2025. március 6-án 550 éve született MICHELANGELO BUONARROTI olasz szobrász, festő és építész
Minden idők egyik legzseniálisabb képzőművésze volt, a művészetek szinte minden ágában remekműveket alkotott, bár ő maga mindössze szobrásznak tartotta magát. De a legcsekélyebb mértékben sem volt elájulva saját alkotásaitól, egyedül Dávid-szobrára volt büszke, Mózest ábrázoló csodálatos szobra pedig szerinte még épphogy elment.
A festészethez mesteremberként viszonyult, ehhez képest a Sixtusi-kápolna falára "mázolt" freskója az egyetemes művészet talán legnagyszerűbb alkotása. Pár éve fejeződött be egyébként a restaurálása, s míg korábban a világ egy komor, rendkívül sötét tónusú, szinte fekete-fehér 
Utolsó ítéletet tartott számon, a restaurálás után egy színgazdag, szemkápráztató festménnyel találja magát szemközt a látogató. A hatás leírhatatlan. Először is, a több mint négyszáz alakos kép tíz, addig ismeretlen alakkal gyarapodott, ezeket a figurákat ugyanis már teljesen ellepte a fáklyák, gyertyák kormából, az apró repülő rovarok tetemeiből, a zsíros porszemekből lassan kialakult filmréteg. Sokak szerint azonban a kép helyreállítása teljes csőd. "A vétkesek húsának a színe olyan, mint a füstölt lazacé - írta valaki -, az árnyékok feketék, mint a szurok. Az alakok gumiból vannak. Olyanok, mintha egy Walt Disney-rajzfilmből léptek volna elő".
Visszatérve Michelangelóhoz, építészként egyáltalán nem tartotta magát semmire, pedig sokáig a római Szent Péter-bazilika vezető építésze volt, s ő tervezte a firenzei Medici-kápolnát. S bár írt háromszáz kiváló szonettet, azok csak halála után jelentek meg, mert pusztán saját szórakoztatására verselgetett, meg sem álmodta, hogy firkálmányai érdekelhetnek valakit.
Egyébként is úgy élte le az életét - közel kilencven évet -, hogy soha nem volt megelégedve munkáival, ő maga keserűen úgy látta, hogy nem csinált semmi figyelemreméltót, így teljesen hiábavaló az élete. Pedig hihetetlen tempóban dolgozott, hogy végre alkosson valami értékeset, évtizedeken át napi pár órákat aludt, kenyéren és boron kívül alig evett-ivott mást, s ez a "szörnyűséges életmód" hamar felőrölte az egészségét, hosszú élete során szinte mindig beteg volt.
De persze nem törődött ezzel sem, abszolút nem foglalkozott magával, megesett, hogy segédjei erőszakkal húzták le róla ki tudja mióta le nem vetett csizmáját, ami szó szerint hozzánőtt, a csizmával együtt lejött a bőre is. (Kalendárium Press)
A Kalendárium Press az évforduló alkalmából Irving Stone és Karel Schulz életrajzi könyvét antikvár példányban, az Idődetektívek sorozat vonatkozó részét pedig 30% kedvezménnyel kínálja. A könyvek megrendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: kalendarium@kalendariumpress.hu
Édesapja nagyszerű sportújságíró volt, úgyhogy az ő hivatását is követhette volna, annál is inkább, mert sokoldalú tehetség volt, tanárai szerint akármi lehetett volna belőle. Őt azonban két dolog érdekelte igazán, a színészet és a lovak, bár egy időben még régésznek is készült, ám egy helyben sokáig nem tud megülni, úgyhogy az nem volt neki való. A másik kettőben viszont hamar sikerélményekben volt része, tízévesen már keresett gyerekszínész volt, a lovakkal meg együtt nőtt fel. Amatőr ügető versenyeken éveken át maga is beült a kocsiba, s persze a saját lovait hajtotta.
A színészetet gyerekszínészként kezdte, aztán úgy belenőtt a szakmába. A Főiskola elvégzése után a Katona József Színházban játszott, később évekig Egerben tapsolhatott neki a közönség, de leginkább szabadúszó. Leginkább klasszikus szerepekben remekel, volt a Peer Gynt és a Faust címszereplője, Mercutio, a Cseresznyéskert Trofimovja és lehetne sorolni napestig. Gyakran szerepel a kamera előtt is, de - talán nem haragszik meg érte - igazi 
terepe a színpad. A film kapcsán inkább a szinkront kell említeni, mert a hangját egészen virtuóz módon használja.
Általában úgy szokott lenni, hogy a legkiválóbb komikusok a magánéletben komoly, sokszor kimondottan mogorva, sótlan emberek. Nem úgy Salamon Béla, aki a színpadról lelépve is megmaradt vidámnak, egész lényéből áradt a bölcs, kissé rezignált humor.
Vérbeli kabarészínész volt, s annak ellenére, hogy jórészt állandó figurát, a józan paraszti eszére hallgató, ravasz kisembert formált meg, soha nem volt unalmas. Istenáldotta tehetségnek számított, annak idején mindenféle színészi képzettség nélkül állított be az Apolló Kabaréba, ahol Szőke Szakáll híres Vonósnégyes című jelenetében hívta fel magára a figyelmet. Ezután nagysikerű kabarétréfák és egyfelvonásosok egész sorában játszott, sok színpadi szövege szinte szállóigévé vált, például a "Ha én egyszer kinyitom a számat...", vagy a "Lepsénynél még megvolt".
A magánéletben is kedves, közvetlen ember volt, nem "játszotta el" a megközelíthetetlen művész szerepét. Amint egykoron írták: "Találkozhatunk vele a nap bármely órájában, kávéházban, klubban, futballpályán, azoknak a kisembereknek a szórakozó- és munkahelyein is, akikről mulattató figuráit mintázta, s akiknek nevettetését életcéljának tekinti". Élvezte a sikert, fürdött a népszerűségben, szívesen leállt beszélgetni bárkivel, vonakodás nélkül adott autogramot, fellépett mindenhol, ahová hívták.
Legszívesebben különben a lipótmezei elmegyógyintézetben játszott - rendszeresen rendezett ott jótékonysági előadásokat -, mert a betegek különösen hálás közönsége volt, gyakran emlegette, hogy egy elmebeteg nevetve a térdét csapkodta, s azt hajtogatta; "hát meg kell őrülni". (Kalendárium Press)
A magyar irodalom egyik legműveltebb alkotója volt, szinte minden humán tudományhoz kiválóan értett, ha nem szépirodalommal foglalkozik, lehetett volna tudós filozófus, esztéta, nyelvész, néprajzkutató vagy történész is. De érdekelték a természettudományok is, ezért orvos lett - sőt, fogorvosi képesítést is szerzett -, s lelkesen gyakorolta hivatását.
Pályakezdő orvosként dolgozott akkor is, amikor 24 évesen megnyerte a Nyugat novellapályázatát, pedig nem is szeretett novellát írni. Drámát annál inkább, s értett is hozzá, a Husz János, a Széchenyi, a Galilei, Az áruló, a II. József, A két Bolyai és a VII. Gergely című műve irodalmunk féltett kincse. Regényei is jól sikerültek, különösen a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter és az Irgalom lett nagy siker. Egyszóval lett volna oka az önfeledt boldogságra, de nem volt az soha. Életét ugyanis szörnyű halálfélelemben élte le, súlyos hipochonder volt, s fokozta a bajt, hogy orvosként egész más szemmel vizsgálta szervezetét. Nap mint nap más és más halálos kórt diagnosztizált 
magán, s rettegve várta, felébred-e másnap.
És szegénynek sajnos - illetve szerencsére - sokáig kellett szenvednie emiatt, hiszen voltaképpen jó egészségben 74 évet élt. (Kalendárium Press)
Szinte egész életét a holland gyarmatokon, Indonéziában, Szumátrán, Szulavezin, Jáván töltötte, ahol különböző hivatalokban dolgozott, s volt például alhelytartó is. Gyarmati élményeit felhasználva írta Max Havelaar című regényét, amely a modern holland irodalom első és máig legjelentékenyebb alkotása, a holland irodalom leggyakrabban emlegetett könyve. A művet több tucat nyelvre lefordították - természetesen magyarra is -, és film is készült belőle. A regény óriási sikert aratott, de ezt Multatuli nem tudta kihasználni, állandó pénzzavarban, hitelezők elől a nagyszámú szeretőkhöz menekülve, játékkaszinókban megbújva élte le az életét. (KalPress)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
A Huszadik Század című folyóirat főszerkesztője, az Országos Radikális Párt elnöke, a magyarországi radikalizmus teoretikusa volt. A húszas évek közepén az Egyesült Államokban telepedett le, s 1945 után az emigráció egyik vezéralakjaként szerzett megbecsülést. Idegenben hunyt el, de 1991 nyarán hamvait hazahozták, és magyar földbe temették.
Varsó mellett született, apja egy francia származású nyelvtanár volt. Húszévesen hagyta el hazáját, előbb Bécsben, majd Párizsban élt.
Legendás szerelmi viszonyt fűzte az extravagáns írónőhöz, George Sandhoz, aki különben előtte a neves író, Alfred Musset kedvese volt, Chopin kedvéért hagyta el előző szerelmét, s a szakítás Musset-t annyira megviselte, hogy teljes búskomorságba esve az írással is felhagyott. George Sand azonban szerencsére nem, így önéletrajzi ihletésű könyveiből Chopin életéről is sok érdekességet tudhatunk meg. (Kalendárium Press)
Regényesen indult a karrierje, mindent a vagányságának köszönhetett. Történt pedig, hogy egy hajókiránduláson vett részt, s amikor a vendégeket partra szállító csónak megtelt, csibészes mosollyal a mellette álló úriemberhez fordult: "Semmi baj, uram, én gyalog megyek!" Azzal vízbe ugrott, és kiúszott a partra.
Az Újvilágban többféle munkát kipróbált, volt lovászfiú és whiskyügynök, de szerencse csillaga hamar arra a bizonyos kirándulóhajóra vezérelte. Jó üzletet kötött vele a Metro-Goldwyn-Mayer, mert Niven nagy népszerűséget szerzett, s megszolgálta a bérét, ötvenéves színészi pályafutása alatt mintegy száz filmben játszott, köztük olyan nagyszerű, ma is szívesen ismételt mozikban, mint a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Halál a Níluson, A könnyűlovasság támadása, A rószaszín párduc, A nagy zsákmány, a Meghívás egy gyilkos vacsorára, a Dajkamesék hölgyeknek és a Navarone ágyúi.
A tekintélyes René Simon Színiiskolában tanulta meg a mesterség fortélyait, színházban kezdte pályafutását, de érdekes szépségét hamar felfedezte a film is. Tizenhétévesen Az ötödik esküdt című filmben állt először a kamera elé, majd a Vihar című filmben Charles Boyer partnere volt. Ekkor figyelt fel alakjára Marcel Carné, aki sokáig kereste Ködös utak című filmjének egyik női főszereplőjét, s végül az utolsó pillanatban Michéle-t választotta a már nagy sztárnak számító Jean Gabin partneréül.
jeleníthettek meg, őszinte szenvedéllyel és igazi csókokkal. A hatás nem is maradt el, a film nagy siker lett - annak ellenére, hogy a német megszállás idején be is tiltották -, a két színész pedig a franciák egyik leghíresebb szerelmespárja. A cenzúrával később is meggyűlt a baja, a Sorsok című filmjéből például kivágták azt a jelenetet, amikor fürdőruhában a nyelvével illeti Raf Vallone mellkasát. De tehetségét sosem vonták kétségbe, olyan remek filmekben játszott, mint a Fabiola, a Mindenki jól van, A hét főbűn, a Robert és Robert, A meztelen szív, az Oázis, Az éjszaka Margitja, Az elveszett 
parancs és A nagy hadgyakorlat, s alakításaival háromszor érdemelte ki a legjobb színésznőnek járó cannes-i nagydíjat.
Az 1830-as években Wesselényi Miklós oldalán részt vett az ellenzék mozgalmaiban, reformeszméit vitairatokban adta közre. Első regénye, az Abafi nagy sikert aratott az olvasók és a kritika körében is. Ezen felbátorodva ontotta a regényeket. 1848-ban Kossuth feltétlen hívéül szegődött, részt vett az Erdély és Magyarország unióját előkészítő bizottmány munkájában, s tagja volt a Honvédelmi Bizottmánynak. Világos után emigrációba kényszerült, de ott sem szűnt meg érdeklődése a hazai közállapotok iránt. Fő művei közül kiemelkedik még Az utolsó Báthori, A csehek Magyarországban és A két mostoha, valamint a halálos ágyán tollba mondott Emlékiratai. Irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy a történelmi regényt ő emelte művész szintre a magyar irodalomban. Összes művei 25 kötetben jelentek meg. Drezdában hunyt el. (Kalendárium Press)
Sokoldalú zenész, képzett billentyűs és gitáros, de tud hegedülni, játszik ütőhangszereken és fuvolán is. 1970-ben kezdődött a pályafutása, amikor a Non-Stop együttesben zenélt, majd az 1971-es Táncdalfesztiválon a Lélegző furcsa hajnalon című dala második lett. 1972-ben önállósította magát, s önállóan is sok szép sikert ért el. Holnaptól nem szeretlek címmel például írt egy kiváló rockmusicalt, Cyrano címmel daljátékot, A canterville-i kísértet címmel pedig egy zenés játékot. Popzenei darabbá dolgozta át Kacsóh Pongrác János vitézét, Shakespeare Vízkeresztjéből pedig daljátékot írt. Sokszor hallhattuk a rádióban is, ahol könnyűzenei műsorok szerkesztőjeként és rendezőjeként vállalt szerepet. Ezek mellett filmzenéket komponált, és az elektronikus zene hazai művelői is egyik előfutárukként tisztelik. Utóbb éveken át ő volt az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke. (Kalendárium Press)
A hetvenes években találkozott későbbi állandó alkotótársával, Kabay Barnával, és olyan csodaszép filmek fémjelezték sikeres művészi együttműködésüket, mint a Meztelen vagy, a Szarvassá vált fiúk, a Yerma és a Jób lázadása. Ez utóbbi alkotásukat 1981-ben Oscar-díjra is jelölték. Utolsó műve a Halál a sekély vízben, amelyben a tragikus és titokzatos halált halt Elbert Jánosnak állított emléket. (KalPress)
1993 végén vonult vissza a Forma 1-es cirkusztól, és sikerekben gazdag pályafutásra tekinthetett vissza. A Professzornak becézett pilóta 1980-ban, a McLaren színeiben mutatkozott be a Forma 1-esek között, s élete első Grand Prix-viadalán, Argentinában rögtön pontot szerzett. Első győzelmét 1981 júliusában hazai környezetben, Dijonban aratta, ezt követően még további ötven alkalommal állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Négyszer lett világbajnok, s ezzel ő minden idők harmadik legeredményesebb pilótája Michael Schumacher és Juan Manuel Fangio mögött. Nem érdemtelenül választották tehát éppen őt a XX. század legjobb autóversenyzőjének.
száguldáshoz. Első gokart-versenyén különben törött karral vezetett, focizás közben sérült meg, de nem engedte begipszelni a kezét, nehogy eltiltsák a rajttól. Nem is derült ki a turpisság, Prostnak pedig elindulhatott káprázatos karrierje. Amelynek nagyszerűségére jó példa, hogy amikor megnyerte első világbajnoki címét, az akkori államfő, a néhai Francois Mitterrand személyesen gratulált neki: "ez az az elsőség, amit Franciaország oly régen várt" - mondta neki. A Magyar Nagydíj jóvoltából mi is személyesen ismerhetjük. (Kalendárium Press)
"A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe, ez volt az életem útja!" - írta önéletrajzában, s mondata cseppet sem volt művészi túlzás.
mert két verés között királykisasszonynak vagy körülrajongott szerelmesnek képzelhette magát. Korán elmenekült apjától, évekig cselédlány volt, majd markotányosnőként járta a harctereket. A döntő fordulatot házassága hozta nyomorúságos életébe, férjhez ment ugyanis a népszerű komikushoz, Kassai Vidorhoz, aki mellett végre színésznő lehetett.
Kolozsvárott fedezték fel, amikor a pesti Nemzeti Színház a nyugdíjba vonult Laborfalvi Róza utódját kereste, és végül őt szerződtették a helyére. Pesten ritka ellenszenvvel fogadták kollégái, de ő mindent eltűrve a magyar színházművészet egyik legnagyobb alakjává küzdötte fel magát. Későn érkezett meg ugyan a fénybe, de - talán kárpótlásként - isteni ragyogás jutott osztályrészéül. Pályája csúcsán ma már elképzelhetetlen rajongás vette körül, a lapok nem győzték dícsérni, "őhozzá mérjük, mint egy örök mintához és példaképhez utódai és pályatársnői minden magasabb 
próbálkozását" - írta például egy még visszafogottnak minősíthető kritikus. Az ő hintójából tényleg kifogták a lovakat, s róla valóban el lehetett mondani; a színpadon élt.
Talán nem is volt magánélete, "a szent deszkákon élt igazán, s egyetlen fenséges léptével, mint egy görög istenség, egyszerre eltaposott minden hidrát..." (Kalendárium Press)
Egy szegény svájci pásztor tizenharmadik gyermeke volt, s karrierje hollywoodi filmbe kívánkozó hihetetlen sikertörténet, hiszen a pásztorfiú pincérinasként kezdte, ám olyan kétbalkezes volt, hogy a tulajdonos elzavarta, ne törjön össze több tányért nála. A pincérmesterséget ugyan sosem tanulta meg rendesen, annál inkább értett viszont a vendégek nyelvén, s mikor szerencséje egy olyan étterembe vezérelte, ahová sok híresség járt, pályafutása szédületes emelkedésbe kezdett.
"ahová Ritz megy, oda megyek én is" - mondta a konzervatív angol urak legnagyobb megrökönyödésére.
Egészen különleges dolog, hogy az angolok nemzeti zeneszerzője német volt, aki bár zenélt a hazájában is, és bejárta Itáliát, művészete azonban Angliában bontakozott ki, a király - akinek a 
Händel megunva a kilátástalan harcot, egyszercsak visszavonult a zenei közélettől, és "mérgében" komponálta meg élete fő művét, a 
Amerika egyik legtekintélyesebb - és legősibb - színészfamíliájának sarja hamar a családi hagyományok folytatója lett, hiszen első filmjét 11 hónapos korában "forgatta", s már pici gyerekként világsztár lett; ő volt az E.T. című film bájos gyerekszereplője. A copfos kislány már milliomos volt, mire serdülni kezdett, s ezt nem tudta feldolgozni. Kilencéves már súlyos alkoholista volt, tízévesen pedig rászokott a drogokra. Első elvonókúrájára 13 évesen vonult be, s szinte csoda, hogy egyáltalán életben maradt. 15 évesen felvágta az ereit, de megintcsak megmentették, majd elkezdte második kábítószerelvonó kuráját, amely segített.
alapos személyes ismeretekkel tudta meggyőzőbbé tenni szerepformálását, hisz tiniként már Rod Stewart szeretője volt, egyszer pedig azért tartóztatták le, mert a New York-i Central Parkban sétálgatott anyaszült meztelenül. Különben sem szégyellős, levetkőzött már a Playboynak is. Ennek ellenére mára elfogadott színésznő lett, a legfoglalkoztatottabb sztárok egyike Hollywoodban, hozzánk is eljutott filmje az Örökkön-örökké, a Sikoly, A varázsige: I love you, a Nászok ásza, A bambanő, a Charlie angyalai, a Fiúk az életemből, a Jószomszédi iszony és Az 50 első randi című film szereplője.
Egerben született, s a városi sportklub úszójaként sok dicsőséget szerzett szülővárosának. A 100 és 200 méteres távokon nem csak Magyarországon, de Európában sem igen talált legyőzőre, több Európa-bajnokságot nyert, és egy időben ő tartotta a 100 és 200 méteres gyorsúszás Európa-csúcsát. Egyébként ő volt a kontinensen az első, aki egy percen belül teljesítette a 100 méteres távot, s a világon is csak egy ember előzte meg. Méghozzá a legendás úszó, a Tarzan-filmek későbbi sztárja, Johnny Weismüller, akivel remek versenyeket vívott, az 1928-as olimpián például az amerikai mögött ezüstérmet szerzett, pedig Európa-csúcsot úszott. Versengésükről később remek könyvet is írt Versenyben Tarzannal címmel. Visszavonulása után sem szakadt el kedves sportágától, 1933-38 között a válogatott szövetségi kapitánya volt, az ötvenes évek végén pedig a Magyar Úszó Szövetség főtitkáraként tevékenykedett. De volt a Képes Sport főszerkesztője is, és számos szakkönyvet írt. (KalPress)
Hét utazást tett a sarkvidéken, s közkeletű felfogás szerint 1909. április 6-án a világon elsőként ő érte el az Északi-sarkot. Azért a bizonytalan fogalmazás, mert újabb kutatások szerint Peary valójában tévedés áldozata, vagyis inkább "kedvezményezettje" lett.
de valószínűbb, hogy nem ment el az Északi-sarkig, gondolván, úgysem tudja utólag ellenőrizni senki a cél elérését. A washingtoni törvényhozás egyébként már 1909-ben vizsgálatot folytatott, hogy a nagy versenyfutásban nem csalt-e a felfedező, s bár a vizsgálat felmentette Pearyt, a kételyek nem múltak el.
megmintázni a szerénység szobrát - egyetlen szóval sem említi, hogy elérte volna az Északi-sarkot. S amint egy mai tudós szellemesen megjegyezte: "Persze sok minden fogható az embertelen hidegre, ám annyira csak nem gémberedhettek el Peary ujjai, hogy - ha kesztyűi miatt nem éppen gyöngybetűkkel, de - azonnal beírja noteszébe tettét, melynek tisztelegve a világ történelmébe beírta Peary nevét". (Kalendárium Press)
Életműve igen eltérő értékű, manapság legtöbbre ókori tárgyú könyveit tartják. Joggal, hiszen a Nero fáklyái, a Petronius és kora, valamint A költő és a császár című könyvei kiváló alkotások, a Séták a római Magyarországon című könyve pedig lebilincselően izgalmas olvasmány. Műfordítóként is jelentős, főleg az ókori klasszikusok műveit ültette át magyar nyelvre, Szophoklész-, Plautus- és Seneca-fordításai kiváltképp sikerültek. Több ókori antológiát is szerkesztett, A lány meg az isten címmel például görög szerelmes novellákat adott ki. Szépirodalmi műveiből A párduc és az Aranygyűrű című regénye emelkedik ki. (KalPress)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza a 
Fiatalon ő is ott volt az 1848-as forradalom vezérei között, egy időben Petőfi legjobb barátjaként küzdött, majd szembekerült vele. Jókai ugyanis fiatal kora ellenére meglepően bölcsen az "érjünk el annyit, amennyit lehet" elvét vallotta, Petőfi viszont a "berohanok a halálba" lelkesedésével vetette magát a harcba. Jókai túlélte a szabadságharc bukását, s korábbi ellentéteik ellenére szent kötelességének tartotta Petőfinek és forradalmi eszméinek megőrzését.
Férfi kortársai azonban mégsem irodalmi sikereiért irigyelték, sokkal inkább azért, mert feleségül vette korának ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. Sokan támadták a frigy miatt, Petőfi felrúgta a barátságukat, Jókait pedig még az anyja is kitagadta. De a kiváló író egyébként is szerette a nőket, felesége halála után például újbóli nősülése szintén óriási felháborodást keltett, hetvenöt évesen ugyanis egy húszéves színésznőt vezetett az oltár elé. Családja - élükön vejével, a híres körképet festő Feszty Árpáddal - hiába óvta "kamaszos szerelmi éhsége" csillapításától, a tisztességben megőszült Jókai nem engedett.
küzdelem a haza javára, a közvélemény soha nem bocsátotta meg neki a hamvas szépségű Nagy Bellát. Megkeseredett emberként még öt évet élt. (Kalendárium Press)
Vidéken, egészen pontosan Kecskeméten kezdte a pályafutását, ott látta meg a budapesti Népszínház nagyhatalmú igazgatója, Rákosi Jenő. "Hírét hallottam - mesélte később -, hogy Kecskeméten egy kis nő játszik primadonna-szerepeket. Szőke, fitos kis teremtés, aki a kecskeméti művészet egén csillag. Lementem, megnéztem, felhoztam. Első szerepéül a Corneville-i harangok pompás kis cselédlányát, Serpolettet adtam neki. Az első próba előtt eljátszottam előtte a szerepét, aztán jött a bemutató, és azon az estén a kis vidéki színésznőből lett az egyetlen Pálmay!"
Így indult pályafutása a kor egyik leghíresebb primadonnájának. A közönség rajongott érte, "Isteni Ilka" volt a neve, amely fogalommá vált, "ő a szépség, báj, kedvesség, ízlés, ő a sikk maga" - írták róla. Egykorú beszámolók szerint: "Amikor délután előkelő fogatán, maga hajtotta két pej amerikaijával megjelenik a Stefánia-út kocsikorzóján, ünneplik, mint akinek kijár a hódolat..." Külföldön is óriási sikereket aratott, elbűvölte Bécset, Berlint és Londont is. Élete utolsó évtizedében a színháztól visszavonultan élt, szinte élő legenda volt; "ha olykor 
egy-egy jótékony estélyen régi báját és művészetét csillogtatva fellép, a közönség visszavarázsolva látja azt a múltat, amelyet Pálmay Ilka művészete ragyogott be."
Fiatalon a kálvinistákhoz csatlakozott, de igazi reneszánsz személyiség volt, így hittársain is bátran gúnyolódott, akik ezt nemigen díjazták. Ezért nyakába vette Európát, és vándorlásai során sok furcsaságot vett észre az egyház - főként a papok - viselt dolgaiban, s mivel tapasztalatait meg is írta, nem kerülhette el végzetét. A derék inkvizítorok elítélték, majd hétévi raboskodása után máglyán megégették. Néhány gondolata ma is megdöbbentő, feltételezte például, hogy a Földön kívül vannak még más lakott égitestek is. (KalPress)
Vérbeli hírlapíró volt, s két fő téma érdekelte: a humor és a sport. Így azután a Képes Sport és a Lúdas Matyi munkatársa volt. És Peterdi írásait persze nem kellett nélkülöznünk, sokat publikált, és rendszeresen szerepelt a tévé képernyőjén is, ő volt ugyanis a népszerű "Tücsök és bogár" rovat gazdája. Szinte háziszerzőjének számított a Rádiókabarénak, a Vidám és a Mikroszkóp Színpadnak, s számos sporttémájú könyvet írt. Talán kevesen tudják, hogy 
évekig az öttusa-válogatott edzője is volt, azt pedig még kevesebben, hogy ő terjesztette el hazánkban a kocogó-mozgalmat. A jelszó is tőle származik, miszerint: "a láb mindig kéznél van." (Kalendárium Press)
A világ talán leghíresebb betűmetszője volt, az első mester, aki abból indult ki, hogy a nyomdásznak nincs szüksége illusztrációkra és díszítőelemekre ahhoz, hogy a könyv mondanivalóját tökéletesen kifejezésre juttassa. Szerinte a nyomdász legfőbb feladata, hogy megtalálja a nyomtatott és a fehéren hagyott felületek arányát a papíron.
Leghíresebb betűtípusa a róla elnevezett Bodoni antikva, amely az egész világon elterjedt, sőt még ma is használják; máig azzal szedik például a tekintélyes International Herald Tribune című lapot. A Bodoni antikva különben az első tiszta nyomdai betű. Tervezésekor Bodoni teljesen elhagyta a kézírást utánzó utolsó jegyeket is, egyetlen engedményt tett; a függőleges vonalak vastagabbak a vízszinteseknél. Híres betűmintakönyve a Manuale Tipografico. (KalPress)