2025. március 4-én 140 éve született SALAMON BÉLA színész

Általában úgy szokott lenni, hogy a legkiválóbb komikusok a magánéletben komoly, sokszor kimondottan mogorva, sótlan emberek. Nem úgy Salamon Béla, aki a színpadról lelépve is megmaradt vidámnak, egész lényéből áradt a bölcs, kissé rezignált humor.

Vérbeli kabarészínész volt, s annak ellenére, hogy jórészt állandó figurát, a józan paraszti eszére hallgató, ravasz kisembert formált meg, soha nem volt unalmas. Istenáldotta tehetségnek számított, annak idején mindenféle színészi képzettség nélkül állított be az Apolló Kabaréba, ahol Szőke Szakáll híres Vonósnégyes című jelenetében hívta fel magára a figyelmet. Ezután nagysikerű kabarétréfák és egyfelvonásosok egész sorában játszott, sok színpadi szövege szinte szállóigévé vált, például a "Ha én egyszer kinyitom a számat...", vagy a "Lepsénynél még megvolt".

A magánéletben is kedves, közvetlen ember volt, nem "játszotta el" a megközelíthetetlen művész szerepét. Amint egykoron írták: "Találkozhatunk vele a nap bármely órájában, kávéházban, klubban, futballpályán, azoknak a kisembereknek a szórakozó- és munkahelyein is, akikről mulattató figuráit mintázta, s akiknek nevettetését életcéljának tekinti". Élvezte a sikert, fürdött a népszerűségben, szívesen leállt beszélgetni bárkivel, vonakodás nélkül adott autogramot, fellépett mindenhol, ahová hívták.

Legszívesebben különben a lipótmezei elmegyógyintézetben játszott - rendszeresen rendezett ott jótékonysági előadásokat -, mert a betegek különösen hálás közönsége volt, gyakran emlegette, hogy egy elmebeteg nevetve a térdét csapkodta, s azt hajtogatta; "hát meg kell őrülni". (Kalendárium Press)

A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu