Március 4-én 340 éve született ANTONIO VIVALDI olasz zeneszerző
Velencében nagy földrengés volt születése napján, s mivel a halottak elszállítása, a romok eltakarítása miatt bajos volt az utcára lépni, otthon keresztelték meg. Az aktussal nem lehetett várni, mert a kis Antonio oly csenevész újszülött volt, hogy félni kellett attól, hogy nem éri meg a másnapot. Megérte, így papnak állt, ám hamar félbeszakadt egyházi karrierje, ugyanis "egy napon, misézés közben eszébe ötlött egy fúgatéma. Nyomban elhagyta az oltárt, ahol misézett és a sekrestyébe sietett, hogy leírja a témát, majd visszatért és befejezte a misét." Még szerencse, hogy a korabeli inkvizítorok is inkább bolondos zenésznek tartották, semmint komoly egyházfinak, így megúszta a kirívó fegyelmezetlenséget.
Egyébként is velencei nagyvonalúsággal kezelte minden kötelességét, egy valamiben nem ismert pardont, a pénzügyi fegyelemben. Imádta a pénzt, még egyik barátja is úgy kesergett: "Vivaldi meghitt barátom lett, hogy drágábban adhassa el nekem koncertjeit" - el lehet képzelni, hogyan viselkedett ellenségeivel. Természetesen pénzért komponált, és kapzsiságának köszönhető az is, hogy ő hozta létre a zenetörténet egyik leggazdagabb életművét, amely mintegy 770 szerzeményt tartalmaz, köztük negyvenhat operát, igaz, csak huszonegy maradt fent.
Szédületes tempóban dolgozott, amint egy kortársa beszámolt róla: "Tanúja voltam, amint vállalkozott rá, hogy megír egy koncertet, valamennyi szólamával együtt, gyorsabban, mint a másoló leírhatná". Egész levelezése maradt ránk, amelyben különböző impresszáriókkal vitatkozik pár lírán. Nem túl rokonszenves anyagiassága ellenére népszerű ember volt, leghíresebb művének, a Négy évszak című hegedűversenynek a bemutatása után még XIII. Benedek is meghívta udvarába, pedig a pápa valóságos hajtóvadászatot indított a korabeli divathóbortok ellen, Vivaldit pedig feltűnő parókájáról csak "vörös pap"-nak hívta mindenki.
Pedig őrizkednie kellett volna a világ hívságaitól, hiszen egy paphoz nem illett az ilyesfajta viselkedés, még szerencse, hogy Velencében a papok is szabadabb élethez szoktak, Vivaldi már fiatal tiszteletes korában tanúja volt annak, amint egy templomi zenész "botrányosan szeretkezik, szemben a főoltárral", s ott volt akkor is, amikor az inkvizítoroknak kellett fellépniük "két egyházi személy ellen, akiket fényes nappal kaptak rajta két laikus nővérrel".