2023. április 20-án 40 éve hunyt el MEZEY MÁRIA színésznő
"Nagy kezű, vastag lábú, alföldi lány voltam, és hiúságból indultam a pályára" - vallotta be nem sokkal halála előtt, amit elég nehéz elhinnünk, hiszen mi a hódító dámára, a "végzet asszonyára" emlékszünk. Valamint a kiváló versmondóra és sanzonénekesnőre, tragédiák szomorú sorsú hősnőjére és vígjátékok franciásan pikáns társasági asszonyára, szóval őrá, a felejthetetlen művészre, a magyar színpad talán utolsó nagyasszonyára.
Aki izig-vérig színésznő volt, premier előtt nyűgös raplika, ugyanakkor a színház alázatos szolgája, aki pályája csúcsán is úgy vélte, hogy még csupán a művészi anyaggyűjtés időszakát éli. Rendkívül kifinomult érzéke volt a tehetség, a szépség, az érték iránt, ő egyengette a vele egykorú Básti Lajos útját, és ő fedezte fel a világhírűvé lett zongoraművész, Cziffra György tehetségét.
Ő maga egyébként eredetileg lanovka-kalauz szeretett volna lenni, aki a fordulók szünetében bedob egy-egy kupica slivovicát, útközben pedig nagyokat szippant a fenyőillatú levegőből. Amiből élete végén alig jutott neki néhány lélegzet, súlyos betegsége miatt egyre fogyott a tüdeje, a végén már oxigénpalackból lélegzett.
De halálos betegen is kiment a színpadra elbúcsúzni a közönségtől, sőt, a megrázó tévéközvetítés jóvoltából az egész országtól, igazi színművész volt - szó szerint utolsó leheletéig. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
Nehezen indult a pályafutása, sokáig alkalmi munkákból élt, majd a tekintélyes Hal Roach adott neki kisebb szerepeket rövidfilmjeiben. Lassan ismertséget szerzett, ő azonban többre vágyott, és a siker reményében elkezdte Chaplint utánozni, de próbálkozása megbukott.
A hangosfilm megjelenésekor pedig számot vetett azzal, hogy az ő ideje lejárt, nem erőltette dolgot, inkább felcsapott producernek, bebizonyítva, hogy az életben egyáltalán nem olyan ügyefogyott, mint burleszkjeiben. (Kalendárium Press)
Rengeteget barangolt a világban, és hihetetlen kalandokat élt át, gyengébb idegzetűek ne is legyenek kíváncsiak a részletekre. Elrabolták például a kalózok, eladták rabszolgának, majd a pápuák fogságába esett, akik a társait rögvest megették, őt azonban soványkának találták, ezért hízlalni kezdték, a későbbi zsíros lakoma ígéretében. Miközben azonban Jelky szépen gömbölyödött, szemet vetett a törzsfőnök leányára, akit haláltmegvető bátorsággal el is csábított, mire a lány hálából kiszabadította fogságából, és egy lakatlan szigetre szökött vele, ahol aztán békében éldegéltek, amíg a lány meg nem halt. A kalandor magyar már-már lemondott a menekülésről, amikor egy kóbor hajó arra tévedt, és felvette.
Mint neve is mutatja, Verona szülötte volt, de Velencében bontakozott ki művészete, ott festette fő műveit, a többi között a Szent Márk-székesegyház és a Doge-palota számára. De szüksége is volt az erkölcsök szabadabb velencei megítélésére, szerette ugyanis az élet hívságait, szívesen adózott a test örömeinek, igazi bohém művészember volt. Festményeit is ezen szabados szellemben alkotta, például egész sorozat ún. "lakoma-képe" van, amelyeken jókedvű férfiak esznek-isznak teltidomú hölgyek társaságában.
orrú szolgáló még hagyján, de amikor a szent inkvízió derék tagjai megpillantották a festményen, hogy az egyik apostol az utolsó vacsorát befejezve villájával a fogát piszkálja, bizony rögvest magas színük elé idézték a szentségtörő festőt. Veronese bátran védelmezte művészi szabadságát, ami - mint mondotta - "minket ugyanúgy megillet, mint a bolondokat". Az inkvizítorok szíve is meglágyult az ilyen érvelés hallatán, a képet Utolsó vacsoráról átkeresztelték "Lakoma Lévi vámszedő házában"-ra, és a dolog ezzel el is lett intézve. (Kalendárium Press)
Giovanni Antonio Canal volt a becsületes neve, és a velencei városképfestészet, az ún. veduta-festés legnagyobb képviselői között tartják számon, műveinek többsége mégis angol gyűjteményekben van. Ennek az a magyarázata, hogy akkoriban minden valamirevaló angol polgárcsalád - nem beszélve az arisztokratákról - elküldte gyermekét iskolái végeztével egy olasz körutazásra, amelyből persze nem maradhatott ki a lagúnák városa sem. A derék ifjú persze nem feledkezett meg illő ajándékkal kedveskedni szüleinek, s általában egy szép velencei látképet vásárolt. Nos, Canaletto felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, s szinte kizárólag velencei látképeket készített. És csakis szépet festett, ha a megörökítendő városrészletben volt valami csúnya is, inkább ravaszul lehagyta a képről, amiért aztán később sokan bírálták. Az ifjú angol gentlemaneket ez persze nem érdekelte, vették a képeit mint a cukrot. (Kalendárium Press)
Apja hírneves rézmetsző volt, háza a korabeli művészeti élet egyik központja, megfordult benne Vörösmarty, Kölcsey, Kazinczy és Déryné is, úgyhogy a kis Teréz igencsak élménygazdag környezetben nevelkedett. Anyja is művelt asszony volt, aki lányait nemcsak a háztartásvezetés mesterfogásaiba avatta be, de gondoskodott taníttatásukról is.
én fáradhatatlanul hinthetném a leányok szívébe azon magot, melyből a család, a nemzet boldogsága virulna fel".
A Vígszínház társulata a Maci becenevet ragasztotta rá, ami két dolgot jelzett, az egyik, hogy alkata nem igazán determinálta volna kecses balett-táncosnak, a másik, hogy kedves, szerethető ember volt.
S volt mire büszkének lennie, jelentős Shakespeare-szerepeket játszott, volt Othello, Macduff és Petrucchio, és a film is felfedezte, szerepelt a Magyar vándor című moziban, és a Nyócker című filmben róla rajzolták Lakatos Lóri figuráját, leghíresebb filmje pedig a Csak szex és más semmi, az Üvegtigris 2. része, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, a Kútfejek, a Megy a gőzös és az Egy bolond százat csinál.
Kedves, szerethető ember volt, milliók kedvelték, ismerni pedig ismerte mindenki. Nem csak alakját, hanem jellegzetes hangját is, mely utóbbinak köszönhetően nagyon sokat szinkronizált, ő volt például Shrek magyar hangja. Tragikus halálakor gyászolta az egész ország. 2020-ban vezetés közben szívinfarktus kapott, és a helyszínen meghalt szegény. (Kalendárium Press)
Legendákkal átszőtt életet élt, állítólag egy szerzetes fedezte fel tehetségét, amint a szegény családba született kis Francisco malacokat karcolt a disznóól falába. Így került Zaragozába, ahol azonban korán kitört belőle féktelen természete, sokkal szívesebben látogatta a kocsmákat és a könnyűvérű lányokat, mint az iskolát, s még nem volt húszéves, amikor már menekülnie kellett az inkvizíció elől.
Festeni azonban nagyon tudott, így azután rossz híre ellenére évekig IV. Károly és VII. Ferdinánd király udvari festője lehetett. Két leghíresebb képe, a Meztelen és a Felöltözött Maya szintén mesébe illő körülmények között készült. Történt pedig, hogy egy tekintélyes arisztokrata megrendelte tőle felesége portréját, a nagytermészetű Goyának azonban igen megtetszett a szemrevaló asszony, így rávette, hogy meztelenül feküdjön neki modellt. A férj azonban megsejthetett valamit, mert elhatározta; megnézi már mi történik a műterem mélyén. Az asszony egy nappal a látogatás előtt értesítette Goyát: baj van, holnap megy az ura. A látogatáskor azonban Goya haláli nyugalommal vezette a házaspárt a letakart 
vászon elé, miközben az asszony kishíján elájult. Lekerült a lepel, és a vásznon a Felöltözött Maya volt látható, amelyet a meztelen változat után Goya egyetlen éjszaka festett meg. Férj és feleség pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak... (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza Lion Feuchtwanger és Stephen Marlowe életrajzi könyvét kínálja,mindkettőt antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
A fűszerillatú Tunisz szülötte, és bár - saját bevallása szerint - a lelke olasz, az anyanyelve francia. Mint annyi kolléganője, ő is egy szépségverseny megnyerésekor került a figyelem középpontjába, Tunisz szépét persze hamar megkörnyékezték a filmesek, első moziját éppen húszévesen forgatta. Szinte berobbant a filmvilágba, a hatvanas években már igazi világsztár volt, egymás után forgatta nagysikerű filmjeit, szinte versengtek érte a 
legtekintélyesebb rendezők, például Federico Fellini és Luchino Visconti. De ő egyikőjüket sem utasította vissza, így olyan nagyszerű filmekben játszott, mint a Nyolc és fél, a Rocco és fivérei vagy A Párduc. Európa után meghódította Hollywoodot is, nagy része volt például a ma már legendás Volt egyszer egy Vadnyugat című film sikerében. Kivételes tehetségét mutatja az is, hogy úgy lett szex-szimbólum, hogy soha nem vetkőzött le a filmvásznon. Egyébként sem élte a filmcsillagok szokásos könnyed életét, talán mert tinédzserként súlyos trauma érte; megerőszakolták, s a tragikus eset következtében szülte meg fiát, akivel éppen ezért sokáig nem is tudott bensőséges kapcsolatot kialakítani, jószerint az öccseként nevelte fel. (Kalendárium Press)
A puszták népének fia volt, ha az arrafelé valósiak meg nem sértődnek, tényleg a világ végén született, és már elmúlt tíz éves, amikor először látta meg a várost. Azért érdemes ezt hangsúlyozni, mert a tanyasi kisfiúból igazi európai szellem lett, amikor egy nemzetközi tanácskozáson az első pár mondatot elmondta franciául, a hallgatóság francia tagjai tapsviharban törtek ki, hisz olyan tökéletes franciasággal talán ők maguk sem tudtak.
Végül ez utóbbit választotta, bár hazatérése után kissé félve fogott a húrok pengetésihez, két évtizedig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, s már elmúlt ötvenéves, amikor egyedüli hivatásul az irodalmat választotta.
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
A Sztrugackij testvérek (oroszul: Аркадий и Борис Стругацкие): Arkagyij Natanovics Sztrugackij (Batumi, 1925. augusztus 28. – Moszkva, 1991. október 12.) és Borisz Natanovics Sztrugackij (Leningrád, 1933. április 15. – Szentpétervár, 
2012. november 19.) szovjet (orosz) tudományos-fantasztikus írók. 
Természetesen ő is magyar származású, édesanyja, Sylvia Plachy 1956-ban tizenévesen menekült családjával Amerikába, ahol aztán világhírű fotóművész lett belőle. Nem nagyon volt ideje a fiával foglalkoznia, művészi ambícióit viszont támogatta, a kis Adrien már a gimnáziumot is speciális művészeti iskolában végezte, s már akkor színpadon játszott. Onnan persze drámaakadémiára ment, s húszévesen már féltucat tévéprodukciót forgatott. Hollywoodba is könnyen bekerült, kisebb filmek apróbb feladataival kezdte, majd nagyobb szabású produkciókban kapott epizódszerepeket, aztán Roman Polanski rábízta az abszolút főszerepet A zongorista című filmjében, és pazar alakítását egy sor kitüntetéssel ismerték el, megkapta érte az Oscar-díjat is.
mire elkezdődött a forgatás, olyan lelkiállapotba került, hogy már az egészségéért aggódtak. Ráadásul a filmet a lengyel származású rendező Lengyelországban lengyelekkel forgatta, szegény Brody Polanskin kívül nem tudott beszélni senkivel, alakítása tényleg megrázóra sikeredett. Amikor a filmet bemutatták a cannes-i filmfesztiválon, a vetítés végén sírt az egész mozi. Köztük az édesanyja és az édesapja. Még ő maga is. (Kalendárium Press)
Diákszínjátszóként indulva lett - két Oscar-díjával - a külföldi gyökerű amerikai filmrendezők egyik vezéregyénisége. Amíg azonban odáig ért, sok kalandon és megpróbáltatáson kellett átmennie, de alapvetően derűs természet lévén, minden nehézséget legyőzött. Ifjúkorát súlyos tragédia árnyékolta be, szülei a náci népírtás áldozata lettek az auschwitzi haláltáborban, ő pedig rokonoknál nevelkedett fel. A hatvanas években a cseh új hullámot meglovagolva lett ismert rendező, s már első játékfilmjeiben, az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! című máig népszerű műveiben megadta művészetének alaphangját, sajátos humorát.
Csehszlovákia 1968-as lerohanása aztán egy időre letörölte arcáról a derűs mosolyt, összepakolt, és meg sem állt Amerikáig. A nagy víz túlpartján is hamar feltalálta magát, 1971-ben már filmet forgatott, 1975-ben pedig az ő nevétől volt hangos a világ; Száll a kakukk fészkére című filmje óriási sikert aratott, a kritikusok öt Oscarral jutalmazták, s akkoriban még nem volt szokásban, hogy egyetlen filmre dobálják az összes díjat. Rendezői Oscar-ból különben kettőt őriz - a másikat az Amadeusért kapta -, bár többek szerint kiérdemelte volna a Hair-ért és a Ragtime-ért is. A mi szívünknek azonban kedvesebbek korai filmjei, hiszen Andula, a szerelmes szöszi nekünk is jó 
ismerősünk, csak nálunk Piroskának hívták.
Hatévesen ült először sakktábla mellé, s pályafutása töretlennek mondható. Minden korosztályban a legjobbak egyike lett; nyert ifjúsági világbajnokságot, s még nem volt nagykorú, amikor nemzetközi nagymesteri címet szerzett, és megnyerte első olimpiai aranyát, amelyből összesen hetet őriz. 1985-ben ért fel a sakkozás csúcsára, amikor elhódította a világbajnoki trófeát, és 1993-ig őrizte trónját, amikor a FIDE megfosztotta világelsőségétől, mert nem volt hajlandó a sakkszövetség feltételei szerint megőrizni azt. Erre mérgében alapított egy saját nemzetközi sakkszövetséget, amelynek természetesen ő lett az első világbajnoka. Az utóbbi években azonban inkább politikusként hallunk felőle. (KalPress)
A világhírű szoprán 1956-ban debütált a bázeli operában, később pedig bejárta az egész világot, énekelt Rómában és Párizsban, New York-ban a Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a milánói Scalában, sőt, még a Buenos Aires-i Teatro Colónban is. Repertoárja félszáz szerepből állt, így aztán nehéz kiválasztani közülük a leghíresebbeket, de feltétlenül közöttük a helye Saloménak és Lucrezia Borgiának. Tekintélyes művész létére igazi sztár volt, örökké emlékezetes marad, amikor Freddie Mercuryval énekelte a Barcelona című dalt. Montserrat Caballé 2018-ban hunyt el. (KalPress)
Az orosz nemzeti színházművészet egyik megteremtőjeként őrzik emlékét hazájában, de a nagyvilág mint a Holló a hollónak, a Vihar, az Erdő, valamint a Farkasok és bárányok című drámák szerzőjét tartja számon. Szinte valamennyi remek- műve olvasható magyarul, és drámáinak többségét is 
bemutatták hazai színpadokon.
Hazájának legtekintélyesebb filmszínésznőjeként tartják számon, munkássága nagyban hozzájárult hazája filmművészetének elismertetéséhez, a Maria Candelaria című filmben nyújtott alakítását pedig a legjobbak között tartják számon világszerte.
Számos filmben szerepeltették, és kirobbanó sikereket aratott. Ezt érzékelteti az a történet is, amelyet King Vidor említ visszaemlékezéseiben. Történt pedig, hogy egy Selznick nevű nagyhatalmú producer azt javasolta King Vidornak, készítsen filmet a Paradicsommadár című darabból. A darab olyan rossz volt, hogy Vidor nem tudta végigolvasni, de utóbb kiderült, hogy maga Selznick sem volt képes átrágni magát rajta. De nem is tartotta fontosnak, s emígyen utasította Vidort: "Azt akarom, hogy Del Rio és McCrea együtt játsszon egy dél-tengeri szerelmi történetben. Nem bánom, akármilyen forgatókönyvet használtok föl, csak az legyen a címe: Paradicsommadár, és a végén Del Rio vesse bele magát egy lángoló vulkánkráterbe".
Hát, valahogy így készültek a szívfacsaró hollywoodi szerelmesfilmek, amelyek legfényesebb csillaga egy időben Dolores Del Rio volt. Ám az egzotikus spanyol szépségek divatjának múltával az ő csillaga is leáldozott. Neve azonban mégis fennmaradt, ő indította el ugyanis világhódító útjára az akkoriban új latin táncot, a kariokát. (Kalendárium Press)
Nem unatkozott hosszú élete során; volt mosogatófiú Chicagóban, nyelvtanár és pincér, a második világháborúban pedig az amerikai hadsereg tisztje. Élete azonban az egyesült Németországban forgott a legnagyobb veszélyben; baloldali meggyőződéséért ugyanis pár éve a nyílt utcán kishíján agyonverték - a demokrácia és az európaiság legnagyobb dicsőségére. Pedig életművéért igazán nem ezt érdemelte volna, hiszen világsikerű könyvek sorát írta, magyarul is sok olvasható közülük, például a Dávid király krónikája 
és a Keresztesvitézek. Legfőbb bűne persze az volt, hogy sokáig az egykori NDK-ban élt és alkotott, pedig a nyugati németek is hálásak lehetnének neki; ő alapította a müncheni Neue Zeitungot. A nagyszerű író 2001-ben hunyt el. (KalPress)
A francia film egyik legnépszerűbb alakja olasz, pontosabban szicíliai származású család sarja volt, apja jónevű festőművész, még az Akadémia tagjai közé is beválasztották. Sokáig úgy tűnt, hogy a kis Jean-Paul nem örökölte a papa művészi hajlamait, szeretett viszont csavarogni és verekedni, s mire végigbukdácsolta iskoláit, már szép laposra verték az orrát. Ezért aztán híres bokszoló szeretett volna lenni, mivel azonban ezt tanácsolta neki a család egyik jeles színészbarátja is, mondván, hogy például a színészethez egyáltalán nincs tehetsége, csakazértis bekéredzkedett a főiskolára vendéghallgatónak.
könnyű, számos világhíres mozi főszerepében csillogott, talán legnépszerűbb filmje a Zsaru vagy csirkefogó, a Borsalino, A profi, a Betörés és az Egy kínai viszontagságai Kínában, s bár megannyi világsztárral játszott, pályafutása elválaszthatatlan volt legnagyobb riválisától, Alain Delontól. Akivel sokat forgatott együtt, s bár a közönség azt hiszi, hogy ki nem állhatták egymást, valójában jó viszonyt ápoltak. Belmondóra - minden francia kedvelt Bébeljére - egyébként sem lehetett haragudni, az életben is kedves, kellemes ember volt. Pedig nem csak öröm és boldogság jutott osztályrészéül, bánat, sőt, tragédia is kijutott neki.
Az első csapás 1993-ban érte, amikor kislánya bennégett egy lakásban, s a tragédia annyira megviselte, hogy nem látta értelmét az életének sem, barátnője, Natty rángatta ki a depressziójából. Nattyval különben a francia teniszbajnokságon ismerkedtek meg, voltaképpen nem is ők, hanem a kutyáik figyeltek fel egymásra, akik úgy összebarátkoztak, hogy a gazdiknak sem volt más választásuk. Kezdetben a harminc év korkülönbség miatt volt egy kis súrlódás közöttük, de idővel összecsiszolódtak. Aztán Bebel 1999-ben a színpadon kapott szívinfarktust, de viszonylag hamar felépült, és humora sem hagyta el: "egy ilyen öreg pasas már néha megfordul a kórházban" - viccelődött. Halála előtt éppen húsz évvel Korzika partjainál hajókázott, amikor agyvérzést kapott. A filmsztárt persze azonnal kórházba vitték, s kezdetben még az életéért is aggódni kellett, s mindenki örült, amikor arról érkeztek hírek, hogy "mindössze" a fél oldala bénult le. 
De ebből a bajból is kilábalt, és általános meglepetésre elvette feleségül a szerelmét.
Stílszerűen szólva a paraszolvenciára apellálva az orvosokat már a XVI. században is igen gyatrán fizették - a világirodalom óriási szerencséjére, hiszen ennek köszönhető a Gargantua és Pantagruel című remekmű megszületése. Egy lyoni kórház orvosát ugyanis kínzó anyagi gondok gyötörték, s hogy egy kis pénzhez jusson, ponyvaregények írásába kezdett. Eljárását persze rettentően szégyellte, nem is merte a nevét adni hozzá, álnéven jelentette meg könyvét, ami szép sikert aratott.
minden tudományban. Természetesen írni is remekül tudott, s mivel készakarva sikerkönyvet akart közreadni, mindent beletett művébe, ami tetszhet a közönségnek; izgalmas történeteket humorral és olyan veretes bölcsességekkel fűszerezve, miszerint "evés közben jön meg az étvágy".
A hatvanas években tűnt fel, kezdetben makaróni westernekben játszott, majd politikai filmjeivel alapozta meg tekintélyét. Világhíres filmje A munkásosztály a paradicsomba megy és a Vizsgálat egy minden gyanú fölött álló polgár ügyében, mely utóbbi mozi 1970-ben kiérdemelte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is. Bár ő maga nem kapott Oscar-díjat, de természetesen nem maradt elismerés nélkül, az 1991-es velencei fesztiválról például Arany Oroszlán díjjal térhetett haza. Halála percéig filmezett; 1994-ben egy görögországi forgatáson végzett vele a szívroham. (KalPress)
Az amerikai spirituálé egyik nagy alakja "mellesleg" operaénekes is volt, s ha más nem, az Otello című opera címszerepe és az Ol' Man River című dal mindenkinek eszébe jut a basszus-hangú fekete énekes nevét hallva. Arról igazán nem tehetett szegény, hogy az ötvenes években - dalaitól függetlenül is - erős politikai reklámot kapott errefelé. Ezt nem utolsósorban annak "köszönhette", hogy Amerikában a koreai háború és a kelet-nyugati feszültség korában bizony szálka volt a hatóságok szemében, miután neve jól csengett a politikai és békemozgalmakban. Mindenesetre sokoldalú ember volt, hiszen a zene mellett érdekelte a prózai és zenés színház és a sport is. Első jelentős 
színpadi elismerését egy O'Neil drámában érte el. Ezt követte 1928-ban a Porgy és Bess sikere, majd csakhamar az Otello. Szerepelt filmekben is, főként a harmincas-negyvenes években kapott jó szerepeket. Csak negyedszázada, születésének centenáriumán bocsátott meg neki hazája, és kapott posztumusz életmű-Grammyt. (Kalendárium Press)
A XX. század egyik legnagyobb festőjének életművét a művészettörténészek korszakokra osztják, pályája kezdetét "kék korszak"-nak, 1905-től datált képeit pedig "rózsaszín korszak"-nak nevezik, de volt "néger periódus"-a is. Ez utóbbi dolognál érdemes megállni, mert némely rosszmájú, bár hozzáértő megjegyzés szerint "néger korszaka" egy barcelonai nyilvánosházban tett látogatás messzeható élményeiből táplálkozott, így az analítikus kubizmus voltaképpen egy közelebbről nem ismert könnyűvérű leányzó karjaiban született. Ez annál is inkább hihető, mert Picasso meglehetős érdeklődést mutatott a női nem iránt, s idős korában is szívesen hódolt a szerelmi művészeteknek.
Mindenesetre a néger korszak inspirációi izgalmasabbak és kellemesebbek voltak a korábbiaknál, "kék korszakát" például jórészt szegénysége motiválta, egy beszámoló szerint: képeit "a feje fölött himbálózó kis petróleumlámpa fényénél készítette, míg ő maga, vásznára hajolva, a padlón dolgozott. Első párizsi éveiben előfordult, hogy még petróleumra sem volt pénze, s ilyenkor bal kezében gyertyát tartott, 
míg a jobbal festett."
A képen látható könyv 30% kedvezménnyel rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
levelében: "tíz nap alatt csapja össze egy-egy operáját, de akár kifütyülik, akár nem, megkapja a pénzét, és nyugodtan sétálgat". Őt azonban ez a legkevésbé sem zavarta, művei ugyanis bár nem túl értékállóak, akkoriban szép sikert arattak, bár az igazsághoz tartozik, hogy például a Szerelmi bájital Una furtiva lagrima-románca a bel canto gyöngyszeme, a Lammermmori Lucia őrülési jelenete pedig a koloratúrszoprán énekesnők legparádésabb 
feladata.
1910-ben a híres Futurista Kiáltvány aláíróinak egyike volt, ez időből származó képei a mozgalom legkiválóbb alkotásai közé tartoznak. Később a neoklasszicizmus irányzatához csatlakozott, kompozícióit a formák arányainak egyensúlyára alapozta, végül pedig a monumentális falfestészet és a mozaik izgatta.
