aztán híres bokszoló szeretett volna lenni, mivel azonban ezt tanácsolta neki a család egyik jeles színészbarátja is, mondván, hogy például a színészethez egyáltalán nincs tehetsége, csakazértis bekéredzkedett a főiskolára vendéghallgatónak.
könnyű, számos világhíres mozi főszerepében csillogott, talán legnépszerűbb filmje a Zsaru vagy csirkefogó, a Borsalino, A profi, a Betörés és az Egy kínai viszontagságai Kínában, s bár megannyi világsztárral játszott, pályafutása elválaszthatatlan volt legnagyobb riválisától, Alain Delontól. Akivel sokat forgatott együtt, s bár a közönség azt hiszi, hogy ki nem állhatták egymást, valójában jó viszonyt ápoltak. Belmondóra - minden francia kedvelt Bébeljére - egyébként sem lehetett haragudni, az életben is kedves, kellemes ember volt. Pedig nem csak öröm és boldogság jutott osztályrészéül, bánat, sőt, tragédia is kijutott neki.
Az első csapás 1993-ban érte, amikor kislánya bennégett egy lakásban, s a tragédia annyira megviselte, hogy nem látta értelmét az életének sem, barátnője, Natty rángatta ki a depressziójából. Nattyval különben a francia teniszbajnokságon ismerkedtek meg, voltaképpen nem is ők, hanem a kutyáik figyeltek fel egymásra, akik úgy összebarátkoztak, hogy a gazdiknak sem volt más választásuk. Kezdetben a harminc év korkülönbség miatt volt egy kis súrlódás közöttük, de idővel összecsiszolódtak. Aztán Bebel 1999-ben a színpadon kapott szívinfarktust, de viszonylag hamar felépült, és humora sem hagyta el: "egy ilyen öreg pasas már néha megfordul a kórházban" - viccelődött. Halála előtt éppen húsz évvel Korzika partjainál hajókázott, amikor agyvérzést kapott. A filmsztárt persze azonnal kórházba vitték, s kezdetben még az életéért is aggódni kellett, s mindenki örült, amikor arról érkeztek hírek, hogy "mindössze" a fél oldala bénult le. 
De ebből a bajból is kilábalt, és általános meglepetésre elvette feleségül a szerelmét.
Stílszerűen szólva a paraszolvenciára apellálva az orvosokat már a XVI. században is igen gyatrán fizették - a világirodalom óriási szerencséjére, hiszen ennek köszönhető a Gargantua és Pantagruel című remekmű megszületése. Egy lyoni kórház orvosát ugyanis kínzó anyagi gondok gyötörték, s hogy egy kis pénzhez jusson, ponyvaregények írásába kezdett. Eljárását persze rettentően szégyellte, nem is merte a nevét adni hozzá, álnéven jelentette meg könyvét, ami szép sikert aratott.
minden tudományban. Természetesen írni is remekül tudott, s mivel készakarva sikerkönyvet akart közreadni, mindent beletett művébe, ami tetszhet a közönségnek; izgalmas történeteket humorral és olyan veretes bölcsességekkel fűszerezve, miszerint "evés közben jön meg az étvágy".
A hatvanas években tűnt fel, kezdetben makaróni westernekben játszott, majd politikai filmjeivel alapozta meg tekintélyét. Világhíres filmje A munkásosztály a paradicsomba megy és a Vizsgálat egy minden gyanú fölött álló polgár ügyében, mely utóbbi mozi 1970-ben kiérdemelte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is. Bár ő maga nem kapott Oscar-díjat, de természetesen nem maradt elismerés nélkül, az 1991-es velencei fesztiválról például Arany Oroszlán díjjal térhetett haza. Halála percéig filmezett; 1994-ben egy görögországi forgatáson végzett vele a szívroham. (KalPress)
Az amerikai spirituálé egyik nagy alakja "mellesleg" operaénekes is volt, s ha más nem, az Otello című opera címszerepe és az Ol' Man River című dal mindenkinek eszébe jut a basszus-hangú fekete énekes nevét hallva. Arról igazán nem tehetett szegény, hogy az ötvenes években - dalaitól függetlenül is - erős politikai reklámot kapott errefelé. Ezt nem utolsósorban annak "köszönhette", hogy Amerikában a koreai háború és a kelet-nyugati feszültség korában bizony szálka volt a hatóságok szemében, miután neve jól csengett a politikai és békemozgalmakban. Mindenesetre sokoldalú ember volt, hiszen a zene mellett érdekelte a prózai és zenés színház és a sport is. Első jelentős 
színpadi elismerését egy O'Neil drámában érte el. Ezt követte 1928-ban a Porgy és Bess sikere, majd csakhamar az Otello. Szerepelt filmekben is, főként a harmincas-negyvenes években kapott jó szerepeket. Csak negyedszázada, születésének centenáriumán bocsátott meg neki hazája, és kapott posztumusz életmű-Grammyt. (Kalendárium Press)
A XX. század egyik legnagyobb festőjének életművét a művészettörténészek korszakokra osztják, pályája kezdetét "kék korszak"-nak, 1905-től datált képeit pedig "rózsaszín korszak"-nak nevezik, de volt "néger periódus"-a is. Ez utóbbi dolognál érdemes megállni, mert némely rosszmájú, bár hozzáértő megjegyzés szerint "néger korszaka" egy barcelonai nyilvánosházban tett látogatás messzeható élményeiből táplálkozott, így az analítikus kubizmus voltaképpen egy közelebbről nem ismert könnyűvérű leányzó karjaiban született. Ez annál is inkább hihető, mert Picasso meglehetős érdeklődést mutatott a női nem iránt, s idős korában is szívesen hódolt a szerelmi művészeteknek.
Mindenesetre a néger korszak inspirációi izgalmasabbak és kellemesebbek voltak a korábbiaknál, "kék korszakát" például jórészt szegénysége motiválta, egy beszámoló szerint: képeit "a feje fölött himbálózó kis petróleumlámpa fényénél készítette, míg ő maga, vásznára hajolva, a padlón dolgozott. Első párizsi éveiben előfordult, hogy még petróleumra sem volt pénze, s ilyenkor bal kezében gyertyát tartott, 
míg a jobbal festett."
A képen látható könyv 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
levelében: "tíz nap alatt csapja össze egy-egy operáját, de akár kifütyülik, akár nem, megkapja a pénzét, és nyugodtan sétálgat". Őt azonban ez a legkevésbé sem zavarta, művei ugyanis bár nem túl értékállóak, akkoriban szép sikert arattak, bár az igazsághoz tartozik, hogy például a Szerelmi bájital Una furtiva lagrima-románca a bel canto gyöngyszeme, a Lammermmori Lucia őrülési jelenete pedig a koloratúrszoprán énekesnők legparádésabb 
feladata.
1910-ben a híres Futurista Kiáltvány aláíróinak egyike volt, ez időből származó képei a mozgalom legkiválóbb alkotásai közé tartoznak. Később a neoklasszicizmus irányzatához csatlakozott, kompozícióit a formák arányainak egyensúlyára alapozta, végül pedig a monumentális falfestészet és a mozaik izgatta.
Ő volt "a nagybőgő Paganinije", s zeneszerzőként is főleg nagybőgő-darabokat komponált, s kedvenc hangszerére írta át Bach orgonaműveit.
Romantikus regényekkel kezdte, krimikkel folytatta, nem is akárhogyan, könyveit már közel tízmillió példányban adták ki világszerte. Számos irodalmi elismerést és díjat kapott. Az Atlantában élő írónő nagy sikerű regényei közül sok olvasható magyarul is.
A német festészet egyik legnagyobb mestere volt, de a mi szívünknek is különösen kedves, hiszen szegről-végről magyar. Ő maga is elismerte ezt naplójában, amelyben így írt: "Idősebb Albrecht Dürer a magyar királyságban született egy Ajtós nevű kis faluban, Gyula városka közelében, nyolc mérföldnyire Várad alatt... Első fia, Albrecht volt az édesapám... Második fiát Lászlónak nevezte, ő nyergesmester volt. Az ő fia, Niclas Dürer, az én unokafivérem Kölnben telepedett le, s ott Niclas Ungernek ismerik."
tulajdonságai között azonban némi fantáziával találhatunk ismerős elemeket. Nagyon szeretett például utazni, s rendkívül fontos szerepet játszott életében a pénz. Németalföldi útinaplójában is a pénz a legfontosabb. Ilyeneket írt például: "Az urbinoi Raffaello holmijai teljesen szétszóródtak halála után. Egyik tanítványa, a bolognai Tomas, egy jó festő, látni kívánt engem. Így azután eljött hozzám, és egy aranygyűrűt hozott ajándékba, antik munka, szépen metszett kővel, 5 forintot ér, de a kétszeresét is kínálták már érte". (Kalendárium Press)
A reneszánsz művészet kiemelkedő alkotója már gyermekkorában nagy tehetséget árult el a művészetek terén, amelyet később azzal is magyaráztak, hogy apja - a kor szokásaitól eltérően - ragaszkodott hozzá, hogy csecsemőként ne a dajkák, hanem az édesanyja szoptassa.
Sikerült is neki, főként Madonna-képeinek jártak csodájára - leghíresebb közülük a Sixtusi Madonna, nekünk pedig a Szépművészeti Múzeumban őrzött Esterházy Madonna a legkedvesebb. II. Gyula és X. Leó pápa is nagyra becsülte művészetét, és több megbízáshoz juttatta.
nem akadályozták kalandozásait, dúsgazdag ember volt, valóságos vagyon maradt utána. Féktelen természete korán felőrölte egészségét, s a quattrocento egyik legnagyobb művészi lángelméje végül pontosan a 37. születésnapján adta vissza lelkét a Teremtőjének. (Kalendárium Press)
Septimius Severus császár fia volt, s annak halála után, 211-ben testvérével, Getával egyetemben kiáltották ki császárra. A két fiú azonban nemigen szívelte egymást, így először azt fundálták ki, hogy szétosztják a birodalmat egymás között, de a hadsereg ebbe nem ment bele. Ekkor Caracalla egyszerűbb megoldást választott; édesanyjuk lakására csalta testvérét, s legyilkolta. Szegény Geta hiába menekült anyja kebelére, testvére végzett vele. A hadsereg a gaztettről értesülvén lázadozni kezdett, de Caracalla igen hathatós érvet talált meggyőzésükre; megduplázta a zsoldjukat.
Miután így megszilárdította trónját, véghezvitte egyetlen üdvös cselekedetét, kiadta a Constitutio Antonianát, amellyel a birodalom minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot. Igaz, ebben sem a bölcs előrelátás vezette, hanem a pénz, a római polgárok ugyanis adózni tartoztak, híres rendelete nyomán pedig jelentősen nőtt az adófizető polgárok száma.
Végtelenül hiú ember volt, a legendás hadvezér, Nagy Sándor nyomába kívánván lépni harci babérokra áhítozott, s több győztes hadjáratot vezetett. Éppen egy hódító háborút vívott, amikor őt is elérte végzete; egy sértett testőrparancsnok megölte. Vágya ellenére nevét mégsem háborús hőstettei őrizték meg az utókornak, 
hanem a Rómában épült hatalmas fürdő, amelynek impozáns maradványai napjainkig fennmaradtak. (Kalendárium Press)
Nagyváradon egyik megalapítója és szervezője volt az Ady körül kialakult Holnap Társaságnak, majd Szegeden bekapcsolódott a radikális polgári értelmiség politikai mozgalmaiba. Az 1920-as évek elején ő fedezte fel József Attila kivételes tehetségét. Versei általában rövidek, zárt kompozíciójúak, alkotásainak negyedrésze szonett; Anna-versei a magyar szerelmi líra legszebb gyöngyszemei közé tartoznak. Múzsája, Sárvári Anna, a könnyűvérű nagyváradi színésznőcske volt, róla szól a "Milyen volt szőkesége..." kezdetű Juhász Gyula-vers is, amely a legismertebb magyar szerelmes-versek egyike.
A költemények alapján úgy gondolhatnánk, hogy Anna a női tisztaság megtestesülése volt, de valóság ebben az esetben is sokkal prózaibb. Sárvári Anna, - finoman fogalmazva - közel sem volt megközelíthetetlen, szűzi teremtés, a költőnek Annát is ismerő kortársai olyan egyértelműen jellemezték erkölcseit, hogy az nemigen tűri a nyilvános közzétételt. Szegény Juhász Gyulát azonban szó szerint elemésztette a szerelem, többször kísérelt meg öngyilkosságot, s végül sikerült is neki meghalnia.
Halála után az irodalmárok szinte lerohanták Sárvári Annát, hogy minél többet megtudjanak a nagy költő titkairól, de az "örök Anna" szinte azt sem tudta, ki az a Juhász Gyula. (Kalendárium Press)
Nem volt különösebben szép, de az első pillanattól kezdve tipikus filmcsillagként viselkedett, így aztán azzá is vált. Az első filmszerződésének aláírásáról például órákat késett, amin a nagyhatalmú filmcézár úgy meglepődött, hogy kirúgni is elfelejtette. Egyébként azért késett, mert hirtelenjében férjhez ment egy kollégájához, akit az előző este ismert meg.
A korabeli bulvársajtó persze imádta az ehhez hasonló húzásokat, s Gloria mindent meg is tett, hogy kielégítse a nagyközönség szenzációvágyát. Magánéleti botrányai okán többet szerepelt a lapok címoldalain, mint filmszerepei révén, oldalakat írtak akkoriban arany fürdőkádjáról és csodálatos ruhakölteményeiről. Népszerűségét, a körülötte csapott hűhó nagyságát ma már nehéz elképzelni. Amikor egyszer hosszabb külföldi útjáról hazatért, Hollywoodban megállt az élet. Lezárták a Sunset Boulevard-t, s ő az örjöngő közönség sorfala között virágesőben vonult végig kocsijában éppen soros férje oldalán, a környék iskoláiban még tanítási szünetet is elrendeltek. Sztárolása során minden mértéket túlléptek, a színházi előadásokat például - amelyekre persze mindig félórás késéssel érkezett - megjelenésekor félbeszakították, leengedték a függönyt, s csak akkor folytatták, ha már kellőképpen megünnepeltette magát.
Az idő múltával persze az ő csillaga is leáldozott, de jól viselte a változásokat, derűsen élte meg az öregedést, nem rendeztek társasági eseményt az ő részvétele nélkül. Mivel pedig filmjeivel már nem nagyon aratott sikereket, divattervező lett, amint kortársai némi malíciával jellemezték: "ruhákat tervezett éltes, de hozzá hasonlóan agyonverhetetlen hölgyek számára..." (Kalendárium Press)
A modern magyar és európai festészet öntörvényű, konokul következetes alkotója volt, aki egész életében rajzolt, festett, tanított, már-már puritán megszállottsággal.
sajátos módon válaszolt a kihívásra; megrajzolta politikamentes, de korszakos jelentőségű, a világ számos országában megjelent és alapműnek tekintett Művészeti anatómiáját. Egyébként az anatómiát annyira jól ismerte, hogy tanította is a Képzőművészeti Főiskolán, s a Kossuth-díjat is ezért az albumáért kapta 1954-ben.
Azon kevés modern művészek egyike volt, akinek alkotásait a műkritikusok is értékelték, s egyben a nagyközönségnek is tetszettek. Sokan keresték sikerének titkát, amelyet végérvényesen megfejteni persze sohasem lehet. Talán Vajda Györgynek van igaza, aki temetésén mondott búcsúbeszédében úgy fogalmazott: "Kevesen ragadták meg a 
természet lényegét, szerkezetét olyan sallangmentesen, mint Barcsay Jenő." (Kalendárium Press)
Az egykorvolt Milli Vanilli duó egyik fele egy frankfurti szállodaszobában végezte: az utolsó éjszakán sokat ivott, majd bevette a kábítószer-elvonó kúrájához szükséges gyógyszereket, de álmában vérzeni kezdett az orra, és megfulladt.
Legendás uralkodónk és egy bécsi polgárlány gyermeke volt, s törvénytelen származása ellenére igen gondos nevelést kapott. Apja ugyanis örököséül szánta, s ezért már egészen fiatalon megismertette vele az államügyeket, gyakran maga mellé ültette a fontos tanácskozásokon, sőt, néha rosszullétet színlelve visszavonult, és Jánosra hagyta a tárgyalások folytatását.
és kecsegtető házasság is várt rá, e tekintetben mit sem számított testi fogyatékossága, vagyis hogy a bal lábára sántított. Mielőtt azonban mindent szépen elrendezett volna, Mátyás meghalt, özvegye, Beatrix pedig halálosan gyűlölte Jánost, hiszen puszta létével is arra emlékeztette, hogy ő az oka annak, hogy az ország törvényes örökös nélkül maradt. A gonosz mostoha mindent meg is tett, hogy megakadályozza János trónra jutását, s mivel törekvései sokak támogatásával találkoztak, a "fattyú"- nak nem volt sok esélye.
Az előző századfordulótól kezdve nagy sikert aratott szuggesztív erejű, drámai fantáziától fűtött pompás zongorajátékával, amely főként a zongoraszínhatások bravúros kiaknázásával emelkedett az átlag fölé. Mint zongoraművész különösen Chopin és Liszt műveinek volt kiváló előadója. Több szimfóniát, szimfonikus költeményt és zongoraversenyt komponált. (KalPress)
Prágában született, s a húszas évek közepén A száguldó riporter című könyvével szerzett nemzetközi hírnevet. Alighanem őt tekinthetjük a mai értelemben vett riporterek ősének, minden újdondász példaképének tarthatja. Pedig nem is szeretett száguldani; "Az újságíró ne száguldjon - vallotta -, szenteljen kellő időt az anyagszerzésre". S ő ekként is cselekedett, a száguldó riporter valójában lassan és megfontoltan dolgozott, s remekműveket adott ki a keze alól. Komoly hírlapíróként csak olyat írt le, amit maga is látott, álruhában járta a prágai éjszakát, együtt aludt a csavargókkal az éjjeli menedékhelyeken.
Fiatalon még csak-csak megengedte magának, hogy kitalált történeteket adjon közre - a híres prágai kocsmában, a Kehelyben négy korsó sörért osztotta meg hallgatóságával fiktiv újsághíreit, miszerint két részeg hullamosó a bonctani intézetből kilopott női holttestekkel keringőzött -, később azonban szigorúan ragaszkodott a tényekhez. Nemcsak szenzációs újságíró, de igen bátor ember is volt. Sajtóvitába keveredett például Hitlerrel, amikor felkutatta, hogy a Führer két helyen két különböző időpontot jelölt meg arra, mikor kapta első világháborús vitézségéért a Vaskeresztet. Nem kis 
bátorság kellett ahhoz sem, amikor szívós munkával leleplezte, hogy az öngyilkosságot elkövetett Redl ezredes nem a katonai szolgálat súlya alatt roppant össze, hanem homoszexualitása miatt zsarolták, s ezért kiadta az oroszoknak a Monarchia katonai titkait.
Amikor David Hasselhoff felfedezettjeként bekerült a Baywatch című filmsorozatba, és lecsapott rá a sajtó, életrajzán sokan csodálkoztak. A dúskeblű szőkeség ugyanis ártatlan szemekkel azt magyarázgatta, hogy félénk lány volt, aki egyházi iskolába járt, apácák tanították, és sosem mulasztotta el a napi misét sem. Mindenesetre Hasselhoff nem a sekrestye előterében figyelt fel rá, hanem a Playboy címoldalán, Donna ugyanis valami rejtélyes oknál fogva mégsem apáca lett, hanem fotómodell.
Egyébként egy női fotós szólította le a szupermarketben, Donna először azt hitte, egy leszbikus akar kikezdeni vele, még jó hogy nem vágta fejbe a fagyasztott csirkével. 1995-ben ő lett az év Playmate-je, vagyis legnépszerűbb címlaplánya, s ekkor került David Hasselhoff látóterébe, aki rögvest elfeledte a kétszáz addig látott lányt, és leszerződtette maga mellé a Baywatchba a szőke cicababát. Akit azért csak nagy jóindulattal lehet színésznőnek nevezni, a Baywatch után nem is nagyon forgatott, viszont annál sűrűbben mutogatja meztelen bájait a lapok hasábjain. Pedig kétgyermekes anya, első gyerekét még felfedezése előtt szülte, a másodikkal pedig férjét lepte meg - már felnőtt ember mindkettő.
Érdekes módon, amiként filmbéli elődje, Pamela Anderson, úgy ő is a Mötley Crüe rockzenekarból választott párt magának, míg Pamela Tommy Lee felesége lett, ő a nem kevésbé gázos Nikki Sixx-szel állt oltár elé. A két kebelcsoda későbbi sorsa is hasonlóképpen alakult, már amennyiben mindkettejüket rendszeres veréssel próbálta az uruk megnevelni. Nem sikerült. Ők is szétköltöztek, s el is váltak. (Kalendárium Press)
Mozgalmas - és roppant érdekes - életet élt, s mivel csodás és viszonylag könnyen emészthető képeket festett, egyike a művészettörténet legnépszerűbb festőinek. Sokat csatangolt szerte Európában, s furcsa dolgaival mindenhol megdöbbentette az istenfélő polgárokat. Hágában például segített egy nincstelen, elhagyott, szerencsétlen sorsú nőn, ami annyira felháborította a derék katolikusokat, hogy a város művészei szóba sem álltak vele.
csavargott a világban, s akkor evett, ha volt mit. Orvosilag is igazolt elmebetegségben szenvedett, egyik rohama során vágta le a bal fülét is. Tette bizonyára a történelem egyik leghíresebb öncsonkítása, amely bár egy zseniális önarcképet eredményezett, viszont elmegyógyintézetbe zárták miatta.
szépen visszament az intézetbe, és egyik pipát szívta a másik után, ám a golyót nem tudták eltávolítani a testéből. Igazi művészhez illő temetést kapott, egy kávéházban, a billiárdasztalon ravatalozták fel. Sírja köré napraforgókat ültettek. (Kalendárium Press)