2023. április 28-án 190 éve született HOPP FERENC optikus és műgyűjtő
Fiatalon látszerésznek tanult, de nem volt egy otthonülő típus, ötször utazta körül a Földet. Útjain főként kelet-ázsiai, kínai és japán műkincseket, ritkaságokat vásárolt, gyűjtőszenvedélye állítólag akkor kezdődött, amikor New York-ban egy japán megajándékozta egy ezüstpénzzel. Gyűjteményét később egyesítették az állam tulajdonában lévő kincsekkel, s ezekből nyílt meg 1923-ban a ma nevét viselő Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum az Andrássy úton.
A megnyitó óriási szenzáció volt, a korabeli sajtó így lelkendezett: "A nyaralóba lépve mindjárt szembetűnik a kert, amelyhez fogható nincsen sem a fővárosban, sem az országban. Mintha csak a mosolygó egű Japánnak egy részét varázsolták volna ide, a főváros közepébe. Buja keleti növények, ritka virágok ragadják meg a figyelmet, s a bokrok közül kandikálnak ki a hindu bálványok, a kínai és japán vázák és szobrok." A múzeum anyaga körülbelül húszezer darabból áll, a Hopp-féle műkincsek 95 százaléka kínai és japán eredetű.
A múzeum - amely egyébként az egyetlen önálló kelet-ázsiai múzeum Kelet-Európában - 14 ezer kötetes könyvtárral is rendelkezik. És mindez a csoda jórészt egy képzetlen, de műértő optikusnak köszönhető. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
Több mint négy és fél évtizede kapta kézhez a diplomáját, igaz, nem filmrendező lett vele, hanem filmvágó. A filmrendezői diplomáját 1982-ben szerezte. Első jelentős filmjét, a Csinszkát 1987-ben készítette, amelyért a főszereplő, Nagy-Kálózy Eszter megkapta a veszprémi televíziós fesztivál fődíját. Színházban is rendez, s bár ez is fontos szerepet játszik az életében, legnagyobb sikereit mégis filmesként aratta. Eszterkönyv című filmje díjat kapott az 1990-es Filmszemlén, a Köd című filmje pedig rendezői díjat ért a Salernói Filmfesztiválon. Leghíresebb mozija azonban a Jadviga párnája, amely nagy hazai és nemzetközi siker 
lett, salernói és monte carló-i díjakkal. Utolsó filmjei a 2004-ben készült A miskolci boniésklájd és a 2012-es Aglaja, illetve ez csak félig igaz, mert újabban operatőrként is dolgozik, ő volt például a Krisztinaváros című film fényképésze. Több filmjében, például a Vonzások és választásokban, valamint az Eszterkönyvben vállalt szerepet a tegnap 80. születésnapját ünnepelt Bálint András, ami nem teljesen véletlen, lévén a férje. (Kalendárium Press)
Pécsett született, de már a budapesti József Attila Gimnáziumba járt, abba a középiskolába, amelyben nagy művészeti élet folyt akkoriban. S őt érdekelte is a téma, Jordán Tamással felváltva nyerték a szavalóversenyeket, s nem volt kétséges, hogy érettségi után a színművészetit veszi célba. Be is került, 1965-ben kapta kézhez a diplomáját, amellyel szülővárosába, Pécsre ment, de négy év után már ismét Pesten volt és a Madách Színházba szerződött. Ám akkor már országosan ismert színésznek számított, hiszen olyan filmek voltak mögötte, mint az Álmodozások kora, az Apa és a Fényes szelek. 1970-ben aztán elkészült talán leghíresebb mozija, 
a Szerelmesfilm, amely még a Velencei Filmfesztiválon is nagy sikert aratott, s manapság is látni néha valamelyik tévécsatornán. Akkoriban főszerepet alakított egy német filmben is, így felcsillant előtte a nemzetközi karrier lehetősége, de - amint később bevallotta - gyáva volt itt hagyni az országot, a családját. Aminek persze a magyar nézők csak örültek, hiszen sok nagyszerű színpadi alakítással és filmszereppel kedveskedett később is közönségének. Tanított az egykori Főiskolán, és több mint három évtizedig volt a Radnóti Színház igazgatója - ami országos csúcsnak számít. (Kalendárium Press)
A kecskemétiek voltak oly szerencsések, hogy személyesen is tapsolhattak neki, hiszen halála előtt nem sokkal az ottani Katona József Színházban színre vitt A nagymama című Csiky Gergely-vígjáték címszerepében játszott, annak előtte ugyanis több mint fél évszázadon át külföldön élt.
Tehetségét jól mutatja, hogy tizennégy évesen vették fel a főiskolára, a versébe ugyan belesült, de olyan szívszaggató zokogásban tört ki, hogy Góth Sándort teljesen lenyűgözte vele, és felvette. Kivételes képességeit nemcsak itthon fedezték fel, felfigyelt rá Sacha Guitry, a francia színpad akkortájt legfélelmetesebb tekintélye is, aki személyesen kérte fel egy előadássorozatra, sőt, a 21 éves lányt meghívta ebédre is.
Aki pedig szeretett enni, különösen káposztás cvekedlit, mint ahogy kedvelt mindent, ami kellemes, de árt. Tán soha életében nem futott húsz métert, s élete utolsó percéig mezitlábas Symphoniát szívott. 78 évet élt. (Kalendárium Press)
A Nyugat ún. harmadik nemzedékének tagja volt, remek verseskötetei mellett több regényt írt, melyek közül a Kincskereső és a Zugliget érdemel külön figyelmet. Igen jelentős műfordítói tevékenységet végzett; maradandó értéket képviselnek Dante, Racine, Shakespeare fordításai, és sokat fordított román költőktől is.
Általános vélemény szerint ő volt a filmtörténet leghíresebb gyereksztárja, már négyévesen keresett "színésznő" volt, tízéves korára pedig több pénzt keresett, mint Greta Garbo és Clark Gable együtt, pedig ők sem voltak akárkik. Tízévesen évi háromszázezer dollárt vitt haza - ez akkoriban rekordösszegnek számított -, amit aztán az apukája ügyesen befektetett, így még fialt is.
kimondott kasszasiker lett, de szinte egyik mozija sem bukott meg, s mivel pár év alatt több mint félszáz filmet forgatott, szépen keresett rajta mindenki. Ő maga kisgyerekként természetesen nem rendelkezhetett keresménye felett, jobb híján évek alatt negyvenezer dollárt érő babagyűjteményt halmozott fel, amit később egy kaliforniai múzeumnak ajándékozott. Ahogy azonban kezdett serdülni, úgy csökkent a népszerűsége, s húszévesen voltaképpen be is fejezte karrierjét, később már csak néhány tévéfilmben 
vállalt kisebb feladatokat.
Negyedszázadon át szerkesztette a Nők Lapja irodalmi rovatát, de kritikái több más lapban is megjelentek, például az Élet és Irodalomban. Főként szatirikus írásai, karcolatai révén lett népszerű szerző, híres önéletrajzi regénye az Egy hipochonder emlékiratai, és remekül sikerült tárcakötete a Csúnya nők 
dícsérete.
A hagyomány szerint ma, április 21-én van Róma születésnapja, I.e. 753. április 21-én alapította ugyanis a legendás Romulus. Tehát az idén, 2023-ban éppen 2775 éves a város.
fogott egy botot, és megrajzolta vele a város határait, s ezzel megalapította Róma városát.
Szülei elváltak, anyja alkoholista lett, ő pedig már tinédzserként rákapott a drogokra. A szerektől aztán felszabadult lett, nagy bátran bekopogott egy világhírű modellügynökséghez, amely azonnal le is szerződtette. A drogok azonban egyre inkább hátráltatták karrierjét, ezért nagy lelkierőről tanúságot téve bevonult egy elvonókúrára, és sikerült is megszabadulnia szenvedélyétől. Huszonöt éves korára azonban kiöregedett a modellszakmából, ezért jelentkezett Hollywoodban, és ismét csak siker koronázta bátorságát, rögvest szerződést kapott. Bár első filmje után majdnem otthagyta az egészet, amikor beült a moziba megnézni a Greystoke: Tarzan, a majmok ura című filmet, meglepődve tapasztalta, hogy a rendező minden értesítés nélkül "szinkronizálta", vagyis Glenn Close szólalt meg az ő hangján. Úgy megsértődött, hogy évekig a filmesek közelébe 
se ment, ám a nézők szerencséjére később meggondolta magát, így olyan filmekben láthattuk, mint a Szex, videó, hazugság - első világsikerű mozija -, a Zöld kártya, a Ruby Cairo, a Rövidre vágva, A múzsa csókja és a Borotvaélen. A szépséges vadmacska miután kigyógyult szenvedélyéből mintafeleség és gondos édesanya lett, békében éldegélt vidéki farmján, ahol jószágokat nevelt. És tizenhárom évig tűrte szintén volt modell férje féltékenykedését, eredetileg neki szánták a 9 és fél hét című film főszerepét, de férje megtiltotta neki a vetkőzést, így Kim Basinger aratott vele sikert. Végül válás lett a dolog vége. Csendben szakítottak, és barátok maradtak. (Kalendárium Press)
Az 1848-as szabadságharcban a dunántúli honvédcsapatok főorvosa volt, ezért Világos után eltávolították egyetemi állásából. Más baja szerencsére nem esett, így azután 1857-ben lehetősége nyílt arra, hogy megalapítsa az Orvosi Hetilapot, amely a legjelentősebb hazai orvosi szakfolyóirat lett. De sok más jeles tette miatt is tiszteli emlékét az orvostársadalom; ő alapította például az Országos Közegészségügyi Egyesületet, az Orvosi Könyvkiadó Társulatot, ő indította meg a magyarországi orvostovábbképzést, s az ő kezdeményezésére jött létre a világ első közegészségügyi intézete. Nem érdemtelenül viseli tehát az ő nevét a szombathelyi kórház és a róla elnevezett Markusovszky-díj. Tevékenységét már kortársai is sokra becsülték, Korányi Frigyes például így emlékezett meg róla: "Világnézete oda sarkallta, hogy a maga körében, a maga hazájában mozdítsa elő mindazon tulajdonságok fejlődését, amelyek az embert nemessé, a nemzetet naggyá tehetik". (Kalendárium Press)
"Nagy kezű, vastag lábú, alföldi lány voltam, és hiúságból indultam a pályára" - vallotta be nem sokkal halála előtt, amit elég nehéz elhinnünk, hiszen mi a hódító dámára, a "végzet asszonyára" emlékszünk. Valamint a kiváló versmondóra és sanzonénekesnőre, tragédiák szomorú sorsú hősnőjére és vígjátékok franciásan pikáns társasági asszonyára, szóval őrá, a felejthetetlen művészre, a magyar színpad talán utolsó nagyasszonyára.
Ő maga egyébként eredetileg lanovka-kalauz szeretett volna lenni, aki a fordulók szünetében bedob egy-egy kupica slivovicát, útközben pedig nagyokat szippant a fenyőillatú levegőből. Amiből élete végén alig jutott neki néhány lélegzet, súlyos betegsége miatt egyre fogyott a tüdeje, a végén már oxigénpalackból lélegzett.
De halálos betegen is kiment a színpadra elbúcsúzni a közönségtől, sőt, a megrázó tévéközvetítés jóvoltából az egész országtól, igazi színművész volt - szó szerint utolsó leheletéig. (Kalendárium Press)
Nehezen indult a pályafutása, sokáig alkalmi munkákból élt, majd a tekintélyes Hal Roach adott neki kisebb szerepeket rövidfilmjeiben. Lassan ismertséget szerzett, ő azonban többre vágyott, és a siker reményében elkezdte Chaplint utánozni, de próbálkozása megbukott.
A hangosfilm megjelenésekor pedig számot vetett azzal, hogy az ő ideje lejárt, nem erőltette dolgot, inkább felcsapott producernek, bebizonyítva, hogy az életben egyáltalán nem olyan ügyefogyott, mint burleszkjeiben. (Kalendárium Press)
Rengeteget barangolt a világban, és hihetetlen kalandokat élt át, gyengébb idegzetűek ne is legyenek kíváncsiak a részletekre. Elrabolták például a kalózok, eladták rabszolgának, majd a pápuák fogságába esett, akik a társait rögvest megették, őt azonban soványkának találták, ezért hízlalni kezdték, a későbbi zsíros lakoma ígéretében. Miközben azonban Jelky szépen gömbölyödött, szemet vetett a törzsfőnök leányára, akit haláltmegvető bátorsággal el is csábított, mire a lány hálából kiszabadította fogságából, és egy lakatlan szigetre szökött vele, ahol aztán békében éldegéltek, amíg a lány meg nem halt. A kalandor magyar már-már lemondott a menekülésről, amikor egy kóbor hajó arra tévedt, és felvette.
Mint neve is mutatja, Verona szülötte volt, de Velencében bontakozott ki művészete, ott festette fő műveit, a többi között a Szent Márk-székesegyház és a Doge-palota számára. De szüksége is volt az erkölcsök szabadabb velencei megítélésére, szerette ugyanis az élet hívságait, szívesen adózott a test örömeinek, igazi bohém művészember volt. Festményeit is ezen szabados szellemben alkotta, például egész sorozat ún. "lakoma-képe" van, amelyeken jókedvű férfiak esznek-isznak teltidomú hölgyek társaságában.
orrú szolgáló még hagyján, de amikor a szent inkvízió derék tagjai megpillantották a festményen, hogy az egyik apostol az utolsó vacsorát befejezve villájával a fogát piszkálja, bizony rögvest magas színük elé idézték a szentségtörő festőt. Veronese bátran védelmezte művészi szabadságát, ami - mint mondotta - "minket ugyanúgy megillet, mint a bolondokat". Az inkvizítorok szíve is meglágyult az ilyen érvelés hallatán, a képet Utolsó vacsoráról átkeresztelték "Lakoma Lévi vámszedő házában"-ra, és a dolog ezzel el is lett intézve. (Kalendárium Press)
Giovanni Antonio Canal volt a becsületes neve, és a velencei városképfestészet, az ún. veduta-festés legnagyobb képviselői között tartják számon, műveinek többsége mégis angol gyűjteményekben van. Ennek az a magyarázata, hogy akkoriban minden valamirevaló angol polgárcsalád - nem beszélve az arisztokratákról - elküldte gyermekét iskolái végeztével egy olasz körutazásra, amelyből persze nem maradhatott ki a lagúnák városa sem. A derék ifjú persze nem feledkezett meg illő ajándékkal kedveskedni szüleinek, s általában egy szép velencei látképet vásárolt. Nos, Canaletto felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, s szinte kizárólag velencei látképeket készített. És csakis szépet festett, ha a megörökítendő városrészletben volt valami csúnya is, inkább ravaszul lehagyta a képről, amiért aztán később sokan bírálták. Az ifjú angol gentlemaneket ez persze nem érdekelte, vették a képeit mint a cukrot. (Kalendárium Press)
Apja hírneves rézmetsző volt, háza a korabeli művészeti élet egyik központja, megfordult benne Vörösmarty, Kölcsey, Kazinczy és Déryné is, úgyhogy a kis Teréz igencsak élménygazdag környezetben nevelkedett. Anyja is művelt asszony volt, aki lányait nemcsak a háztartásvezetés mesterfogásaiba avatta be, de gondoskodott taníttatásukról is.
én fáradhatatlanul hinthetném a leányok szívébe azon magot, melyből a család, a nemzet boldogsága virulna fel".
A Vígszínház társulata a Maci becenevet ragasztotta rá, ami két dolgot jelzett, az egyik, hogy alkata nem igazán determinálta volna kecses balett-táncosnak, a másik, hogy kedves, szerethető ember volt.
S volt mire büszkének lennie, jelentős Shakespeare-szerepeket játszott, volt Othello, Macduff és Petrucchio, és a film is felfedezte, szerepelt a Magyar vándor című moziban, és a Nyócker című filmben róla rajzolták Lakatos Lóri figuráját, leghíresebb filmje pedig a Csak szex és más semmi, az Üvegtigris 2. része, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, a Kútfejek, a Megy a gőzös és az Egy bolond százat csinál.
Kedves, szerethető ember volt, milliók kedvelték, ismerni pedig ismerte mindenki. Nem csak alakját, hanem jellegzetes hangját is, mely utóbbinak köszönhetően nagyon sokat szinkronizált, ő volt például Shrek magyar hangja. Tragikus halálakor gyászolta az egész ország. 2020-ban vezetés közben szívinfarktus kapott, és a helyszínen meghalt szegény. (Kalendárium Press)
Legendákkal átszőtt életet élt, állítólag egy szerzetes fedezte fel tehetségét, amint a szegény családba született kis Francisco malacokat karcolt a disznóól falába. Így került Zaragozába, ahol azonban korán kitört belőle féktelen természete, sokkal szívesebben látogatta a kocsmákat és a könnyűvérű lányokat, mint az iskolát, s még nem volt húszéves, amikor már menekülnie kellett az inkvizíció elől.
Festeni azonban nagyon tudott, így azután rossz híre ellenére évekig IV. Károly és VII. Ferdinánd király udvari festője lehetett. Két leghíresebb képe, a Meztelen és a Felöltözött Maya szintén mesébe illő körülmények között készült. Történt pedig, hogy egy tekintélyes arisztokrata megrendelte tőle felesége portréját, a nagytermészetű Goyának azonban igen megtetszett a szemrevaló asszony, így rávette, hogy meztelenül feküdjön neki modellt. A férj azonban megsejthetett valamit, mert elhatározta; megnézi már mi történik a műterem mélyén. Az asszony egy nappal a látogatás előtt értesítette Goyát: baj van, holnap megy az ura. A látogatáskor azonban Goya haláli nyugalommal vezette a házaspárt a letakart 
vászon elé, miközben az asszony kishíján elájult. Lekerült a lepel, és a vásznon a Felöltözött Maya volt látható, amelyet a meztelen változat után Goya egyetlen éjszaka festett meg. Férj és feleség pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak... (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza Lion Feuchtwanger és Stephen Marlowe életrajzi könyvét kínálja,mindkettőt antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
A fűszerillatú Tunisz szülötte, és bár - saját bevallása szerint - a lelke olasz, az anyanyelve francia. Mint annyi kolléganője, ő is egy szépségverseny megnyerésekor került a figyelem középpontjába, Tunisz szépét persze hamar megkörnyékezték a filmesek, első moziját éppen húszévesen forgatta. Szinte berobbant a filmvilágba, a hatvanas években már igazi világsztár volt, egymás után forgatta nagysikerű filmjeit, szinte versengtek érte a 
legtekintélyesebb rendezők, például Federico Fellini és Luchino Visconti. De ő egyikőjüket sem utasította vissza, így olyan nagyszerű filmekben játszott, mint a Nyolc és fél, a Rocco és fivérei vagy A Párduc. Európa után meghódította Hollywoodot is, nagy része volt például a ma már legendás Volt egyszer egy Vadnyugat című film sikerében. Kivételes tehetségét mutatja az is, hogy úgy lett szex-szimbólum, hogy soha nem vetkőzött le a filmvásznon. Egyébként sem élte a filmcsillagok szokásos könnyed életét, talán mert tinédzserként súlyos trauma érte; megerőszakolták, s a tragikus eset következtében szülte meg fiát, akivel éppen ezért sokáig nem is tudott bensőséges kapcsolatot kialakítani, jószerint az öccseként nevelte fel. (Kalendárium Press)
A puszták népének fia volt, ha az arrafelé valósiak meg nem sértődnek, tényleg a világ végén született, és már elmúlt tíz éves, amikor először látta meg a várost. Azért érdemes ezt hangsúlyozni, mert a tanyasi kisfiúból igazi európai szellem lett, amikor egy nemzetközi tanácskozáson az első pár mondatot elmondta franciául, a hallgatóság francia tagjai tapsviharban törtek ki, hisz olyan tökéletes franciasággal talán ők maguk sem tudtak.
Végül ez utóbbit választotta, bár hazatérése után kissé félve fogott a húrok pengetésihez, két évtizedig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, s már elmúlt ötvenéves, amikor egyedüli hivatásul az irodalmat választotta.
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
A Sztrugackij testvérek (oroszul: Аркадий и Борис Стругацкие): Arkagyij Natanovics Sztrugackij (Batumi, 1925. augusztus 28. – Moszkva, 1991. október 12.) és Borisz Natanovics Sztrugackij (Leningrád, 1933. április 15. – Szentpétervár, 
2012. november 19.) szovjet (orosz) tudományos-fantasztikus írók. 
Természetesen ő is magyar származású, édesanyja, Sylvia Plachy 1956-ban tizenévesen menekült családjával Amerikába, ahol aztán világhírű fotóművész lett belőle. Nem nagyon volt ideje a fiával foglalkoznia, művészi ambícióit viszont támogatta, a kis Adrien már a gimnáziumot is speciális művészeti iskolában végezte, s már akkor színpadon játszott. Onnan persze drámaakadémiára ment, s húszévesen már féltucat tévéprodukciót forgatott. Hollywoodba is könnyen bekerült, kisebb filmek apróbb feladataival kezdte, majd nagyobb szabású produkciókban kapott epizódszerepeket, aztán Roman Polanski rábízta az abszolút főszerepet A zongorista című filmjében, és pazar alakítását egy sor kitüntetéssel ismerték el, megkapta érte az Oscar-díjat is.
mire elkezdődött a forgatás, olyan lelkiállapotba került, hogy már az egészségéért aggódtak. Ráadásul a filmet a lengyel származású rendező Lengyelországban lengyelekkel forgatta, szegény Brody Polanskin kívül nem tudott beszélni senkivel, alakítása tényleg megrázóra sikeredett. Amikor a filmet bemutatták a cannes-i filmfesztiválon, a vetítés végén sírt az egész mozi. Köztük az édesanyja és az édesapja. Még ő maga is. (Kalendárium Press)
Diákszínjátszóként indulva lett - két Oscar-díjával - a külföldi gyökerű amerikai filmrendezők egyik vezéregyénisége. Amíg azonban odáig ért, sok kalandon és megpróbáltatáson kellett átmennie, de alapvetően derűs természet lévén, minden nehézséget legyőzött. Ifjúkorát súlyos tragédia árnyékolta be, szülei a náci népírtás áldozata lettek az auschwitzi haláltáborban, ő pedig rokonoknál nevelkedett fel. A hatvanas években a cseh új hullámot meglovagolva lett ismert rendező, s már első játékfilmjeiben, az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! című máig népszerű műveiben megadta művészetének alaphangját, sajátos humorát.
Csehszlovákia 1968-as lerohanása aztán egy időre letörölte arcáról a derűs mosolyt, összepakolt, és meg sem állt Amerikáig. A nagy víz túlpartján is hamar feltalálta magát, 1971-ben már filmet forgatott, 1975-ben pedig az ő nevétől volt hangos a világ; Száll a kakukk fészkére című filmje óriási sikert aratott, a kritikusok öt Oscarral jutalmazták, s akkoriban még nem volt szokásban, hogy egyetlen filmre dobálják az összes díjat. Rendezői Oscar-ból különben kettőt őriz - a másikat az Amadeusért kapta -, bár többek szerint kiérdemelte volna a Hair-ért és a Ragtime-ért is. A mi szívünknek azonban kedvesebbek korai filmjei, hiszen Andula, a szerelmes szöszi nekünk is jó 
ismerősünk, csak nálunk Piroskának hívták.
Hatévesen ült először sakktábla mellé, s pályafutása töretlennek mondható. Minden korosztályban a legjobbak egyike lett; nyert ifjúsági világbajnokságot, s még nem volt nagykorú, amikor nemzetközi nagymesteri címet szerzett, és megnyerte első olimpiai aranyát, amelyből összesen hetet őriz. 1985-ben ért fel a sakkozás csúcsára, amikor elhódította a világbajnoki trófeát, és 1993-ig őrizte trónját, amikor a FIDE megfosztotta világelsőségétől, mert nem volt hajlandó a sakkszövetség feltételei szerint megőrizni azt. Erre mérgében alapított egy saját nemzetközi sakkszövetséget, amelynek természetesen ő lett az első világbajnoka. Az utóbbi években azonban inkább politikusként hallunk felőle. (KalPress)
A világhírű szoprán 1956-ban debütált a bázeli operában, később pedig bejárta az egész világot, énekelt Rómában és Párizsban, New York-ban a Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a milánói Scalában, sőt, még a Buenos Aires-i Teatro Colónban is. Repertoárja félszáz szerepből állt, így aztán nehéz kiválasztani közülük a leghíresebbeket, de feltétlenül közöttük a helye Saloménak és Lucrezia Borgiának. Tekintélyes művész létére igazi sztár volt, örökké emlékezetes marad, amikor Freddie Mercuryval énekelte a Barcelona című dalt. Montserrat Caballé 2018-ban hunyt el. (KalPress)