2023. január 4-én 65 éve hunyt el KITTENBERGER KÁLMÁN vadász, Afrika-kutató, állattani gyűjtő
Egy szegény lévai iparos nyolcadik gyermeke volt, s így bár állandóan Afrikáról álmodozott, sok reménye nem lehetett álmai válóra váltására. Tanulni is csak nagy nehézségek árán tudott, de nem is nagyon bánta, általában a suli mellé járt, az unalmas matek órák helyett lepkéket hajkurászott a mezőn. Iskolai hiányzásai az igazgatónak is feltűntek, és maga járt utána a dolognak; felmászott a lévai templomtoronyba, és távcsővel figyelte ki, amint a renitens diák a mezőn bogarászik. Ki is csapták az iskolából, ám később nagy nehezen mégis elvégezte a tanítóképzőt.
De nem pedagógusnak, hanem egész életében rettenthetetlen vadásznak készült, ezért megtanulta az állatpreparálást, ám Afrikába sokáig nem jutott el. Erdélyi falusi tanítóként dolgozgatott, s egy szép napon levélben nagy bátran megkérte a
fővárosi illetékeseket, ugyan küldenék már el őt Afrikába, gyerekkora óta arról álmodozik ugyanis. Akkoriban nem úgy mentek a dolgok, mint manapság, kérése meghallgatásra talált. 1902-ben jött meg a válasz, az állt benne, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum állatgyűjtő útra Afrikába küldi. Azonnal csomagolni kezdett, s amint lehetett, elutazott a már annyiszor megálmodott rejtelmes, fűszerillatú fekete kontinensre.
Ahol aztán óriási élvezettel dolgozott, zokszó nélkül viselte a megpróbáltatásokat, melyekről legyen elég annyi, hogy egyszer például puszta kézzel kellett megbirkóznia egy sebesült oroszlánnal. Útjairól több mint 60 ezer példányból álló anyagot hozott haza, a 
gyűjtemény mintegy háromszáz új állatfajt tartalmaz, közel negyvenet róla neveztek el. Élményeiből több irodalmi értékű könyvet írt, s a Kelet-Afrika vadonjaiban vagy A Kilimandzsárótól Nagymarosig című művei máig népszerűek. Róla is több könyvet írtak, például a nagyszerű állattörténetek szerzője, Fekete István. Emlékét azonban nem csak könyvek őrzik, de a róla elnevezett veszprémi állatkert is, amely előtt mellszobra áll. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza Fekete István híres életrajzi könyvét kínálja, antikvár példányban.
A cseh irodalom legnagyobb szatírikusa egyben a prágai bohémek vezéralakjának is számított, kocsmai randalírozásai miatt sokszor volt a rendőr őrszobák vendége, s jellemző rá, hogy az Állatok világa című laphoz úgy szerződött le, hogy havi 180 koronás fizetése mellé kikötött napi két korsó sört is.
azonnal perbe fogták. Vele esett meg az a Svejk szájába adott szöveg is, hogy "főúr, volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy slivovicát, aztán mennem kell, mert le vagyok tartóztatva". Svejkkel mondatta el, de igazából magáról vallotta meg, hogy "egyszer huszonnyolc kocsmát jártam végig egy éjszaka, de azt meg kell adni, sehol sem ittam többet három sörnél".
hez hasonlította. De a legfrappánsabban Hasek értékelte saját magát, igazi svejki humorral, emígyen: "Mint a cseh irodalom, politika és közélet kiválósága, igen röstelleném, ha nemzetemet bizonytalanságban hagynám azzal kapcsolatban, hogy zsenális vagyok-e vagy sem. Ezért egészen egyszerűen kijelentem: az emberiség legtökéletesebb példánya vagyok". (Kalendárium Press)
1945 után előbb a Népjóléti Minisztériumban dolgozott, majd az Ifjúsági, illetve a Móra Könyvkiadó igazgatója volt. Legolvasottabb műve az Öreg néne őzikéje című meséje, amelyet számos idegen nyelvre is lefordítottak.
Öreg néne őzikéje című mesekönyve 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
Adam Bahdaj
A népszerű P. Howard Jókai mellett talán a legolvasottabb magyar író volt, s azon kevés szerzők egyike, aki szinte teljesen úgy is élt, mintha saját regényeinek lapjairól lépett volna le. Állítólag ő maga is megfordult az idegenlégióban - bár erre nincs cáfolhatatlan bizonyíték -, az azonban bizonyos, hogy volt heringhalász Svédországban, s járt Piszkos Fred és Fülig Jimmy kalandjainak színhelyén, Oránban is.
Kiváló író volt, nyelvi leleményei valódi értékei a magyar irodalomnak, ennek ellenére nem becsülte a kritika. Amint Hegedűs Géza szellemesen megjegyezte: "Még arra sem becsülték, hogy legalább lebecsüljék".
Jöttem lefeküdni - válaszolta. Mire a kapus felháborodottan kérdezte: Megőrült maga? - Hát persze, azért lakom itt. (Kalendárium Press)
Ő a magyar líra legnagyobb alakja, így remélhetőleg mindenki tud róla mindent, hiszen mégis csak nemzeti költőnkről van szó, így tehát a halála óta eltelt több mint tizenhét évtized alatt közmegegyezésre kellett jutni még a vitatott kérdésekben is, amelyeket aztán azóta nem nagyon bolygat senki. Pedig lenne min meditálni, itt van például mindjárt születésének pontos időpontja.
gyermekhalandóság miatt akkoriban a gyerekeket már születésük napján megkeresztelték, különösen, ha csenevésznek születtek, nehogy anélkül haljanak meg. És legnagyobb költőnk bizony igencsak pöttöm, vézna csecsemő volt, állítólag spirituszos vízben fürdették, hogy egyáltalán megmaradjon.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
A walesi származású színész apja pék volt, s a kis Anthony fiatalon komoly zenei tehetséget árult el, Cardiffban zeneiskolába is járt. Jobban érdekelte azonban a színjátszás, ezért átiratkozott egy színiiskolába, s Manchesterben lépett először színpadra. Már a híres londoni Nemzeti Színház tagja volt, amikor Az oroszlán télen című filmje révén felfigyelt rá a mozi.
Bár nagy jövőt nem jósoltak neki, hiszen egyetlen olyan tulajdonsággal sem rendelkezett, ami hollywoodi mérce szerint kellhet a sikerhez; nem volt szép, magas, izmos, férfias, szívdöglesztő, ráadásul ugyanabban a városban született, mint Richard Burton. Még szerencse, hogy kivételes tehetséggel viszont megáldotta a természet, bár a nagyhatalmú producerek így is előbb a Broadway színpadjain ismertették meg az amerikai közönséggel. Miután azonban az Equusban nyújtott átütő erejű alakításával meghódította a nézőket, elindulhatott filmes karrierje is.
filmje, mert Oscar-díjat kapott érte.
Pár éve azonban születésnapi meglepetésként a felesége előbányászta egyik zeneművét, titokban felvette a kapcsolatot napjaink egyik legnépszerűbb hegedűművész-karmesterével André Rieu-val, aki betaníttatta a bécsi filharmonikusokkal. Aztán szülinapi ajándékként meghívták a színészt a bécsi koncertre, ahol előadták a korai zsengéjét. Kirobbanó sikerrel. Ez látható alant. (Kalendárium Press)
A dicső Marcus Aurelius dicstelen fia 180-ban került a Római Birodalom élére, és egyike lett Róma leggyűlöltebb császárainak. Legendásan kegyetlen ember volt, például gladiátorként fellépett az arénában, ahol állatok százait gyilkolta le. Az embereket is lelkifurdalás nélkül ölette meg, akár puszta szórakozásból is. Végül merénylet végzett vele 31 évesen. Életéről - bár persze egy hollywoodi film esetében elvárt komoly fenntartásokkal - a Gladiátor című világsikerű filmből is tájékozódhat a nagyérdemű, alakját Joaquin Phoenix formálta meg.
Tulajdonképpen autodidakta művész volt, szabadiskolákban tanult, s ismereteit külföldi tanulmányútjain bővítette. Korai képeit a romantika hatása alatt, de sajátos realista stílusban festette, ezen korszakának fő műve a Pipás férfi. Az 1848-as európai forradalmakat követően művészete lehiggadt, az Ebéd után Ornans-ban című képével aranyérmet nyert, majd megfestette az Ornans-i temetés című híres képét. Ezután ismét kísérletezésbe kezdett, s egy ideig a "plasztikus alak, festői háttér" elvét követve alkotta műveit, köztük a törekvéseinek szintézisét jelentő Műterem címűt. 
Életének utolsó harmadában alkotott művei már a kezdeti impresszionizmus hatása alatt születtek, a Menyasszony öltöztetése című képe a későbbi festőkre is nagy hatással volt, köztük Munkácsyra, aki egyébként is nagy tisztelője volt művészetének. Rajta kívül a magyarok közül főként 
Szinyei Merse Pál került hatása alá. Legismertebb festménye a Fekvő akt. A budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz képei közül. (Kalendárium Press)
"Parancsolj velem tündérkirálynő!" - ez volt az első mondat, amelyet Ruttkai Éva kimondott a világot jelentő deszkákon, s nem is akárhol; a tekintélyes Vígszínházban. Véletlenül került oda, testvére, Iván ugyanis már "befutott" gyerekszínész volt, édesanyja rendszeresen hordta próbákra és előadásokra, a kis Évikét pedig nem volt kire hagyni, így vitte magával. Lakner bácsi aztán egyszer éppen híján volt egy cserfes kislánynak, szólt a sorok között játszadozó Évikének, aki így négyévesen megkapta első mondatát.
Amit bizonyára oly átéléssel mondott el, hogy a filmesek is "felfigyeltek rá", hatévesen forgatta első filmjét Jávor Pál és Fedák Sári partnereként, de "alakítása" végül nem került be az elkészült műbe. Első sikerét a Hattyú főszerepében aratta, s ez esetben is a véletlen segítette. Az eredeti főszereplő, az akkor már sztárnak számító Tolnay Klári ugyanis váratlanul megbetegedett, s 17 évesen neki kellett beugrania a helyébe. Nem vallott szégyent. Húszévesen már Bajor Gizi partnere volt az Ármány és szerelemben, s attól fogva emlékezetes színpadi és filmszerepek egész sorában csillogott. Ő maga is sztár lett, de a legkisebb feladatot is megbecsülte, mert tudta, hogy azok 
megformálásához is tehetség kell, amint egy interjúban mondotta: "Csak egy kalaptűt, egy kis smukkot, egy gesztust kell odarakni az egyéniség mellé, és a figura máris megelevenedik".
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza a 
Kiváló lírikus volt, nagyszerű verseinek megzenésítése terén olyan komponisták jeleskedtek, mint Beethoven és Schubert. Legismertebb műve azonban a Münchhausen csodálatos utazásai című kalandregénye.
A legendás labdazsonglőrnek Edson Arantes do Nascimento volt az eredeti neve, de becenevén ismerte és tisztelte a világ. Volt is miért, hiszen ő minden idők legjobb focistája, az évezredváltás lázában készült valamennyi szavazás őt hozta ki győztesnek.
Egyébként - ha hinni lehet a statisztikusoknak - pontosan 1088 gólt lőtt pályafutása során, főként klubja, az FC Santos színeiben. 1974-es visszavonulása után még elment az Egyesült Államokba játszani, s jórészt neki köszönhető, hogy az amerikaiak úgy-ahogy megszerették a hagyományos focit. Pályája csúcspontján csak Fekete Gyöngyszem-ként emlegette mindenki, és népszerűsége haláláig semmit sem csökkent.
Hazájában nemzeti intézménynek számított, 1994-ben még sportminiszternek is kinevezték. De a világ más részein, az egykori nagy ellenfelek körében is szeretetnek örvendett. Lelkes rajongója volt például a híres Beatles, John Lennon, akivel különben annak idején New Yorkban egy nyelviskolába is járt, Pelé angolul, Lennon pedig felesége, Yoko Ono kedvéért japánul tanult. A most elhunyt csodálatos labdarúgó 82 évet élt. (Kalendárium Press)
Kiváló tehetségű művész volt, képeivel azonban sokáig a legcsekélyebb elismerést sem aratta, ezért elhatározta, megtréfálja a szakértelmükre oly büszke műítészeket. A művészettörténetet áttanulmányozva felfigyelt rá, hogy Vermeernek nagyon kevés képe maradt fenn, ezért aztán elkezdett a világhírű holland festő stílusában festeni.
szakértőket is megtévesztették. Természetesen milliomos lett belőle, egyik Vermeerjét - Krisztus Emmausban című képét azonban Göringnek adta el, s ezért a háború után kollaboránsként bebörtönözték. Ekkor - védekezésként - vallotta be, hogy hamisítványt sózott a náci-vezér nyakába, amit persze nem hittek el neki, mígnem vásznat és festéket kért, és megfestette utolsó Vermeer-képét.
Jellemző különben a "szakértő" kritikusok nagyképűségére, hogy ezek után sem látták be tévedésüket, és még évekig érveltek az ál-Vermeer képek valódisága mellett. Van Meegeren zseniális tehetségét bizonyítja az is, hogy képeit immáron saján jogán, az ő neve alatt is nagy megbecsülés övezi, pár éve például az ő hamisítványait is kiállították Hollandiában a nagyszabású Vermeer-tárlattal egyidőben. (Kalendárium Press)
Jogásznak tanult, de vonzotta a kaland, ezért tanulmányait félbehagyva felkerekedett, s hat évig kalandozott Dél-Amerikában. Hazatérése után előbb lapokban publikált, első regénye, a Bolhacirkusz 1932-ben jelent meg, és nagy botrányt kavart, még vallásgyalázási pert is a nyakába akasztottak. Ismert könyve a Mese habbal, az Északi szél, a Bűntudat, az Élők és holtak, s megírta dél-amerikai úti élményeit is, amely Vándorlások könyve címmel jelent meg. Néha kirándulást tett a színház világába is, s tehetsége révén remek színpadi szerző lehetett volna, jól jelzi ezt Kard és kocka című darabja, amelyből később film is készült. De mégsem szeretett színpadi műveket írni, mert ki nem állhatta az állandó vitatkozást a fafejű rendezőkkel és színházigazgatókkal, így inkább hagyta az egészet. Egyébként is nehéz természetű emberek ismerték, s bár sokan tisztelték, barátai nagyon kevesen voltak. (Kalendárium Press)
Zavaros gyermekkora volt, szülei szegénysége miatt sokáig rokonainál nevelkedett, három különböző helyen, három különböző életnívón. Hol alföldi parasztházban, hol előkelő budai villában, hol pedig egy pesterzsébeti szükséglakásban, amint ő maga fogalmazott: "hol úrifiú, hol parasztgyerek, hol meg prolikölyök voltam". Ráadásul szüleivel évekig éltek Rozsnyón, majd Törökbálinton egy kitelepített sváb család házában, később a délszláv határon katonáskodott, úgyhogy mire felnőtt, saját bőrén tapasztalta meg a közép-európai népek együttélésének drámáit. S egyben megtermékenyítő sokszínűségét, amely később írói munkásságára is nagy hatással volt. Fiatalon sok mindent kipróbált, volt segédmunkás, egy cirkusz titkáraként bejárta az országot, s végül egy művelődési ház igazgatói székét hagyta ott, hogy végleg az írásnak szentelhesse magát.
1969-ben tűnt fel az irodalomban, amikor A vezérkari főnök című drámáját bemutatta a Nemzeti Színház. A dráma később is egyik kedvenc műfaja maradt, leghíresebb műve talán a Császárlátogatás és az Ítéletidő. De ismert A tábornok című, Pálffy Györgyről írt életrajzi könyve is, valamint az Erdély múltjáról, jelenidőben című esszékötete. Rendszeresen publikált is, Naptár címmel olvasott rovata volt az Élet és Irodalomban, s ő vezette a lap hasábjain folyt híres Taní-tani vitát. 1983-tól haláláig a Kortárs című folyóirat főszerkesztője volt. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Istenáldotta tehetség volt, jócskán megérdemelte volna, hogy könnyű pályakezdés után szakadatlan sikerben legyen része. De persze nem így történt; egymás után háromszor pályázta meg például a híres Római-díjat, de mindannyiszor elutasították, pedig olyan műveket adott be, mint a Debussy által is csodált Vonósnégyes. A méltatlan eljárás miatt végül ugyan lemondásra kényszerült a Konzervatórium vezetője, de Ravel egy életre megbántódott, később még a Becsületrendet sem fogadta el.
A tízes évekre ugyan lassanként elismerték művészi nagyságát, ekkor azonban kitört az első világháború, s az igencsak gyenge egészségi állapotban lévő Ravel bekönyörögte magát a hadseregbe. Sok elutasítás után végül gépkocsiszolgálatra osztották be, Ravel nagyon örült: "szívem és tüdőm még rendben van - írta boldogan egy levelében -, reméljük, az előbbi megfelelően rugalmas még ahhoz, hogy a veszély pillanatában lecsússzék a nadrágomba". Hiú remény volt, a szíve majdnem elvitte, így legnagyobb bánatára hamar leszerelték.
Ekkor már sikeres komponistaként tért vissza a zene világába, remekművek sorával rukkolt elő, majd 1926-ban elkészült legismertebb művével, a Boleróval, amelyet óriási sikerrel adtak elő a párizsi Operában. Ez a műve viszont neki nem tetszett igazán; "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót, ám sajna, ebben nincs zene" - panaszkodott Honeggernek.
Élete utolsó éveit általános elismerés közepette élte le, de korábbi mellőzöttségét sosem felejtette el. Egyszer például egyik operájának bemutatóján a mellette lévő páholyban egy úriember éppen kifütyülni készült a művét, de nem sikerült neki. Ravel előzékenyen saját lyukas szárú kapukulcsát nyújtotta át neki, s legendás udvariasságával még biztatta is: "Talán ezzel próbálja meg, uram!" (Kalendárium Press)
Előbb ügyvéd volt, majd 1593-ban pappá szentelték, 1602-ben pedig genfi püspök lett. Sokat tett egyházkerülete újjászervezéséért, s jelentős politikai közvetítő szerepet is játszott. 1610-ben ő alapította az ún. salesita apácarendet. A türelmes keresztény humanista megtestesítője volt, 
segítette a szegényeket, az Isten és az ember közötti kölcsönös bizalmat hirdette. Nagy műveltségű ember volt, könyveit is rendkívüli műgonddal írta. Értékesek levelei. VII. Sándor pápa iktatta a szentek közé, emléknapja január 24-én van. (KalPress)
A csodálatos zongorista alig 36 évet élt, de még ez is csodaszámba ment: egy igen ritka, örökölt génbetegségben, "üvegcsontúságban" szenvedett, emiatt csupán 110 centire nőtt, és igen sokat betegeskedett, halálát is tüdőfertőzés okozta. De zongorázni nagyon tudott, úgy kellett feltenni a zongora elé a székre, de ha már elhelyezkedett, bámulatosan szaladgált ujjaival a billentyűkön. Szerencsére sok koncertfelvétel maradt utána, úgyhogy emléke bizonyosan megmarad. (KalPress)
Az École Normale két szűk kis padlásszobájában végezte kísérleteit, ahol nagyszerű eredményeket ért el. Rájött például arra, hogy az erjedést élőlények okozzák, amelyek a meleg hatására elpusztulnak, így fedezte fel a ma már pofon egyszerűnek tűnő eljárást, a nevét viselő pasztörizálást. Ezután az akkoriban szörnyű pusztításokat végzett lépfene ellen indult harcba, eredményesen. Az általa kimunkált védőoltás nagy elismerést aratott, "Pasteur egymaga több hasznot hajtott Franciaországnak, mint amennyibe az 1871-es poroszok ellen elvesztett háború került" - vélekedtek akkoriban honfitársai.
Legnagyobb eredménye azonban a veszettség elleni védőoltás kifejlesztése. A még ma is rendkívül veszélyes megbetegedés akkoriban sokkal elterjedtebb volt, s akit megharapott egy veszett kutya, az meghalt. Pasteur hosszas kísérletezésekbe fogott, nem kis személyes kockázatot vállalva veszettségben éppen kiszenvedő emberek nyálával oltogatta kísérleti állatait, de bizony lassan haladt előre. Évek múltán fedezte fel például, hogy az elpusztult állatok gerincagyának velőállományából lehet oltóanyagot nyerni, ám még hosszas kísérletek álltak előtte, amikor váratlan dolog történt. Egy kétségbeesett anya kopogott be hozzá, kilencéves kisfiával, akit megmart egy veszett kutya. Pasteur súlyos dilemma előtt állt. Bár azt tudta, hogy beavatkozás nélkül a gyerekre biztos halál vár, de tudósként megteheti-e, hogy egy alaposan ki nem próbált szert alkalmaz emberen - töprengett. Aztán döntött, megkezdte a gyerek oltását, s láss csodát, a kis Joseph Meister megmenekült.
Munkásságának jelentőségét nem lehet túlbecsülni, a veszettség elleni oltás az emberiség legnagyobb felfedezései közé tartozik. S bár megbecsülték érte Pasteurt, a leghálásabbak a lyoni selyemgyárosok voltak, akik színaranyból akartak neki szobrot állítani, amikor - amúgy mellékesen - felszámolta a selyemhernyók titokzatos betegségét, az utolsó pillanatban mentve meg ezzel a francia selyemipart. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Jaan Kross 
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író
Arvid Järnefelt
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Szociológiát tanult Aix-en-Provence-ban. 1970-től Párizsban él, a Sorbonne-on is tanított.
Filmforgatókönyveknél is közreműködött. 
Világéletében színész akart lenni, de fiatalon nem sok reménye volt vágyai valóraváltására, nyomorban nőtt fel, különösen apja halála után szűkölködtek. Ráadásul az anyja megzavarodott, úgyhogy hamar dolgoznia kellett, tucatnyi foglalkozást kipróbált, még üvegfúvó is volt. Aztán egy szép napon két alkalmi munka között kitisztította lyukas cipőjét, kikefélte szakadt kabátját, és bekopogott egy színházi ügynökséghez. Ahol úgy meglepődtek rajta, hogy zavarukban azonnal szerepet adtak neki.
Tizenkét éves múlt, amikor elkezdődött fényes karrierje, bár a világhírnévig még sokat kellett dolgoznia, s főként gondolkoznia, ki kellett például találnia az általa alakított kisember jellegzetes figuráját. Már első saját rendezésű filmje előtt kigondolta fizimiskáját, úgy tervezte, hogy ruhadarabjai üssék egymást, ezért buggyos nadrágot és szűk kabátot vett fel, kis kalapot tett a feje búbjára, és óriási cipőt húzott, sétapálcát ragadott, kis bajuszt ragasztott az orra alá, s amikor kacsázó járással végigment a producer előtt, az majdnem megszakadt a nevetéstől. 
Próbáljuk meg, mondta neki Mr. Sennett. És Charlie elkezdte. Mindent maga csinált, ma már szinte felfoghatatlan, miként volt képes ennyi mindent elvégezni. Nemcsak maga rendezte a saját főszereplésével készült filmjeit, de ő írta a forgatókönyvet, gyakran a zenét is. Emellett sokszor ő tervezte a díszleteket és jelmezeket. Mindent tökéletesen csinált, s olyan remekműveket, mint A diktátor, A kölyök, az Aranyláz és a Modern idők.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Szerény, csendes, visszahúzódó maglódi lány volt, színiiskolás osztálytársai nem is jósoltak fényes karriert neki, sokan le is nézték, mert még középiskolát sem végzett, ún. szakérettségivel került be a Főiskolára. Szerencsére azonban tanárai felfigyeltek tehetségére, Lehotay Árpád, Básti Lajos és Olty Magda féltő szeretete segítette a pályára. A végzős kislánynak az első szerződést Ádám Ottó ajánlotta Szegeden, ám pályáját már asszonyként kezdte, elutazása előtt ugyanis gyorsan feleségül ment Kaló Flóriánhoz. De annyira színpadra akart már lépni, hogy nászútra sem mentek, az esküvői lakomát is a főiskola menzáján tartották, az ünnepi menűsor is ránkmaradt; rántott leves és tonhal.
Első szerepét A sevillai borbélyban kapta, s onnantól kezdve művészi sorsa csodálatos sikertörténet, benne olyan, máig emlékezetes parádés alakítással, mint A bolond lány főszerepe. Ő maga is kedvesen bolondos lány volt, tüneményes, vagy ahogyan Zelk Zoltán fogalmazott; "nem e világra való, nem földi lény." Tragikusan rövid élete végén szenvedélyes szerelembe esett a népszerű táncdalénekessel, Szécsi Pállal, de alig tíz hónap után szakítottak. Ezután még két hónapot élt. Öngyilkossága az egész 
országot megrázta, az őt jól ismerők nem lepődtek meg igazán tragikus döntésén. Éppen fél évszázada, 1972 karácsony másnapján dobta el magától az életet. Tettének okait sosem ismerhetjük meg valójában, a fájdalmas kérdésre, hogy miért kellett meghalnia, talán Illés Endre válaszolt 
a legszebben: "Az élethez ... egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott." (Kalendárium Press)
Egy főudvarmester felesége volt, ám ura szinte sosem volt otthon, még enni is a weimari udvarban evett, bár néha azért csak hazalátogathatott, mert Charlotte hét gyermeket szült neki. Egyéb kapcsolatuk azonban nem volt, ezért fogadta szívesen az elhanyagolt szépasszony az ifjú tehetség, Goethe közeledését. Teljesen elbűvölte a költőt, akinek rajongását jól mutatja, hogy ezerhétszáz levelet írt hozzá, annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy a kortársak szerint viszonyuk "tiszta és feddhetetlen" maradt. S bár kapcsolatukat sok bírálat érte - főként a korkülönbség, Charlotte "hajlott" kora miatt, Balzac például egyenesen matrónának tartotta a harmincas asszonyt -, Goethe sokat köszönhetett múzsájának, hiszen az előkelő körökben otthonos udvarhölgy 
tanította meg a "bárdolatlan kamaszt" a jómodorra, ahogy valaki fogalmazott: "helyre nyalta medvebocsszerű lényét". De Charlotte nemcsak vonzó asszony volt, okos is, tudta, hogy Goethe előbb-utóbb elhagyja, s mikor ez megtörtént, csendben visszavonult. Még arra is volt gondja, hogy halála előtt utolsó kívánságként meghagyja, holttestét ne a kézenfekvő útvonalon vigyék a temetőbe, mert az Goethe ablaka előtt vezetne, s ez felkavarná egykori rajongóját. (Kalendárium Press)