2022. november 4-én 175 éve hunyt el FELIX MENDELSSOHN-BARTHOLDY német zeneszerző, karmester és zongoraművész
Dúsgazdag bankárcsaládból származott, s anyagi függetlensége nagyban segítette karrierjét, első zsengéi bemutatásáért ugyanis nem kért tiszteletdíjat, így a pénztárcájukat még a muzsikánál is jobban szerető hangversenyrendezők szívesen fogadták műveit.
Valójában persze nemigen szorult rá ilyen segítségre, rendkívül tehetséges volt ugyanis - kiválóan rajzolt, és széleskörű irodalmi műveltséget szerzett -, s átlagon felüli képességei sok nehézségen átsegítették. Első karmesteri fellépésén például elveszett a partitúra, de nem jött zavarba, mindenki ámulatára emlékezetből vezényelte le Beethoven Pastorale-szimfóniáját. Egyébként ő volt az első karmester, aki pulpituson állva, pálcával vezényelte a Gewandhaus zenekart, korábban a dobogó szélén ülve, hegedűvonóval dirigálták a muzsikusokat.
Ezt leszámítva nem volt valami nagy újító, inkább konzervatív embernek mondatnánk, erkölcsei pedig kivált szigorúak voltak. Egyszer például Berliozzal a hit dolgairól vitatkozva úgy elragadtatta magát, hogy heves gesztikulálás közben legurult egy lépcsőről, ezért aztán később kerülték a vallásos témákat. Amikor aztán a nászútjáról az ott komponált "Mint a szarvas bőg" című zeneművével tért vissza, a szemérmességét jól ismerő barátja el is csodálkozott rajta, hogy élményeit - sokat sejtető címe szerint - milyen pajzán kompozícióban örökítette meg.
De persze végül csalódnia kellett; a puritán komponista mézeshetei alatt egy régi zsoltárt zenésített meg. (Kalendárium Press)
Játszott drámai szerepeket, operettet, de legnagyobb sikereit komikusként aratta. Ez különben már színiakadémiai felvételijétől várható volt, a vizsgabizottság előtt ugyanis szó szerint hasraesett, és még éppen feltápászkodott, amikor a kérdésre, hogy milyen verssel készült, rávágta: Talpra magyar! A bizottság dőlt a nevetéstől, rögtön fel is vették, s elindult sikerekkel övezett pályáján.
Így azután nem volt lehetősége pogány lelkeket az igaz útra vezetni, bár többször járt külföldön, és rengeteg új hívet szerzett, de nem szentbeszédével az egyháznak, hanem a Nyomják Krahácsot! című nagysikerű műsorszámával a magyar kabarénak.
A puszták népének fia volt, ha az arrafelé valósiak meg nem sértődnek, tényleg a világ végén született, és már elmúlt tíz éves, amikor először látta meg a várost. Azért érdemes ezt hangsúlyozni, mert a tanyasi kisfiúból igazi európai szellem lett, amikor egy nemzetközi tanácskozáson az első pár mondatot elmondta franciául, a hallgatóság francia tagjai tapsviharban törtek ki, hisz olyan tökéletes franciasággal talán ők maguk sem tudtak.
A francia fővárosban - pontosabban fogalmazva: a világ kulturális központjában - érett költővé is, és kezdő lírikusként valóban eldöntendő kérdés volt számára, hogy francia szürrealista költő vagy magyarul verselő poéta legyen. Végül ez utóbbit választotta, bár hazatérése után kissé félve fogott a húrok pengetésihez, két évtizedig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, s már elmúlt ötvenéves, amikor egyedüli hivatásul az irodalmat választotta.
Igaz, akkorra már ő volt a kor legtekintélyesebb költője, akinek még a politikusok is keresték a barátságát, olyan nemzetközi tekintély, aki még azt is megengedhette magának, hogy Egy mondat a zsarnokságról című híres versében nyíltan színt valljon a korabeli társadalmi viszonyokról. Több mint nyolcvan évet élt, nagy idők tanúja volt, az irodalomban kevésbé járatosak is bizonyára tudják, hogy az ő felesége volt József Attila utolsó múzsája, Kozmutza Flóra. (Kalendárium Press)
November 1-jén van Bulgáriában a Nemzeti Ébredés Napja, amikor a bolgár nemzettudatot, és az annak kialakítását és megerősítését szorgalmazó nagy bolgár értelmiségieket, művészeket és tudósokat ünneplik.
November 1-jén van ANTIGUA ÉS BARBUDA nemzeti ünnepe. A karibi szigetországban a függetlenséget ünneplik, ami 1981-ben köszöntött rájuk.
November 1-jén van ALGÉRIA nemzeti ünnepe. 1954-ben e napon alakult meg a Nemzeti Felszabadítási Front, amely jelentős szerepet játszott azután Algéria 1962-es függetlenségének kivívásában.
Amikor néhány éve a két legnagyobb hazai kereskedelmi tévé tervbe vette jégtáncos showműsor készítését, az egyik éppen őt kérte fel szakértőnek. Tudásához nem is férhet kétség, hiszen a hazai jégtáncsportnak két nemzetközileg is jegyzett párosa volt, a Regőczy-Sallay kettős - őket a másik műsorba szerződtették - és az Engi-Tóth páros.
Vagyis éppen csak lemaradtak a dobogóról, és ez később sajnos sokszor előfordult. No nem idehaza, mert itthon nyolcszor is megnyerték a bajnokságot, de nagy világversenyről sosem sikerült éremmel hazatérniük. Három Európa-bajnokságon is negyedikek lettek, és szintén negyedik hellyel kellett beérniük az 1989-es világbajnokságon is. Hetedik helyükkel két olimpián is pontot szereztek, az 1992-es albertville-i játékokon ezzel ők lettek a legeredményesebb magyarok. De persze ne feledjük, akkoriban versenyeztek Besztyemjanováék, Klimováék, Griscsukék és a Duchenay-
testvérek, úgyhogy a nagyszerű magyar páros méltán kiérdemelte a dícséretet.
1894-ben született, úgyhogy 1900-ban már élt, és így túlélhette a pusztító galvestoni hurrikánt. Életre szóló élményben volt része, legelső filmjét is Hurrikán Galvestonban címmel forgatta. Ez 1913-ban történt, s ezt azért kell rögzíteni, mert a legutolsó filmjét pedig 1980-ban készítette, s ezzel bekerült a Rekordok Könyvébe: az övé minden idők leghosszabb filmrendezői karrierje.
Florence-nak köszönhette, aki szemrevaló teremtés volt, s ő lett az amerikai némafilmek első közismert sztárja. Vidort az asszony jóvoltából lassan megismerte a szakma, de első valódi játékfilmjét így is csak viszonylag későn, 35 évesen forgathatta. (A nagy parádé elkészültekor egyébként elvált a feleségétől.) Pályafutása azonban lendületbe jött, amelyet nagysikerű és művészileg is értékes filmek jeleznek. Ő forgatta például az első, csak fekete szereplőkkel készült filmet, a Hallelujah-t, de filmtörténeti jelentőségű alkotása a Dübörgő élet is.
„Kiemelkedik a zenekarról szóló könyvek sokaságából.” – Pitchfork
Pécsi Ildikó a színpadon: csábító mellékszereplő, drámai hősnő, ragyogó komika. Pécsi Ildikó a mozivásznon: elementáris erővel játszó, valamennyi szerepében messzemenőkig emlékezetes alakítást nyújtó filmikon. Pécsi Ildikó, a közszereplő: látványos férfifaló, aki nem csak az adottságaival, hanem szexszimbólum státuszával is tisztában van, valamint humoros, temperamentumos, nagyszájú feleség. És végül Pécsi Ildikó, a botrányhős: a fiával és unokájával a kapcsolatot megszakító, volt menyére kígyót-békát kiáltó idős sztár. Mindezek mögött azonban ott van az érzékeny, a szüleit rajongásig szerető, kollégáit istenítő, egyetlen gyermekét anyai szerelemmel pátyolgató, férjét bizalommal támogató, gyakran sértődékeny és haragtartó, pályafutását többször látványosan újra gondoló magánember.
Kivételes szépségét Vajda csodálatos és fájdalmas Gina-verseiből jól ismerhetjük, nem csoda, hogy a huszonéves költő - aki albérlőként lakott náluk - fülig beleszeretett az életvidám lányba. Hamar rájött azonban, hogy a csodálatos testben nem lakozik emelkedett lélek, Ginát ugyanis a pénz, a pompa, a hatalom mindennél jobban érdekelte, ezért nemet mondott szegény költőnek, amikor az megkérte a kezét. 
A kikosarazott Vajda csalódása akkor lett különösen mély, amikor az imádott Gina a nála több mint negyven évvel idősebb Esterházy Mihály gróf szeretője lett. Egy világ omlott össze benne - amint arról versei is tanúskodnak -, és sosem bocsátott meg élete legnagyobb - talán egyetlen - szerelmének. Aki pedig évekkel később már szívesen lett volna a kedvese, a gróf halálával örökölt óriási vagyonát ugyanis elkótyavetyélte, alapított egy cirkuszt, amely csődbe ment, s még akkori élettársa, az akrobata is elszökött tőle. A még akkor is szerelmes Vajda azonban visszautasította egykori imádottja közeledését, bár pár forintot szánalomból azért küldött neki. A kis virágszál, Vajda istennője végül nagy szegénységben, házmesterként halt meg petefészekrákban. (Kalendárium Press)
Még nem volt húszéves, amikor 1941-ben királlyá koronázták, és derék uralkodó lett, sokat tett a függetlenség kivívásáért. Aminek elnyerése után két évvel önként lemondott a trónról az apja javára, mert szeretett volna valójában is politizálni. Volt is rá lehetősége bőven, mindent egybevetve tíz alkalommal volt az ország miniszterelnöke, kétszer pedig az államfői posztot töltötte be. Aztán előbb a Kambodzsára is átcsapott vietnami háború, majd a vörös khmerek rémuralma miatt emigrációban kellett élnie. 1991-ben térhetett haza, és ismét ő lett Kambodzsa királya. Ám 2004-ben ismét önként távozott a trónról, ezúttal ezért, hogy személyesen felügyelje utódlását, megmentve így szeretett hazáját az esetleges váratlan halála után kitörhető véres belviszálytól. Mert akár király, akár számkivetett volt, mindig hazája érdekeit tartotta szem előtt. Tíz éve hunyt el. (Kalendárium Press)
Sokáig kínzó szegénysége ellenére reményteljesen indult pályája, hamar felfedezték irodalmi tehetségét, s ő is meglelte örömét munkáiban, egyedül az első szerelemmel fogott mellé, de azzal aztán alaposan.
A magány nem tett jót neki, teljesen elszakadt a való világtól, misztikus ábrándokat kergetett, sőt, az a kiváló hazafi, aki félig németként egykor a Gárdonyi nevet azért vette fel az eredeti Ziegler helyett, hogy büszkén vállalt magyarságát eképp is bizonyítsa, még azt is fontolgatta, hogy áttér a buddhista hitre.
A romantika előfutára volt, s jeles publicista, aki fellépett Robespierre törekvéseivel szemben, amiért be is börtönözték, annak ellenére, hogy a forradalomnak különben lelkes híve volt. A híres Saint Lazare-börtönben írta legszebb verseit is - amelyek közül A fogoly lány és a Jambusok a legismertebb -, költeményei csak halála után jelentek meg, s nagy hatással voltak például Puskinra. Szerencsétlen sorsú ember volt, Robespierre bukása előtt két nappal fejezték le.
Október 29-én van TÖRÖKORSZÁG nemzeti ünnepe, a Köztársaság Napja, azaz a Cumhuriyet Bayramı. Ma a törökök arra emlékeznek, hogy 1923-ban e napon nyilvánította köztársasággá Törökországot Kemal Atatürk. Az ország első köztársasági elnöke ő maga lett.
Ügyvéd apjának volt egy felkapott vendéglője, amely kedvenc helye lett a színészeknek, rendezőknek, producereknek, közöttük felnőve szeretett bele a színészmesterségbe, és nem is volt nehéz pályakezdése. Apja barátai, vendégei sokat segítettek neki, már fiatalon filmezhetett, és színpadi lehetőségeket is kapott. A nagyközönség George Lucas Amerikai graffiti című filmjében figyelt fel rá, világhírnevét pedig A cápa című film főszerepének köszönhette. Aztán nemsokára jött a Harmadik típusú találkozások, a Hölgyem, Isten áldja! című film főszerepéért pedig addigi legfiatalabbként megkapta az Oscar-díjat.
Csodálkozott is sikerein mindenki, egy olasz újságíró nyíltan meg is kérdezte tőle, hogyan lehet sztár egy alacsony, köpcös, szeplős, vörös pasiból, mire ő széttárta a karját: zsenialitás, kérem. Ma már saját maga is elismeri, hogy alaposan a fejébe szállt a dicsőség, előbb rákapott az italra, majd a gyógyszerek következtek, végül súlyos drogfüggő lett, évekig nem is dolgozhatott. Aztán hajszál híján túladagolta a kokaint, s ettől úgy megrémült, hogy azonnal abbahagyta a kábítószerezést. Azóta tiszta. Megnősült, gyermeke született, és visszatért a munkához is. Sőt, újra a csúcsra ért, köszönhetően a Hold Parador felett, a Koldusbottal Beverly Hills-
ben, az Alibi törzs, az Isten nem ver Bobbal, a Csendszimfónia, A bűn királya, valamint a Rosencrantz és Guildenstern halott című filmjeinek.
Amibe belefogott, abban ő lett az első, sikereivel már a barátainak is az agyára ment. Évfolyamelsőként végzett a tekintélyes École Normale Supérieure-ön, kiváló minősítésű diplomata lett, az első világháborúban ő sebesült meg először, ő kapta az első kitüntetést, a második világháború idején pedig miniszteri bársonyszékig vitte. Ezenkívül kiváló nyelvész volt, dolgozott a Harvard Egyetem lektoraként, de még atlétaként is hírnevet szerzett, ő volt 400 méteres síkfutás bajnoka.
S mindezek tetejébe népszerű írónak számított, fénykorában alig múlt el év, hogy új darabját be ne mutatták volna, a világhírű rendező, Louis Jouvet egyenesen rajongott érte. Bosszantó tökéletessége ellenére mindenki kedvelte, szeretetreméltó ember volt, amint Gyergyai Albert írta: "csupa grácia volt és mélység, csupa derű és okosság". A sors egyetlen egyszer bánt el vele; legnépszerűbb darabjának, a Chaillot bolondjának bemutatóját már nem érte meg. (Kalendárium Press)
Október 28-án Görögországban és Cipruson nemzeti ünnepet tartanak, ez a híres Ohi Nap. Az ohi ugyebár azt jelenti, hogy nem, a híres nemet pedig Joannisz Metaxasz görög miniszterelnök mondta 1940. október 28-án Benito Mussolininak. Az olasz fasiszta diktátor ugyanis azt kérte tőle, Görögország engedje be az országba a tengelyhatalmak csapatait. A görög kormányfő rövid választ adott: Ohi, azaz Nem! Másnap az olaszok megtámadták Görögországot.
Nem volt nehéz a színészi pályára kerülnie, hiszen szülei saját színiiskolát működtettek, s a gyerekek persze ott tanultak. Eric és Julia végül színész is lett, előbb Eric vált sztárrá, majd követte húga, Julia is. Aki a Micsoda nő című filmben aratta első sikerét, és Richard Gere partnereként szinte berobbant a hollywoodi élvonalba.
de kapcsolatai mindig kínos véget értek. Hogy mást ne mondjunk, Kiefer Sutherland közvetlenül a szertartás előtt mondta vissza az esküvőt, miként csúfos kudarcnak bizonyult a hosszúcombú, nagyszájú szépség rövid házassága a feltűnően csúf country-énekes Lyle Lovett-tel.
mozikban is játszott, többek között az Erin Brockovich, zűrös természet – amelyért Oscar-díjat kapott -, A mexikói, az Amerika kedvencei, az Egy veszedelmes elme vallomásai, a Mona Lisa mosolya, az Ocean's Twelve - Eggyel nő a tét és az Ízek, imák, szerelmek című filmje lett siker.
Október 27-én van SAINT VINCENT ÉS GRENADINE nemzeti ünnepe. A kis karibi szigetország az 1979-ben e napon elnyert függetlenséget ünnepli. Saint Vincent és Grenadine meglepő módon Saint Vincent szigetéből és a Grenadine-szigetekből áll, de összesen alig több mint 100 ezren lakják.
Egy eldugott kis toszkánai faluban született és nevelkedett, kész csoda, hogy a meglehetősen rossz anyagi körülmények között élő családban megérintette a kultúra szele. De így történt, mert amikor fiatalon a saját lábára állva Rómába költözött, azonnal beállt egy színtársulathoz, s évek szívós munkájával jutott előre a szakmában.
érte, s a filmnek is jutott egy aranyszobrocska. A kiváló komikus a díjkiosztó gálán is emlékezetes alakítást nyújtott; a széktámlákon ugrálva úgy ünnepelte a győzelmét, mint egy gyerek. Aztán kiment szokás szerint megköszönni a díjat, mivel azonban nem tud angolul, alig tudott kinyögni pár szót - viharos tapsot kapott. A film - a szívszorító történet miatt egyáltalán nem 
meglepő módon - Izraelben aratta a legnagyobb sikert, Benigni tiszteletére még fát is ültettek a zsidó államban.
Minden idők legnagyobb hegedűvirtuóza volt, kétségtelen tehetségével szinte mágikus vonzerő párosult, s ezért aztán már életében legendák szövődtek köré. Még évtizedekkel ezelőtt is kutatták a titkát, és a legvadabb feltételezések láttak napvilágot.
kimenetelű műtétet. Paganini titkát inkább magyarázza betegsége. Köztudott, hogy életében egyenesen szörnyszülöttnek tartották. Rendkívül sovány volt, természetellenesen hosszú karja egészen lelógott a teste mellett, vékony, csontos ujjai, mint a pók lábai nőttek ki tenyeréből. Ehhez társult hosszúkás arca, beesett szemei félelmetesen villogtak, tényleg úgy nézett ki, mint egy modern horrorfilm főszereplője. Az egykorú leírások alapján a legújabb kutatások betegségét Marfan-kórként diagnosztizálják.
A betegség ma is jól ismert, ám a benne szenvedők nem lettek második Paganinik, úgyhogy benne egészen szerencsésen találkozott a betegség és a zenei tehetség. Jellemző játéktudására, hogy a zeneirodalom addigi termése nem tette igazán próbára, így aztán zeneszerző lett, és magának komponált hegedűversenyeket. Amelyek hű előadása máig a legnagyobb próbája minden muzsikusnak. S a legjobbaknak sem mindig sikerül megbirkózni velük. (Kalendárium Press)
A realista festészet feltétlen híve volt, s mivel szívesen festett háborús jeleneteket, természetesnek vette, hogy ő is részt vesz a csatákban. Még meglett korában is ott volt a spanyol-amerikai és az orosz-japán háború színterein, így nem csoda, hogy végül a háború okozta halálát is; az aknára futott és elsüllyedt Petropavlovszk csatahajón vesztette életét.
A háború apoteózisa - a közönség körében nagyon népszerűek voltak, a katonai vezetés, a cári hatalom azonban rengeteget támadta miattuk, a cár meg is akarta venni néhány kínosan őszinte képét - hogy aztán a palotában elzárja a nagyközönség elől -, de a festő pont ezért nem adta el neki.
